Ez valóban egy közös munka

Jogászképzés rovatunk első interjújában Trócsányi László igazságügyi minisztert kérdeztük a jogászképzéssel kapcsolatos általános víziójáról. Második interjúnkban Kardos Lilivel, a „jogászképzés színvonalának emelését célzó programok” felelősével beszélgettünk arról, hogy a jogi karok támogatása hogyan valósul meg a gyakorlatban.

Hogyan került jelenlegi pozíciójába a minisztériumban?

Négy és fél éve dolgozom a minisztériumban, akkor kezdtem, amikor Trócsányi László professzor megkapta a miniszteri kinevezését. Szegeden az egyetem Állam- és Jogtudományi karán a Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézet irodájának vezetője voltam, ennek kapcsán dolgoztunk együtt már korábban is. Bár a miniszter volt több ízben nagykövet, alkotmánybíró is, ő elsősorban a jogtudomány professzora. Pontosan ezért szívügye a jogászképzés és annak minősége. Így lényegében a vidéki egyetemek kapacitásfejlesztése, a jogászképzés színvonalának emelését célzó programok egésze az ő professzori mivoltából fakadnak. Egy ilyen kaliberű program, mint amivel itt a minisztériumban foglalkozunk,

nem jöhetett volna létre felsővezetői elhivatottság, indíttatás és persze döntés nélkül.

Sok időt töltöttem egyetemi közegben és ennek köszönhetően volt tapasztalatom, hogy hogyan működik egy ekkora és ilyen típusú intézmény, hogyan gazdálkodik, hogy néznek ki a döntéshozatali mechanizmusai. Ahhoz, hogy ilyen célokhoz és kaliberű projektekhez hatékonyan rendeljünk forrást, kell ez a fajta háttértudás. Azt a feladatot kaptam, hogy részleteiben dolgozzam ki a stratégiát, működtessem a programokat, illetve az egyetemekkel való szoros együttműködéssel hozzájáruljak a konkrét projektek megvalósításához, amelyekre 2016 óta évente félmilliárdos keret áll a minisztérium rendelkezésére.

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

Ez egy elég komoly költségvetés, amelyből rengeteg minden megvalósítható. Hogy fogtak neki a tervezésnek?

A kiindulópont kettős volt: egyrészt a jogászképzés színvonalának megtartása és emelése az ország mind a nyolc jogi karán, másrészt pedig a vidéki jogi karok támogatása, hogy meg tudják tartani a hallgatóikat, ezzel is hozzájárulva a vidék népességmegtartó erejéhez. Ezt úgy lehet elérni, hogy az egész egyetemi polgárságot, annak minden egyes rétegét – a hallgatóktól kezdve a doktoranduszokon át az oktatókig – célzottan támogatjuk, és ezzel további munkára és jövőbe tekintésre motiváljuk.

Hogyan zajlottak és zajlanak az egyeztetések az érintettekkel?

Mindenekelőtt konszenzusra volt szükség a nyolc jogi kar és a tárca között az alapelvek és irányok tekintetében. Mind a nyolc jogi kar élni kívánt a minisztérium által felajánlott lehetőséggel, úgyhogy a programok kidolgozásának folyamata könnyen elindult. A mai napig nem telik el úgy napom, hogy legalább egy dékánhelyettessel ne beszéljek, hiszen a közös munkához elengedhetetlen a folyamatos párbeszéd. Vannak olyan alkalmak, amikor mind a nyolc kar felsővezetésével egyszerre érdemes egyeztetni, mert például egy olyan alprogram kialakítása válik szükségessé, ami mindnyájukat érintő igényre adhat megfelelő választ. Természetesen külön-külön is konzultálni kell a karok képviselőivel, hiszen eltérő fejlesztési, kutatási elképzelések is felmerülhetnek, illetve a konkrét megvalósítás folyamán is fontos a kommunikáció.

Akkor térjünk rá az egyes egyetemi programokra. Kezdjük a hallgatókkal! Az ő támogatásuk milyen formában valósul meg?

Egyedisége miatt szeretném kiemelni az Igazságügyi Minisztérium Nemzeti Kiválósági Jogászösztöndíját, melyet a legtehetségesebb vidéki egyetemi hallgatók vehetnek igénybe, és más ösztöndíjaktól eltérően már az egyetem első félévében megpályázható. Sokan már gimnazista korukban komoly eredményeket tesznek le az asztalra, úgyhogy ez talán annyira nem is meglepő. Ezt félévente nagyságrendileg kétszázötven diák kaphatja meg az öt vidéki jogi karon, és összege havi hatvanezer forint. Ez így szemeszterenként háromszázezer forintot jelent,

amiből egy igazán tehetséges vidéki joghallgató a teljes költségtérítése összegét ki tudja gazdálkodni.

Egyre többen pályáznak rá évről évre, és az érintettektől, beleértve a szülőket is, nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk. Ez az ösztöndíj is szép példája a karok és a minisztérium közötti együttműködésnek, hiszen az elbírálás szempontjait, például azt, hogy egy nyelvvizsga vagy OTDK részvétel hány pontot ér, együtt alakítottuk ki. A pályáztatás és az elbírálás lebonyolítása viszont már teljes egészében a karok kezében van, helyben kialakított eljárásrendek és szabályok szerint.

A másik ösztöndíj az IM Tanulmányi Jogászösztöndíj. Ennek az volt a koncepciója, hogy ne csak a legeslegkiválóbbak vagy csak az államilag finanszírozott képzésben résztvevők juthassanak anyagi támogatáshoz. Akik ebben az ösztöndíjban részesülnek, talán könnyebben motiválhatók az egyre jobb teljesítményre, és később akár a Nemzeti Kiválósági Jogászösztöndíjat is megpályázhatják. Ez az ösztöndíj egyébként pontosan ugyanúgy jár a költségtérítéses hallgatóknak, mint az államilag finanszírozott képzésben résztvevőknek a tanulmányi ösztöndíj. Tehát automatikusan, külön pályázat benyújtása nélkül, a karok általános tanulmányi ösztöndíjrendszerével összhangban, azaz jellemzően tanulmányi átlag alapján került meghatározásra a konkrét összeg.

Mi a helyzet azokkal a programokkal, amelyek nem a hallgatók támogatását célozzák?

Kezdjük az oktatókkal. 2016 elején indítottuk el a kutatási- és oktatásfejlesztési programokat. Itt is a karokra bíztuk, hogy hogyan menedzselik ezeket a projekteket, inkább egyéni vagy több fős kutatásokat ösztönöznek saját berkeiken belül. A 2016-os tapasztalatok alapján azonban arra jutottunk, hogy érdemesebb a több tanszék együttműködésével megvalósuló nagyobb összefogásokat támogatni, hogy ne kisebb projektekre aprózódjanak el a források. Ennek a hozzáállásnak egyébként nem titkolt célja, hogy

motiváljuk a karokat arra, hogy alakítsanak ki saját profilt,

alakuljanak ki karonkénti portfóliók. Van például olyan jogi kar, amelyik a fogyasztóvédelem felé indult el, egy másik pedig a családi jog felé. Fontosnak tartom, hogy a kutatások eredményeit a nagyközönség is megismerhesse, ezért az összes ilyen kutatási eredményt egy-egy rendezvény keretében bemutatták a karok, az elkészült tanulmányok, kötetek elérhetők, tájékozódhat felőlük bárki, többek között a jogaszkepzes.kormany.hu oldalon is. Kiemelt fontosságúnak tekintettem és tekintem, hogy egy-egy alprogramnak legyen oktatásfejlesztési lába is, amely tananyagfejlesztést, oktatási specializáció kialakítását vagy épp nemzetközi perbeszédversenyekre való felkészítést tesz lehetővé attól függően, hogy az adott karnak milyen elképzelései, preferenciái vannak, miben látja a fejlődés, fejlesztés lehetőségét.
Szembesülve a doktori iskolák nehéz anyagi helyzetével, 2017 elején indítottuk el az ő támogatási programjukat. Sok esetben például a doktorandusz-hallgatóknak nem áll rendelkezésére megfelelő forrás arra, hogy külföldi konferenciákra jussanak el, vagy úgy publikáljanak idegen nyelven, hogy írásukat egy szaklektor is megnézte, pedig mindezek elengedhetetlenek tudományos előmenetelükhöz. Itt is tiszteletben tartjuk a szubszidiaritást, vagyis, hogy a doktori iskolák jobban tudják helyben, hogy mire van szükségük, úgyhogy természetesen az ő véleményüket is kikértük az alprogram kialakításakor.
Egy további célunk, hogy

nagyobb volumenű, egyetemek közti kutatási együttműködések jöjjenek létre.

Hiszen minden karon megvan a megfelelő szakértelem, csak a kapacitás volumene nem feltétlenül elegendő egy nagyobb és átfogó kutatás lebonyolításához. Itt olyan közös együttműködésre gondoltunk, ahol például szükséges lenne egy átfogó jogösszehasonlító kutatás, és a téma is olyan, amivel több kar is foglalkozhatna. Ez valóban egy közös munka, szükséges hozzá a különböző városokban lévő intézmények kutatóinak együttműködése.
A kutatásfejlesztésről az oktatásfejlesztésre áttérve még mindenféleképp szeretném kiemelni, hogy 2018-ban minden karral kötöttünk megállapodást a különféle perbeszéd-, szimulációs és jogesetmegoldó-versenyek minisztériumi támogatására. Erre is határozott igény mutatkozik, és jó visszajelzéseket kapunk, hiszen minden egyben van: tehetséges hallgatók, lelkes, fiatal oktatók és az általunk biztosított források.

Komoly és összetett programokról hallottunk. Hogyan tartja ezt kezében a mindennapi munka során? Hogyan telik egy tipikus napja?

Mindig kávéval kezdődik a napom, de ezen felül nincs napi rutinom. Amikor azt mondom, hogy szeretem a határidőket, sokan furán néznek rám, de szerintem jó, hogy tarthatjuk magunkat valamihez. A munkában inkább ciklikusság van, mint napi rutin, az elszámolási időszakot követi a szerződéskötési időszak, majd a részbeszámolási időszak, a következő támogatási időszakot érintő elképzelések kidolgozása és így tovább. Ezek a szakaszok váltják egymást, amire folyamatosan figyelni kell, és gyakran a „hajcsár” szerepét is betöltöm, ami nem feltétlenül hálás szerep, viszont szükséges.

Hány emberrel dolgozik együtt?

A szűk csapat mindössze négy fő, viszont azok száma, akikkel akár napi szinten egyeztetek, rengeteg. A jogászképzéssel foglalkozó egység neve nem véletlen a Jogászképzés Támogatását Koordináló Programiroda, hiszen ez nagyon sokszor egy koordináló tevékenység, ami olyan feladatokat ölel fel, mint a források felhasználásának tervezése, folyamatos egyeztetések házon belül és kívül, vagy épp egy tehetséggondozó konferencia megszervezése a tárca falai között.

Ön egy olyan vezető, aki a jogászképzéssel foglalkozik, de nem jogász. Van olyan üzenete, ami nem csak a joghallgatók számára, hanem minden egyetemi hallgató számára releváns lehet?

A folyamatos önképzés és az élethosszig tartó tanulás, nemcsak jól hangzó szlogenek, hanem olyan ideák, amiket nagyon is érdemes a gyakorlatba átültetni. Ha a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel még élni is tudunk, akkor az mindenképpen jó befektetés önmagunkba.

A Jogászképzés rovat támogatója az Igazságügyi Minisztérium.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS