Játék vagy munka? – Az esport jogi kihívásai

A rohamosan terjedő esporttal egyre többször találkozhatunk a hírekben és a közösségi médiában, de a jogviszony megítélését homály fedi. Cikkemben sorra veszem azokat a szempontokat, amelyek alapján jogilag minősíthetővé válik az esport.

A technológia fejlődésének köszönhetően rengeteg újdonsággal találkozhatunk. Elérkeztünk oda, hogy megalkossuk az önbefűző cipőt, és hogy lefényképezzük az első feketelyukat.

A számítógépek teljesítménye robbanásszerűen megnőtt az utóbbi években, így a játékok  kidolgozottságában és komplexitásában is óriási fejlődést tapasztalhatunk. Ezzel párhuzamosan a reklámipar is formálódott, és az esport annyira népszerű lett, hogy sok esetben több potenciális alanyt tud elérni egy hirdetés az esportolókon keresztül, mint más médium útján. Egyes játékosok felfigyeltek ezekre a változásokra, és azokat meglovagolva egy új típusú kereseti lehetőséget alakítottak ki maguknak. Ezek az emberek abból élnek meg, hogy egész nap játszanak. De vajon játszanak vagy munkát végeznek?  A továbbiakban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az esport munkaviszonynak tekinthető-e. Ezt első sorban a munkaviszony elsődleges minősítő elemeinek vizsgálatával teszem.

Az esportoló és a szervezet kapcsolata

Segítünk a pályakezdésben, munkahelyválasztásban

Gyere el a legközelebbi dzsemborinkra, és egy habos sör/fröccs és pizza mellett berúgjuk a karrieredet! A HR-es könzervszlogenek helyett mi eszközöket adunk a kezedbe, hogy a hozzád legjobban passzoló állást találd meg pályakezdőként.

A játékos és a szervezet kapcsolata rendszerint írásbeli szerződéssel kezdődik, de a diszpozitivitás miatt a cikkben szereplő esettől merően eltérő megállapodással is találkozhatunk. A továbbiakban elemzett szempontok az esportolók egy szűk rétegére jellemzők, ennél a szűk rétegél azonban

fennállhatnak a munkaviszonyra vonatkozó tipikus minősítő elemek, amelyek megalapozhatják a jogviszony atipikus munkaviszonykénti minősítését.

A jogviszonyban a szervezet dominanciája érvényesül, de a munkáltató- munkavállaló hierarchikus viszonyánál a képlet bonyolultabb annál, minthogy a játékos játsszon, a szervezet pedig megmondja, hogy mely versenyeken induljon a játékos.

A profi esportolóknak a szervezet edzőket rendel ki, akik a szervezet alkalmazásában állnak. Ha feltételezzük, hogy munkaviszonyról beszélünk, akkor az edző az, aki a munkáltató utasítási jogkörét gyakorolja. Ő mondja meg, hogy mikor és mit kell játszania a játékosnak, akinek gondosan megtervezett stratégiákat, és gyakori szituációkat kell begyakorolnia. Ez a nagyfokú utasítási jog kiterjed az olyan apró részletekre is, hogy például egy lövöldözős játéknál milyen fegyvert használjon a játékos, vagy hogy melyik irányba induljon a pályán.

Ha a munkaviszony tipikus minősítő jegyeit próbáljuk rávetíteni az esportra, akkor a munkaidő mellett sem szabad elsiklanunk. A szervezet és az esportoló jogviszonyában – a szervezet nyomására – ki szokták kötni, hogy mennyi időt kell az esportolónak gyakorlásra, játékra fordítania. A feleknek arra is van lehetősége, hogy az általános munkarendtől eltérjenek szerződésükben, a heti 40 órás tevékenységvégzéshez sem kell ragaszkodniuk. A versenyek is megszakíthatják a heti rutint, így elképzelhető az is, hogy verseny előtti hétre több gyakorlást követel meg a szervezet. Munkaviszonyban erre a rendkívüli munkaidő intézménye biztosít lehetőséget.

A számítógépek nehéz hordozhatósága miatt nem gyakori, hogy a játékosok változtassák a játék helyét, így leggyakrabban ott végzik tevékenységüket, ahol a számítógép van. Ezt az állandóságot megtörik a versenyek, hiszen ebben az esetben a játékosnak máshol kell tevékenységét végeznie, de a munkaviszony megállapításának lehetőségét ez a bonyolító tényező sem zárja ki.

A munkaviszonyra jellemző tulajdonság, hogy a munkáltató eszközeit használja a munkavállaló. Ez persze nem kizárólagosan történik így minden munkaviszonynál, így az esportnál sem. A játékosok egy része saját eszközeit használja, míg mások a szervezet eszközeivel játszanak. Kutatásom során azonban arra jutottam, hogy a játékosoknak nagyobb része használja azokat az eszközöket, amiket a szervezet bocsát rendelkezésükre. Érdekes lehet, hogy miért ad a szervezet eszközöket a játékosok számára. Ennek oka az a mögöttes jogviszony, ami a szervezet és a szponzor között van. A szervezet azokat az eszközöket adja a játékos számára, amelyeket a szponzoroktól kap. A játékos tehát a szponzortól kapja az eszközöket, de csak közvetetten, hiszen közvetlenül a szervezettől kapja őket, így mégis megvalósul a munkáltató eszközeinek használata.

Eddig az esportolók kötelezettségeit vettem sorra, de ne higgyük azt, hogy pusztán jóindulatból teljesítik ezeket a feladatokat. A kötelezettségek teljesítéséért rendszeresen ismétlődő anyagi juttatást kapnak, mely több komponensből tevődik össze. A versenyeken való szereplés, illetve a szponzorációs tartalmak reklámozása is hozzájárul a fizetéséhez, azonban legfontosabb komponense az az alapvető juttatás, amit alaptevékenysége után kap. Ezt úgy kell érteni, hogy az edző utasításainak követése, a meghatározott óraszám lejátszása után minden más kötelezettség nélkül jogosult a fizetésre. Jogi oldalról nézve ez a díjazási megoldás egy havibér-sikerdíj kombinációnak tekinthető.

A bírói gyakorlat által legdominánsabbnak vélt minősítő jegyeket áttekintve a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy

munkaviszonynak minősíthető az esportolók tevékenysége.

Kihívást jelentő kérdések

A munkaviszony fennállása további érdekes kérdéseket vet fel, amelyek a jogviszony esetleges jövőbeli, atipikus munkaviszonykénti szabályozása során kihívást okozhatnak.

Az esport rajongókörét leginkább a fiatalabb korosztály teszi ki, de nem ritka az sem, hogy a korábbi rajongóból esportoló válik, még 16 éves kora előtt. A kérdés az, hogy ezek a személyek köthetnek-e munkaszerződést a szervezettel, alkalmazhatók-e rájuk a munkajogviszony szabályai. Más szemszögből megközelítve a problémát: sporttevékenységnek minősül-e az esport? Ha igen, akkor a gyámhatóság engedélyével a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) általános szabályától eltérően 16 év alatti személy is foglalkoztatható munkajogviszony keretében. A jelenlegi szabályozás szerint az esport nem minősül sporttevékenységnek. A fiatal munkavállaló sportcélú foglalkoztatásáról szóló rendelet bizonyos részei már most teljesülhetnének, azonban jelenleg nincs hivatalos versenyrendszer, ennek következtében ennek meglétét a sportszövetség sem tudja igazolni. Cikkemben azért fejtettem ki mégis ezt a kérdést, mert Magyarország és több civil szervezet folyamatosan törekszenek az esport sporttá tételéért, így az imént kifejtett hatályos szabályozás a közeljövőben változhat.

Szintén a fiatal munkavállaló kérdéskörével kapcsolatosan merül fel az éjszakai munka lehetősége. Az esport-munkaszerződésben a feleknek nagyon körültekintőnek kell lenniük a munkaidővel kapcsolatosan, hiszen a fiatalkorú munkavállaló számára az Mt. megtiltja az éjszakai munkavégzést, illetve a rendkívüli munka elrendelését. Ha egy verseny a szerződésben meghatározott munkaidőn kívül esik, akkor az esportoló nem indulhat ezen a versenyen, hiszen ez nem engedélyezett számára. A munkaidő meghatározásánál azonban figyelembe kell venni azt is, hogy napi 8 óránál nem lehet több a fiatal esportoló munkaideje. Ezek tükrében fejtörést okoz úgy kialakítani a fiatal munkavállaló munkaidejét, hogy az megfeleljen minden lehetséges versenynek, vagyis a fiatal esportoló alkalmazása nem feltétlenül lenne gazdaságos a szervezetnek. Ennek a kérdésnek a megválaszolása tehát kihívásokat tartogat a jövő számára.

Ha a versenyeken eredményesen szerepelnek a játékosok, és helyezést érnek el, akkor általában pénzjutalomban részesülnek. Ez azonban a verseny szervezőjétől jár, és nem a szervezettől. Azonban a verseny alatt is tevékenységet végez a játékos, ráadásul nagy rá az esély, hogy a szerződésben meghatározott munkaidőn kívül, vagy azon felül. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a játékost megilleti-e a bérpótlék a verseny idejére. Mivel erre vonatkozóan semmilyen tilalom nincs, így a szerződésben kizárhatják a felek a bérpótlékot, de véleményem szerint a játékost megilletné a bérpótlék a verseny időtartamára.

A versenyekkel kapcsolatosan több egyéb kérdés is felmerül, amelyek tisztázásra szorulnak. A körversenyek úgy zajlanak, hogy a fordulók során egyre több játékos esik ki, így a kör végén már csak a versenyzők egy kis csoportja játszik. Mivel ezek a versenyek több körből állnak, így a kiesett játékosnak meg kell várnia, amíg a többiek befejezik a játékot. Amíg az esportoló arra vár, hogy vége legyen a körnek, szigorú értelemben nem végez munkát. Vajon szolgálhat ez az időszak a munkabér számításának alapjaként? A kérdés megítélése azért nehéz, mert kiszámíthatatlan, hogy a játékos mikor esik ki, vagy hogy egyáltalán kiesik-e. A várakozással töltött időszak munkaközi szünetnek tekintendő, vagy munkavégzésnek számít, esetleg az állásidő szabályai alkalmazandóak rá? A felek az esport-munkaszerződés megkötésekor megegyezhetnek abban, hogy a játékos a kiesést követően a következő körig munkaközi szüneten van. A munkaközi szünetet azonban a munkáltató jogosult kiadni, így a jelenlegi szabályozás alapján egy esetleges bírósági pernél viták keletkezhetnek ebből, ugyanis kiesésnél nem a munkáltató adja ki a szünetet.

Eddig az általános munkaidővel és a rendkívüli munka esetével foglalkoztam, de a szerződés megkötésekor munkaidőkeretet is megállapíthatnak a felek. Ez a lehetőség a rendkívüli munkaidő kérdésére lehet válasz, de egy komplex, minden eshetőségre kitérő szabályozással az előzőekben vázolt munkaközi szünet problémáját is megoldhatja.

A korábbiakban már említettem, hogy a játékosok egy része otthonról végzi tevékenységét. Ennél a szűk rétegnél egy, minősítésében vitatható feltétel kivételével a távmunka feltételei is fennállnak. Ez a feltétel az a számítástechnikai eszközzel előállítható eredmény, amit munkáltatójuk, a szervezet felé továbbítaniuk kellene. Egyes esportolók különböző, néha a szervezethez tartozó videómegosztó honlapokra töltik fel játékukról készült videóikat, így egy tág értelmezéssel tekinthetjük úgy, hogy eredményt szolgáltatnak, osztanak meg. Hogy a bírói gyakorlat mennyire fogadná el ezt az érvelést a mai napig nem derült ki, hiszen a viszony újszerűsége miatt még a szabályozása sem történt meg.

A munkaszerződésekre vonatkozó részleges diszpozitivitás miatt az eddig vizsgáltaktól eltérő típusú szerződések is létrejöhetnek. A munkaviszonyok többsége esetén az általánosan alkalmazott bérezési módszer az, ha a munkavállaló egy fix havi összeget kap, és esetleg ehhez adódnak hozzá a bérpótlékok és a bónuszok, már ha van ilyen. Létezik azonban egy ettől eltérő forma is – melyet természetesen előre ki kell kötni a szerződésben –  amikor csak a teljesítménye alapján jár a bérezés a munkavállalónak. Ez a lehetőség tehát fennáll az esportolóknál is, ha a felek megállapodnak abban, hogy a versenyeken való részvétellel érintett munkaidőben való játékért a szervezet csak a versenyeken elért helyezés esetén és annak arányában fizessen.

Elgondolkodtató, hogy mi lenne a következménye, ha a szervezet az esportoló részére kizárólag teljesítménye alapján fizetne. Érdekes kérdés az, hogy ebben az esetben milyen kötelezettségeket szabhat meg a szervezet a játékos számára. Ennél a szabályozási körnél is megszabhatja a játékosnak, hogy naponta hány órát töltsön játékkal, vagy nincs ilyen jogosultsága? Véleményem szerint ebben az esetben nem illetné meg ez a jog a szervezetet. Mivel tisztán teljesítménybérezésről van szó, nem szabhatja meg a munkáltató, hogy a játékos hogyan érje el ezt az eredményt. Ha a szervezet teljesítménybérezésnél is meg szeretné szabni a játékosnak, hogy hány óra játékra köteles naponta (vagy bármilyen más kötelezettséget állapítana meg számára), akkor a játékosnak egy bizonyos mértékű időbérben meghatározott alapbért is kellene juttatnia, a teljesítménybéren felül. Így ha a felek a tisztán teljesítmény alapú bérezésben állapodnak meg, akkor a játékost az előzőekben tárgyaltaktól nagyobb szabadság illeti meg, de persze nagyobb kockázatot is vállal a jövedelmével kapcsolatosan.

Az esportolók körében az utólagos versenytilalmi megállapodás kötése furcsán hangozhat, de valójában nagyon is fontos kérdés. Már korábban kifejtettem, hogy a csapatok az edzőkkel komolyan kidolgozott stratégiákat gyakorolnak, mivel ez lehet a kulcsa egy verseny megnyerésének. Képzeljük el, hogy mekkora előnyhöz jutna egy csapat, ha új játékosa előző csapatától azok stratégiájával jönne át, és azt megosztaná az új csapattársaival. A versenyen az előző csapat nem tudná alkalmazni a gondosan kikísérletezett felállásokat, mivel az új csapat már felkészülten várná azokat. A példán keresztül is jól látszik, hogy az esportolók körében igenis van jelentősége a versenytilalmi megállapodásnak, így egy esport-munkaszerződés megkötésénél a későbbiekre is gondolva érdemes lehet ilyen jellegű kikötést tenni.

Az előző kérdésnél még furcsábban hangozhat a tanulmányi szerződés kérdésköre. Mielőtt bővebben kifejteném, hogy miről is van szó, megjegyezném, hogy ez a kérdéskör az amúgy is szűk körnek még kisebb hányadát érinti. A kérdést azonban azért tartom fontosnak megemlíteni, mivel már – az esport terén még gyerekcipőben járó  – hazánkban is létesült olyan gimnázium, ahol az esportra specializálódnak a gyerekek. Nemcsak gimnázium, de egyéb olyan képzőintézetek is létesültek, ahol az esporttal mint tananyaggal foglalkozhatnak a résztvevők. Láthatjuk tehát, hogy már jelenleg is lehet létjogosultsága a kérdésnek, de a későbbiekben valószínűleg sokkal széleskörűbben előforduló eset lesz az esportolókkal tanulmányi szerződés kötése.
A szervezet megállapodást köthet a játékossal, hogy az vegyen részt bizonyos képzéseken, ahol fejlesztheti játékkészségeit. Nemcsak ezeknek a készségeknek a fejlesztésére vehető igénybe ez a lehetőség. Mivel egyes játékoknál a csapattársakkal történő kommunikációhoz az idegen nyelvek ismerete is szükséges, így akár nyelvtanfolyam elvégzésében is megállapodhatnak a felek.

A munkavédelemnél két esetkörről kell beszélnünk. Az egyik eset, amikor a játékos a szervezet által meghatározott helyen játszik. Ebben az esetben vonatkoznak a munkavédelmi kötelezettségek a szervezetre. Ha ő biztosítja a szükséges perifériákat a játékhoz, akkor gerinckímélő széket kell venni a játékosnak, szemkímélő monitort, esetleg védőszemüveget, vagyis a munkavédelem általános szabályaira figyelemmel kell lenni. Ilyenkor a játékos a munkáltató engedélye nélkül nem módosíthatja a munkakörülményeket, így például a szervezet engedélye nélkül nem használhat másik billentyűzetet. A játékos használhatja persze saját eszközeit, de ahhoz a szervezet előzetes engedélye szükséges.
Más a kérdés azonban, ha a játékos otthonról játszik, és a távmunka feltételei megvalósulnak. Bár a két említett esetkör nem azonos, munkavédelmi szempontból érdemes azonosan kezelni őket (továbbiakban: távmunka). Távmunkavégzés esetén a munkavállaló használhatja saját eszközeit, de ebben az esetben őt terheli a nagyobb felelősség. A szervezetnek meg kell vizsgálnia, hogy biztonságosak-e a munkaeszközök, de azok karbantartásáról és állapotáról a továbbiakban a játékosnak kell gondoskodnia. Fontos kritérium persze az is, hogy távmunkavégzés esetén a játékos ne változtassa önkényesen a munkavégzés helyét, hanem azon a helyen folytassa tevékenységét amelyet a munkáltatói ellenőrzés a munkavédelem szempontjából megfelelőnek minősített. Ennek a feltételnek a nem teljesülése esetén a munkáltató felelőssége nem áll fenn.

Az esport jogi jövője

A cikk első részében bemutatott elsődleges minősítő jegyek alapján az esportoló és szervezet között fennállhat munkaviszony, de ehhez sok kritériumnak kell együttesen teljesülnie. Bár a jelenlegi szabályozás alapján is quasi atipikus munkaviszonynak minősíthető az esport, mégis érzékelhetjük, a szabályozás nem kifejezetten az ilyen jellegű technológiákra és viszonyokra lett megalkotva.

A cikk második felében tárgyalt kérdések egy esetleges Mt.-módosítás során mindenképpen figyelmet érdemelnek, hiszen egy munkaügyi per során rengeteg vitás kérdést szülhetnek. Bár hazánk is felismerte az esportban rejlő lehetőségeket, hiszen nagy összegekkel támogatja ezt a műfajt, illetve igyekszik gyorsan reagálni az iparággal kialakuló új igényekre, a jelenséggel kapcsolatos jogi megoldásokat mégsem eszközölt az állam. Annak, hogy az esport körében még nem történt jogi szabályozás több oka is lehet, de a legnyomósabb érv az újszerűség lehet. Bár nyugatabbra már kevésbé tekintendő újkeletűnek ez a viszony, itthon még az. Ennek következtében könnyen elképzelhetők jelentős változások, amelyek szükségesek az igények kielégítéséhez, de egy jogi szabályozás ellehetetlenítené ezt a változást. A jogalkotó  valószínűleg a jelenség újszerűsége miatt nem szabályozta még az esport jogi helyzetét, de a növekvő felhasználói kör miatt úgy gondolom, a közeljövőben elengedhetetlenül szükséges lesz az esport szabályozása.

Irodalomjegyzék

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Gyakornoki Programunk támogatói:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.