Jogi mesterséges intelligencia hol késel?

A közelmúltban, a nagy júniusi nemzetközi LegalTech konferenciánk szervezése kapcsán több, a jogi technológiákat igen jól ismerő szakemberrel volt alkalmam beszélgetni, és szinte mindegyikük felhívta a figyelmemet egy furcsa paradoxonra. Miközben mindenki a jogi mesterséges intelligenciáról beszél, a valóságban az MI használata a jog területén még a legfejlettebb országokban is ritkának és inkább kivételesnek számít. 

Egy 2020 legvégén megjelent tanulmány szerint még az USA-ban tevékenykedő ügyvédek 90%-a is azt válaszolta, hogy az irodája nem használ MI megoldásokat az e-discovery-n kívül. Mint az közismert, az e-discovery az elektronikus bizonyítékok felkutatása és rendszerzése az angolszász perelőkészítési szakaszban. 

Ezen felül azonban semmi, vagy szinte semmi. 

A CEPEJ, az Európa Tanács egyik bizottsága (az Igazságszolgáltatás Hatékonysági Bizottság) a jogi MI etikai kérdéseivel foglalkozó anyaga hat olyan jogi területet említ, amelyeken az MI-nek szerepe van, vagy inkább lehet: MI-vel támogatott keresők, (különösen az esetjog kereséséhez), MI-támogatott online vitarendezés, MI-vel támogatott okiratszerkesztés, MI-vel támogatott elemzések (pl. bírák, ellenérdekű felek, percsoportok, pertartamok, érvelési minták, stb. elemzései, és a jogi eljárások előrejelzése), okiratok nagy tömegben történő kategorizálása, (beleértve az e-discovery-t is), és jogi chatbotok (jogi tájékoztató MI-k). Szinte mind a hat területen (leszámítva tehát az utolsót) csak szórványos és inkább kísérleti jellegű alkalmazások vannak. 

Mi lehet ennek az oka? Miközben a mezőgazdaság, az ipar, a pénzügyi szolgáltatások vagy az egészségügy valóságos MI forradalmat él át, a jogi szolgáltatások területén miért ez a lemaradás? 

Többféle magyarázat képzelhető el, a legegyszerűbbtől a legkörmönfontabbig. Az egyszerűbbek szerint a jogi közösség konzervativizmusa, illetve a jogi szolgáltatások személyes (személyre szabott) jellege az akadály, (és sokan azt mondják, ez nem is baj). Ugyanakkor a pénzügyi szolgáltatások (pl. a robot-tanácsadók), vagy az orvosi diagnosztika nemkevésbé személyre szabottak, és ezeken a területeken mégis MI-forradalom zajlik. 

Egy másik magyarázat-csoport bizonyos üzleti szempontokat emel ki. A jogi iparág (legal services industry) az utolsó járvány előtti „békeévben” 2019-ben 690 milliárd dollárnyi méretű, miközben a világ teljes 2019-es GDP-je 87 390 dollár volt. Bármilyen furcsán is hangzik, a jogi szolgáltatások mint iparág igencsak aprócska része (eszerint jóval kevesebb, mint 1%-a) a világgazdaságnak. Összehasonlításul a pénzügyi szolgáltatások a világgazdaság outputjának 24%-át adják. Az MI-vel foglalkozó szellemi kapacitás és tőke egyszerűen nem ide áramlik, nem itt fejti ki a hatását. 

A makroszintű gazdasági szempontok mellett fontosak a mikroszintűek is, amelyek egy részéről már írtam egy korábbi blogbejegyzésemben, általában a Legaltech helyzetét elemezve. Az átlagos üzemméret a jogi szektorban tradicionálisan kicsi, nemcsak nálunk, mindenütt Európában. Néhány országot leszámítva (inkább csak kettőt, az USA-t és az Egyesült Királyságot), a jogi tevékenység jellemzően legfeljebb pár fős irodákban zajlik, ami nem kedvez az automatizációnak, és az MI használatnak sem. Ugyanez a mérettel kapcsolatos szempont jelenik meg kicsit másként a jogforrások területén: igazán nagy, fejlett keresési megoldásokat kívánó jogforrási rendszer (a sok milliós, vagy inkább milliárdos dokumentumszámmal) lényegében csak az USA-ban van. Leegyszerűsítve, ha az ügyek, ügyfelek, teendők egy Excel táblázatban is jól átláthatóan menedzselhetők, akkor semmi nem indokolja az Excel táblázatnál bonyolultabb eszköz használatát. Ugyanígy: ha egy szimpla ingyenes keresőben, (vagy épp a Google-ban) szinte minden jogi információt kapásból megtalálok, semmi szükség az MI-vel támogatott jogforrás-keresésre. 

Végül meg kell említeni néhány olyan tényezőt is, amely kifejezetten a jogi tevékenységeknek (és ezen belül az EU jogrendszereinek), illetve a kisebb nyelveknek a sajátossága. Az első, hogy a gépi tanuláson alapuló modern MI-k hihetetlenül „adatéhesek”. A kontinentális jogrendszerekben azonban az iratnyilvánosság, (sőt néhol még az ítéletek nyilvánossága is) gyakran igen korlátozott, főként adatvédelmi megfontolások miatt. Nincsen tehát (elég) tanítóadat. 

A másik tényező, amelyre talán nem is gondolnánk, hogy mivel a jogi MI alkalmazások nagy része természetes nyelvfeldolgozási (NLP) módszereket használ, erősen nyelvhez kötött. A kis nyelvekre pedig korlátozottan érhetők el azok az általános MI megoldások, amelyek a nagy nyelvekre lettek kifejlesztve. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a jogi környezet hatását is, amelyet épp a LegalTechben jártas beszélgetőpartnereim hívták fel a figyelmemet: bizonyos országokban a jogi tevékenységek legnagyobb részét kizárólag jogászok végezhetik, ezért ezekre a területekre a kis, innovatív startupok, (adott esetben MI megoldásokkal) nem tudnak belépni. 

Ha többet szeretnél megtudni az MI használatáról a jogi szektorban olyanoktól, akik már használtak ilyet, látogass el március 31-én az online kerekasztal beszélgetésünkre, amelyen két amerikai és egy skót szakember beszélnek a jogi MI-kről. 

A szerző az NKE ITKI Digitális Jogalkalmazás kutatócsoportjának vezetője

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.