#lovemychildren

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Tarbaj Ildikó

A sharenting jelenség jogi vonatkozásai

A közösségi média-felületek soha nem látott népszerűségnek örvendenek, és a legtöbb ember mindennapi életének szerves részét képezik. A felhasználók számos funkció igénybevételével tudnak egymással kapcsolatba lépni, és információkat megosztani magukról. A közszereplők is a közösségi média-felületeken kommunikálnak a követőikkel, a munkáltatók is ezeken a felületeken keresztül néznek utána leendő munkavállalóiknak, ahogyan a politikában és a közéletben is fontos szerepet töltenek be, mint kommunikációs csatornák. A kiberbűnözés ugyanakkor egyre elterjedtebb, és ma már bárki könnyen válhat csalás, zsarolás, adatlopás vagy internetes zaklatás áldozatává, nem mindegy tehát, ki milyen információkat oszt meg és tesz elérhetővé magáról.

A legnagyobb felelősség azonban azokat a szülőket terheli, akik gyermekükről osztanak meg valamilyen információt, képet vagy videót az interneten. Napjainkban alig akad olyan szülő, aki legalább egy-két képet ne tenne közzé gyermekéről, vagy egy-két örömhírt ne osztana meg fejlődésével, tanulmányi sikereivel kapcsolatban, ám egyre inkább jellemző a napi, heti rendszerességgel özönlő posztáradat. A The Parent Zone felmérése szerint – melyet 2000 közösségi média oldalt használó közreműködésével készítettek el – egy átlagos szülő 1000 képet oszt meg gyermekéről, mire a gyermek eléri az ötéves kort. Ezek ugyan nem magyarországi adatok, de a szám egyrészt döbbenetes és rémisztő, másrészt sajnos egyre több – magyar – szülő is hasonló adatokat produkál és osztja meg szeretett csemetéje minden percét ismerőseivel, sok esetben az egész világgal.

A sharenting kifejezés az angol share (megosztani) és parenting (nevelés) szavak összeolvadásaként jött létre, és azokra a szülőkre utal, akik folyamatosan a gyermekükről posztolnak, és nem mérik fel ennek kockázatait és káros hatásait, számos veszélynek kitéve ezzel gyermeküket. Magyar megfelelője egyelőre nincs, hazánkban is az angol sharenting szófordulatot használják.

Felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha ezt a gyermek nem akarja? Vagy még életkoránál fogva nem tudja felfogni, hogy máris digitális lábnyoma van, de évekkel később ellenezni kezdi a szülő gyakorlatát? Milyen jogi lépéseket tehet a már tudatos, önálló véleménnyel rendelkező gyermek, ha nem akarja, hogy a saját akarata ellenére bármilyen formában jelen legyen a világhálón? Beperelheti-e szülőjét személyiségi jogainak megsértése miatt?

A GYERMEK NEM A SZÜLŐ TULAJDONA

Először is fontos leszögezni, hogy ugyan a szülő a gyermek törvényes képviselője, azonban a gyermek nem a szülő tulajdona, személyes adatai kezelése során felelősséggel és körültekintően, a gyermek érdekét és biztonságát szem előtt tartva kell eljárnia. A legideálisabb az volna, ha addig, amíg a gyermek olyan életkorba nem lép, hogy képes legyen felmérni az online jelenlét veszélyeit, és önállóan, vagy legalábbis felelős szülői támogatással dönteni arról, hogy mit oszt meg magáról, a szülő önkényesen ne posztoljon semmit a gyermekről. Ez azonban teljesen elképzelhetetlen, talán még a leggondosabb szülők sem értenék, mi a probléma azzal, ha néhány babafotót vagy születésnapi zsúron készült videót feltöltenek. Sokan odafigyelnek ugyan az adatvédelmi beállításokra és kizárólag ismerőseik láthatják a gyermekkel kapcsolatos tartalmakat, ám ez is aggályokat vet fel: akinek több száz, több ezer ismerőse van, biztos, hogy mindegyikükkel van olyan viszonyban, hogy beavassa családja életének, gyermeke életének legszemélyesebb pillanataiba? Mindegyiküknek megmutatná a papír alapú családi fényképalbumot is? Arról nem is beszélve, hogy a feltöltött tartalmak pillanatok alatt elmenthetők, és ha a szülő még utólag el is távolít valamit, lehet, hogy valakinek a számítógépén megtalálható, aki nem feltétlenül ártó szándéktól vezérelve töltötte le, nem kívánta jogellenesen felhasználni, de a számítógépet megtámadhatja egy vírus, illetéktelenek is hozzáférhetnek, vagy akár el is lophatják, és az adott fotó vagy videó máris önálló életet kezd el élni, és beláthatatlan utat kezd el bejárni beláthatatlan következményekkel. De nem csak a fotókról, a videókról és a vicces történetek megosztásáról van szó, hanem arról is, ha a szülő megadja a gyermek születési helyét, idejét, teljes nevét, lakóhelyét, bölcsődéje, óvodája, iskolája címét, aktuális tartózkodási helyét. Ezek közzétételével a szülő ugyanúgy megsérti a gyermek személyiségi jogait, mint az egyéb tartalmak megosztásával.

Visszatérve pedig a papír alapú fényképalbumra: mi a különbség a között, ha a szülő feltölti a képeket az internetre, vagy a klasszikus módszerhez folyamodva, az előhívott képeket megmutatja rokonainak, barátainak, munkatársainak? Az, amit már az előbb is fejtegettem: az internetes tartalom sokszor a felhasználó befolyásán kívül képes önálló életre kelni, akár még elővigyázatos adatvédelmi beállítások mellett is. Azt pedig már mindenki tudja, hogy ami egyszer az internetre felkerül, az ott is marad, ugyanis az internet nem felejt…

JOGI SZABÁLYOZÁS

Magyarországon a gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) rögzíti a gyermekek jogait, melynek 8. §-a az alábbi módon rendelkezik:

„(1) A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék.
(2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben az e törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen.
(3) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen.”

Hasonló módon fogalmaz a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 12. cikke is:

„1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.”

A személyiségi jogok védelméről a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a következőképpen rendelkezik:

„2:42. § [A személyiségi jogok általános védelme]

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.
(2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.

2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]

A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen
b) a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;
e) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;
g) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

2:54. § [A személyiségi jogok érvényesítése]

(1) A személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni.
(2) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy a személyiségi jogai védelmében önállóan felléphet. A cselekvőképtelen személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel.”

Mind a Gyvt., mind az Egyezmény deklarálja tehát a gyermek jogát, miszerint az őt érintő kérdésben joga van véleményt nyilvánítani, azonban ezt a jogot a gyermek érettségi fokához kötik. Jelen esetben pedig speciális helyzetről van szó, ugyanis egy újszülött vagy egy kétéves kisgyermek nem tudja kifejezni nemtetszését, hiszen fel sem fogja, hogy ő már jelen van az interneten, de tizennégy évesen talán már nem fog egyetérteni szülője sharenting tevékenységével. Visszamenőleg is gyakorolhatja véleménynyilvánítási jogát? A véleménynyilvánítási jog pedig egyenlő a döntés jogával? Dönthet úgy, hogy a szülője többé nem oszthat meg róla semmit a megkérdezése és a beleegyezése nélkül, és a régi tartalmakat is el kell távolítania? Amennyiben a szülő ebbe nem egyezik bele, beperelheti?

Tekintve, hogy Magyarországon erre vonatkozóan sem konkrét szabályozás, sem kialakult bírói gyakorlat nem létezik, a kérdések megválaszolását is csupán a Gyvt. és az Egyezmény általános gyermekvédelmi rendelkezéseiből, valamint a Ptk. személyiségi jogok védelméről szóló szakaszaiból lehet levezetni. A Gyvt. rögzíti, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen, a Ptk. értelmében pedig olyan esetben, amikor a törvényes képviseletet gyakorló szülő érdekellentét miatt nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel. Amennyiben a szülő nem kíván a gyermek kérésének eleget tenni, és befejezni a sharenting tevékenységet, valamint eltávolítani a korábbi tartalmakat, és a gyermek a Gyvt.-ben biztosított jogával élve polgári pert indít a szülő ellen, nyilvánvalóan érdekellentét áll fenn, tehát a szülő nem képviselheti a gyermeket a per során, részére eseti gyámot szükséges kirendelni.

Felmerül azonban még egy kérdés: meddig érvényesíthetők a személyiségi jogok megsértése kapcsán keletkező igények? A Ptk. 2:51. § (1) bekezdése következőképpen rendelkezik:

„(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn belül – az eset körülményeihez képest követelheti
a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;
d) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;
e) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.”

A Ptk. 6:2 § (1) bekezdése kimondja, hogy kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy személyiségi jogsértés automatikusan kötelmi jellegűvé válik, egyrészt azért, mert a Ptk. is feltételes módban fogalmaz, másrészt pedig azért, mert a személyiségi jogok alapvetően abszolút jellegű jogviszonyok, tehát a kötelezett nem pontosan meghatározható, egy gyermek személyiségi jogait ugyanis nem csak a szülőjének, hanem mindenki másnak is tiszteletben kell tartania. A Ptk. e tekintetben nem fogalmaz egyértelműen, ugyanis míg a 2:51. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy az elévülési időn belül követelhet, addig a 6:2 (1) bekezdése azt mondja, hogy kötelem keletkezhet, nem pedig azt, hogy kötelem keletkezik, mindezek figyelembe vételével pedig kérdéses, hogy jelen esetben a személyiségi jogsértése vonatkozik-e az általános, a Ptk. 6:22 § (1) bekezdés szerinti általános, ötéves elévülési idő. Az elévülési idő kizárólag a jogsértés megszűnését követően kezdődhetne meg. Amennyiben a szülő abbahagyja a sharenting tevékenységet, de a korábban megosztott tartalmakat nem távolítja el, a jogsértés még továbbra is fennáll. Amennyiben abbahagyja magát a tevékenységet, és a korábban megosztott tartalmakat is eltávolítja, már mondhatjuk azt, hogy a sérelmes helyzet nem áll fenn.

Ha folyamatos magatartással valósul meg a jogsértés, tehát a szülő bizonyos időközönként – heteken, hónapokon, éveken keresztül – posztol valamit a gyermekről, a gyermek követelheti a jogsértés abbahagyását és a szülő eltiltását a további jogsértéstől, és azt, hogy a jogsértést megelőző helyzetet állítsa helyre, és távolítsa el az addig közzétett tartalmakat.

HOGYAN TOVÁBB?

Kell-e, lehet-e, jogilag szabályozni, hogy a szülő a gyermeke engedélye nélkül ne oszthasson meg róla semmit? Biztos rengeteg ellenérzést váltana ki egy ilyen jogszabályi rendelkezés, azonban sokan sajnos nem tudják kellő óvatossággal használni a közösségi oldalakat, és a személyiségi jogsértésen túlmenően – ahogyan már a bevezetőben is írtam – számos veszélynek teszik ki felelőtlen magatartásukkal gyermeküket, és a közösségi média egyre nagyobb és nagyobb térnyerésével felmerülhet a jogi szabályozás szükségessége. Ám ha jogszabály tiltaná is a szülők sharenting tevékenységét, ki ellenőrizné, hogy valóban betartják-e a szabályokat? Erre jelenleg sem megfelelő módszer, sem elegendő kapacitás nem áll a rendelkezésre, így a gyakorlatban bajos lenne a szabályok betartatása. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy ha a szülők továbbra is és egyre nagyobb mértékben vissza fognak élni a gyermekük személyes adataival, szükségessé válik majd a jogi szabályozás.

ÖSSZEGZÉS

Milyen megoldása marad a büszke szülőnek, hogy megmutathassa gyermekét a „világnak”? Először is: nem kell megmutatni az egész világnak, tényleg csak azoknak, akik közel állnak a családhoz. A digitális fényképek ellenére a legtöbb családnak még mindig van papír alapú fényképalbuma, legcélszerűbb ezt megmutatni másoknak, de ha a szülő mindenképpen a modern technika eszközével szeretne élni, küldjön kör e-mailt, így csak a címzettek láthatják majd a fényképeket, videókat, hozzon létre zárt csoportot, vagy töltse fel felhő alapú szolgáltatásba a tartalmakat, így csak a link birtokában tekintheti meg a feltöltött tartalmakat, az, akivel megosztották. Egyik megoldás sem veszélytelen, a feltöltött tartalmaknak így is nyomuk marad a világhálón, de még mindig jobb választás egy gondosan megválogatott kört, mint gondolkodás nélkül több száz, több ezer embert „engedély nélkül” beengedni a gyermek magánéletébe. Amennyiben azonban gyermek akarata ellenére történik, ezen megosztási formák is megalapozhatja a jogsértést. Nagyon fontos a felelős szülői magatartás, sok esetben azonban a kitárulkozó viselkedésforma – ami rendkívül erős társadalmi nyomáskánt jelentkezik napjainkban – sajnos felülírja a gyermek érdekeit. A gondos szülő azonban nem csak offline, hanem online is az.