„Mesterséges intelligenciával nehéz addig tartalmat szabályozni, amíg letiltja a kis hableányt, mert túl meztelen”

Egyetemista kora óta foglalkozik médiajoggal Dr. Gosztonyi Gergely, az ELTE ÁJK habilitált egyetemi docense, aki legújabb könyvében (Cenzúra Arisztotelésztől a Facebookig) a cenzúra történetét és jelenkori helyzetét dolgozta fel. A techcégek tartalomszabályozásáról, Kína módszereiről és a jövőben várható változásokról is kérdeztük.

Hogyan lesz valaki jogtörténészből médiajogász?

Bennem ez sosem vált szét ilyen élesen. Amikor joghallgatóként nagyon elegem lett az egyetemből, mert azt vettem észre, hogy semmi olyat nem tanítanak, ami engem igazán érdekelne, kimentem egy teljes évre Erasmusra Finnországba, ahol nagyon megtetszett a médiajog és a sajtójog. Visszatérve az ELTE-re találkoztam Révész Tamás professzor úrral, aki mentorként sokat segített nekem később is, így kerültem a jogtörténeti tanszékre. És azóta a hatályos médiajog és a jogtörténet harmóniában működnek együtt a kutatásaimban.

Amikor én jártam az egyetemre, Tanár Úr kurzusán kívül nem volt más médiajogi óra. Ez azóta változott? 

Az ELTE tradicionális jogi karként – joggal – nagyon büszke a hagyományaira, ezért a keresztülfekvő jogágak lassabban találják meg a helyüket a klasszikus curriculumban. Az elmúlt években szerencsére már megindult a különböző oktatók közötti aktív és gyakori kommunikáció, együttműködés. Remélem, hogy ez pár éven belül még tovább fejlődik majd, és nagyobb teret kap a médiajog is a tanrendben.

Érdemes már hallgatóként médiajoggal foglalkozni?

Csak hogy egy példát hozzak: két napja vették fel állásba az egyik most végzett hallgatómat az NMHH-hoz. Mind a közigazgatásban, mind a médiavállalatoknál, mind a nagyobb ügyvédi irodák IP/IT csoportjaiban egyre népszerűbb a téma, érdemes tehát ilyen kurzusokat hallgatni.

Évről évre egyre jobb eredményeket érnek el az ELTE csapatai a nemzetközi perbeszédmondó versenyeken. Mesélne erről pár szót?

Pár évvel ezelőtt az ELTE Jogi Kara tudatosan úgy döntött, hogy minél több hallgatót szeretne küldeni hasonló nemzetközi versenyekre. A gyakorlati képzés hiányának kritikájaként a hallgatók sokszor azt várják, hogy megtanítsuk őket keresetlevelet írni. Azonban az a helyzet, hogy az ilyen típusú tudást a későbbiekben villámgyorsan el lehet sajátítani. Egyetem alatt sokkal hasznosabbak a perbeszédversenyek, amelyeken az ember megtanul csapatban dolgozni, idegen nyelven érvelni, külföldi bírósági gyakorlatot elemezni és határidőket betartani. A nagy nemzetközi irodáknak is rendkívül jó ajánlólevél egy-egy perbeszédversenyen való szereplés. Azon vagyunk, hogy minél többfajta perbeszédverseny közül választhassanak az ELTE-s hallgatóink.

Térjünk rá a cenzúráról írt könyvére. A legtöbb embernek erről a fogalomról elsőként a márciusi 12 pont, vagy az Aczél-féle „három T” elve ugrik be elsőre. Ezek mind a politikai cenzúra megnyilvánulásai voltak. Manapság mekkora a politika szerepe a cenzúrában?

Amit klasszikus politikai cenzúrának nevezünk, abban nemcsak az államnak, hanem az egyháznak is nagy szerepe volt történelmileg. A politikai cenzúra mellett idővel megjelent a gazdasági is, amelyet egy-egy piaci szereplő gyakorol a véleménynyilvánítási szabadsággal szemben. Emellett még az öncenzúra is létezik, amelyet szinte lehetetlen kutatni, annak látenciája miatt. Például ilyen, amikor az a kérdés, hogy kirakom-e közalkalmazottként a szivárványos zászlót a profilomra, vagy sem. Vannak, akik extra tágan értelmezik a fogalmat: például egy újságíró megölését vagy egy állami támogatási csomag máshova helyezését is cenzúrának tekintik.

Mára olyan központi kérdés lett a cenzúra gyakorlása a közösségi média felületeken, hogy akár választásokat is el tud dönteni. Hogyan alakul a tartalomszabályozás ezeken a platformokon?

Percenként csak a YouTube-ra 500 órányi anyagot töltenek fel. Ki ellenőrzi azt, hogy jogszerű vagy jogellenes ez az elképzelhetetlen mennyiségű tartalom? Hosszú ideig emberi moderálással ment a tartalomszabályozás, ez addig működött viszonylag jól, ameddig amerikai felhasználók bejegyzéseit amerikai moderátorok vizsgálták, amerikai környezetben. Mit kezd azonban egy amerikai moderátor egy magyar viccel? A szociális, nyelvi eltérések miatt ez a fajta kontroll szinte kivitelezhetetlen. Ekkor jön be a képbe a mesterséges intelligencia, amely azonban letiltja a kis hableányt Dániában, mert túl meztelen, vagy egy Jézus ábrázolást, mert nem volt felöltözve. Gustave Courbet 1866-os ’A világ eredete’ című festménye, amely egy női nemi szervet ábrázol, és amelyet egy francia tanár feltöltött a Facebookra, rögtön letiltásra került. A másik jelentős kérdés a joghatóságé. Ha az internet határokon túlnyúló jellegét – amit annyira szeretünk – meg akarjuk tartani, akkor ezeket a platformokat nem szabályozhatjuk csak nemzeti szinten. Eggyel magasabb szinten, az EU-nál pedig az a probléma, hogy nem tartozik a hatáskörébe az Egyesült Államok vagy Kína, ahonnan az igazán jelentős techcégek származnak. Világszinten ugyanakkor elképesztően nehéz lenne szabályozni, ráadásul ez politikailag sem reális jelenleg. Sokan már holnapi megoldásban reménykednek, de egyelőre csak kis lépések vannak; pozitívak és persze negatívak is. 

Hogyan működik a mesterséges intelligencia?

Többféle megoldás van. Előfordul, hogy egy-egy felhasználóra figyelnek jobban, vagy pedig – főszabályként – szavakra, kifejezésekre szűr a rendszer. A platformszabályozáshoz azonban a korábban említett emberi tényező is kell. A nagyobb cégek így elkezdtek helyi embereket erre a munkára ráállítani, de mivel a legtöbb ország kicsi piacnak számít, és a profit az elsődleges a cégek számára, nem halad gyorsan a folyamat.

Mely országok a legszabadabbak a világon a cenzúra szempontjából, és melyek a legkevésbé?

Van egy nem túl bonyolult pontozási rendszer, amely különböző szempontok alapján rangsorolja az országokat. Kína, Észak-Korea, Oroszország, Brazília, egyes afrikai országok és Törökország szerepül a legrosszabban, míg Skandináviában és Nyugat-Európában a legjobb a helyzet, de ez természetesen ott sem a tökéletességet jelenti. A torrent például nem mindenhol legális, pedig például egy-egy nagyméretű óriási kotta megosztására, amelyet nem lehet e-mail csatolmányban elküldeni, rendkívül hasznos megoldás.

Mi a helyzet Kínában?

2015-ben a kínai elnök bejelentette a kiberszuverenitást, amely szerint minden országnak joga van megválasztani a saját internete fejlesztésének és szabályozásának módját. Erre a szakirodalom elkezdte a ’splinternet’ kifejezést használni, ami nagyjából azt jelenti, hogy nemzeti internetek léteznek, és az államok a jelenleginél sokkal aktívabb kontrollt gyakorolnak a megjelenő tartalmak felett. Az ilyen lépések mögött természetesen komoly politikai érdekek is meghúzódnak.

Lehet ez a fajta állami beavatkozás trend a világ más országaiban is?

Érdekes tendencia, ahogyan Oroszország egyre inkább Kína példáját követve ellenőrzi a médiatartalmakat, ami persze háborúban sok szempontból érthető. A szólásszabadságért folytatott évszázados küzdelem szerintem érdekes fordulóponthoz érkezett. Kína, Oroszország és Brazília nagy lélekszámú, erős, autoriter jellegű hatalmak, így nem szabad a többi országra gyakorolt hatásukat sem alábecsülni.

Hogyan néz majd ki a cenzúra a jövőben?

Kína elkezdte exportálni a megfigyelő technológiáit, az országok pedig ismét zárkóznak be, a világ ismét egyre nemzetállamibbá válik az én meglátásom szerint. Az internetes szabályozás szigorodni fog valószínűleg mindenhol. Pár napja fogadta el az EU az új digitális rendeletcsomagot, amely majd ezt a területet szabályozza, de ezt reálisan csak 2023 végén vagy 2024 elején kezdik meg használni. Az USA-ban jelenleg a szolgáltatók – főszabályként – nem felelősek a platformjukra felkerült tartalmakért, de véleményem szerint ez is változni fog. A politika egyre inkább befolyásolni akarja a médiatartalmakat, az állami beavatkozás lesz a bevett módszer a közeljövőben, ebben biztos vagyok. Ha szerencsénk van, ez a folyamat európai fókusszal történik meg, ha nem, akkor kínaival.

Hogyan védekezhetnek az emberek a cenzúra ellen?

A legfontosabb a társadalmi tudatosítás, hogy az állampolgárok tisztában legyenek a digitális szabadságjogaikkal. A jog ugyanakkor önmagában a médiaműveltség megszerzéséhez nem elég, ha nincsen mögötte megfelelő szülői nevelés és szocializáció. Az internetes jogi keretrendszer ugyanis nagyon fontos, de hogy pontosan hol vannak jelenleg a határai, azt nehéz megmondani. Ha tudnám, ennek az interjúnak is könnyű lenne címet adni.