Mi korunk első számú jogi témája? A legal tech!

Pár hét múlva folytatom a múlt heti témámat, mert egy érdekes dolgot félbehagytam, mégpedig azt, hogy mi következik abból, hogy a gazdasági növekedés ellenére az ügyvédi irodai szolgáltatásokra vonatkozó üzleti igény stagnál.

Azonban most azért, hogy mindenkit teljesen összezavarjak, egy totálisan más témába vágok. Ráadásul azt is ígérem, hogy erről nem is egy, hanem több alkalommal is fogok írni. Itthon nagyrészt csak az Arsboni háza táján lehet hallani a legal tech témáról, és ha az ember figyeli hazai megszólalókat ebben a témában, akkor legtöbbször sírnia kell. Vagy a nyugaton 5-10 éve volt divatos lózungok csípődtek be, vagy ami még veszélyesebb: amikor azok kezdenek szakérteni, akik a gépeket maximum felhasználói szinten ismerik. Ilyenkor fáj igazán a magyar ugar: „A gaz lehúz, altat, befed”… J

Kurz und Gut: a legal tech korunk elsőszámú jogi témája, ezért beszélni kell róla.

A jogi világ eléggé el van maradva IT/technológia területen más iparágakhoz képest. Gondoljunk csak bele: a bankoknak lassan 20 éve algoritmusok mondják meg, hogy egy ATM-ben mennyi pénz legyen egy adott pillanatban, a közlekedésben szimulációs szoftverekkel modellezik a forgalmi dugókat, és az autókat robotok rakják össze a 80-as évek óta. Ehhez képest a jogi világban az a nóvum, hogy egy ügyvédi iroda végre project managereket kezd használni a legnagyobb projectekhez, nagyobb mennyiségű dokumentumokat egy szoftver rendez rendszerbe, vagy végre bevezetnek egy komolyabb task manager szoftvert.

De hogy miért is megy ez ilyen nehezen, van erről egy bájos sztorim, ami jó bevezetés az egész legal tech témakörbe.

Tavaly a világ egyik legnagyobb tech ügyvédi irodájában tárgyaltam Washingtonban, ahol „Head of Legal Tech” partner fogadott. Azt gondoltam, hogy majd egy 30 körüli, indiai származású srác vár, vékony keretes szemüvegben, agyonmosott pólóban, kicsit zsíros hajjal, de a meeting roomban egy kiskosztümös, 50-es fehér nő ült makulátlan frizurával. Európai embernek totálisan feleslegesnek tűnő, ám az amerikai üzleti életben kötelező small talk után, belevágtam: elmondtam, hogy olyan modelleket szeretnék építeni, ami bizonyos döntéseket (legyen az adminisztratív, bírói vagy éppen politikai) előre jelez bizonyos valószínűséggel. Amerikában van is elérhető adat dögivel, egyszerű algoritmusokkal egészen hasznos dolgokat lehetne kihozni ilyen modellekkel, és ez pont olyan nagy irodákban érné meg, mint ők. Hatalmas csönd. Előre jelezni bármit? Ezt hogy lehet csinálni? – jött a kérdés. Hát, egyszerű logikai regresszió, kicsit magyaráztam neki, majd hozzátettem, hogy ha nagyon sokat akarunk költeni a rendszerre, akkor még tanulhatna is a gép, ami persze még pontosabbá tenné (machine learning). Mondtam rá persze példát is, egy rendszert, ami 85% feletti valószínűséggel mondja meg, hogy egy Legfelsőbb Bírósági döntésnek mi lesz a kimenetele, és az egész program fele olyan hosszú Pythonban, mint a Space Invaders. Óriási csönd. Húha, itt valami nem kerek. A hölgy zavartan el kezdett mesélni egy projekt menedzser szoftverről, amit maguknak fejlesztettek, de nem tudott arról sem mondani semmi kézzel foghatót. Van task manager szoftver is? Szuper, welcome to the 1990s! – gondoltam. De persze nem mondtam, mert azt is tudom, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő rendszer fejlesztése és bevezetése is hatalmas munka, mégha 20 évvel megcsúsztak. Kérdeztem pár alapkérdést a szoftverről, de persze nem jött válasz: neki ezekről lövése sincs. Kicsit már ő is rosszul érezte magát, ezért bevallotta, hogy az IPhone X-t is alig tudja használni. Ajjjajjjj…. Head of micsoda is ő??

A meeting végére jöttem rá, hogy én valójában az osztályfőnökkel találkoztam, és nem egy legal techessel. Valszeg az ügyvédi irodában úgy gondolták a nagy öregek, hogy itt van ez a technológiai őrület, és jönnek vele ezek a fiatal, bohókás arcok pólóban, akik olyan furcsa és érthetetlen dolgokról beszélnek, ültessünk feléjük egy rendes „seasoned” partnert (aki pont olyan, mint mi), hogy nehogy valami „őrültséget” csináljanak… Hát, így is lett… de így nem is fognak…

Más a véleményed? Reagálnál Miklós írására? Ne tartsd magadban a gondolataidat, kommentelj a Facebook-postunk alá!

Ügyvéd

Ügyvéd, vállalkozó, vezető, választottbíró, előadó, mentor. Az OPL partnere. Nyolc évig tanított filozófiát a JÁB-on, évekig blogolt a világ és Magyarország ügyes-bajos dolgairól.

Nem egy ügyvédi iroda vagyunk, hanem egy új generációs jogi szolgáltatási cégcsoport, ahol a legkülönbözőbb jogi munkáktól a kormányzati kapcsolatokon keresztül egészen a legújabb technológiákig sok mindennel foglalkozunk. Ami összeköti ezeket a cégeket és munkáinkat, az a nemzetköziség, professzionalizmus és az innováció. Jófejek vagyunk, és szeretjük az életet... Ja, és csak annyira vesszük komolyan magunkat, amennyire egészséges.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.