„Míg a halál el nem választ!”

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Lukács Adrienn

Az online személyes adatok védelme a halál után a magyar jogban, különös tekintettel a közösségi médiára

A közösségi oldalak kiemelt szerepet töltenek be mindennapjaink során: életünk egyre nagyobb részét éljük az online térben. Használatuk során azonban soha nem látott mennyiségű és minőségű személyes adatot osztunk meg magunkról. A személyes adatok védelméhez való jog pedig mind nemzetközi szinten, mind hazánkban megilleti az élő természetes személyeket. Míg életünk során szigorúan és részletesen szabályozott ezen adatok sorsa, az már bonyolultabb kérdéseket vet fel, hogy a felhasználó halála után milyen védelemben részesülnek a még életében általa feltöltött online személyes adatok. Választ kell találni arra, hogy halálunk után mi lesz a feltöltött szelfik, posztok és kommentek sorsa.

„Digitális maradványaink” az online térben

Közismert és igen gyakori jelenség, hogy az előrelátóbbak haláluk esetére végrendeletben gondoskodnak vagyontárgyaik sorsáról: ház, nyaraló, kocsi, festmény, nagymama tányérkészlete – mindenre gondolnak. Azonban az már jóval kevesebb emberben merül fel, hogy halála esetére a Facebook profiljáról is „végrendelkezzen”! A kérdés nem elhanyagolható: 2012-re, a Facebook működésének nyolcadik évére már 30 millió felhasználó hunyt el,[1] egy friss kutatás szerint pedig a század végére a szellem profilok száma meghaladhatja az élőkét.[2] Ez azt jelenti, hogy egyre többször fordulhat elő, hogy véletlenül olyan ismerősünket köszöntjük fel a Facebook-on születésnapján, aki már nincs közöttünk, vagy egy olyan személynek írunk az üzenőfalára, aki már nem képes arra reagálni. Az így okozott puszta kellemetlenségen vagy zavaron túlmenően azonban komoly adatvédelmi jogi vonatkozásai is vannak a témának.

Életünk során számos adatvédelmi problémával találhatjuk szembe magunkat, és ezek legnagyobb része jogilag rendezett is (vagy rendezés alatt áll), hiszen az élő természetes személyeket megilleti a személyes adatok védelméhez való jog, ellentétben a holtakkal. A személyes adatok védelme kiemelkedő fontosságú a 21. században, amit az is érzékeltet, hogy az EU adatvédelmi rendeletéről, a GDPR-ról a legtöbb átlagember is legalább már említés szintjén hallott. A GDPR részletesen szabályozza többek között azt, hogy ki, mikor, milyen adatot, milyen célból kezelhet, vagy hogy az érintett miként léphet fel személyes adatainak védelme érdekében a különféle jogosultságainak gyakorlása által (pl.: hozzáférés, törlés, helyesbítés). Ugyanakkor ez a védelem csupán élete folyamán illeti meg az egyént, a GDPR ugyanis kifejezetten kimondja, hogy rendelkezéseit nem kell alkalmazni az elhunyt személyekkel kapcsolatos személyes adatokra. Bár az elhunytak személyes adataira nem alkalmazandó a GDPR, azt viszont lehetővé teszi a rendelet, hogy tagállami szinten szabályozni lehessen az elhunyt személyes adatainak a védelmét.[3] Így felmerül az a kérdés, hogy a magyar jogban milyen védelemben részesülnek a közösségi médiába még a felhasználó élete során feltöltött személyes adatok, az érintett halála után.

A hatályos magyar szabályozás

Az elhunytat elsődlegesen a kegyeleti jog intézménye védi. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:50. § (1) bekezdése a kegyeleti jogról kimondja, hogy a „meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített”. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 228. §-a pedig a kegyeletsértés bűncselekményét szabályozza, amelynek védett jogi tárgya a halott vagy a halott emlékéhez kapcsolódó társadalmi megbecsülés, és azokat a magatartásokat takarja, melyek a halottat vagy emlékét rágalmazás vagy becsületsértés elkövetésével meggyalázzák.

Ezek a rendelkezések a kegyeleti jogot nyilvánvalóan sértő magatartások esetén biztosítanak beavatkozási jogot a hozzátartozók, örökösök számára. Bár, mivel a kegyeleti jog tartalmát az elhunytat életében is megillető személyiségi jogok fényében kell vizsgálni (mely személyiségi jogok közé tartozik a személyes adatok védelméhez való jog is), elképzelhető, hogy az elhunyt személyét sértő adatkezelés esetén is bírósághoz fordulhatnak a hozzátartozók és az örökösök a kegyeleti jog megsértése miatt.[4]

Hazánk adatvédelmi felügyeleti szerve, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) 2015-ben kiadott egy ajánlást az online adatok halál utáni sorsáról, melyben felhívta a figyelmet arra, hogy a fenti szabályokból következik, hogy kifejezett törvényi rendelkezés hiányában sem maradnak védelem nélkül az elhunyt személy online személyes adatai, ám a teljes jogbiztonság megvalósulása érdekében szorgalmazta a törvényi jogalap kidolgozását. Ugyanis többek között a feltöltött fénykép, a profil, a beszélgetések, mind személyes adatnak minősülnek. Az így feltöltött adatok kezelése pedig leggyakrabban az érintett hozzájárulásán alapszik. Amennyiben a felhasználó mégsem járulna hozzá az adatok kezeléséhez, akkor tiltakozhat, illetve kérheti azok törlését. Az adatvédelmi törvény hatálya azonban csupán az élő természetes személyre terjed ki, az elhunyt felhasználó pedig értelemszerűen nincs abban a helyzetben, hogy az adatkezeléshez kapcsolódó jogait gyakorolhassa. Az ajánlás kibocsátásakor ugyanis a törvény arról sem tartalmazott rendelkezéseket, hogy a felhasználó helyett ki gyakorolhatja a megfelelő adatvédelmi jogosultságokat – pl. ki kérheti az adatok törlését.

Ezt a helyzetet orvosolta a GDPR felhatalmazása alapján a jogalkotó 2018-ban, az adatvédelmi törvény, a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (a továbbiakban: Infotv.) módosításával. A módosítás óta ugyanis az Infotv. szabályozza, hogy miként érvényesíthetőek a személyes adatokkal összefüggő jogok az érintett halálát követően – amely rendelkezéseket az online adatokra is alkalmazni kell.[5] A 25. § értelmében a felhasználó halála esetén az a személy jogosult gyakorolni az elhunytat még életében megillető adatvédelmi jogosultságokat, akit arra a felhasználó még életében meghatalmazott az adatkezelőnél tett nyilatkozattal. Formai követelményét tekintve a nyilatkozatot közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az ily módon meghatalmazott személy gyakorolhatja az érintettet még életében megillető hozzáféréshez, helyesbítéshez, törléshez, korlátozáshoz, valamint tiltakozáshoz való jogot.

Amennyiben a felhasználó nem tett ilyen nyilatkozatot, a közeli hozzátartozója külön meghatalmazás nélkül, a törvény erejénél fogva gyakorolhat bizonyos jogosultságokat, megteremtve ezzel az adatkezelés törvényi jogalapját. Főszabály szerint gyakorolhatja a helyesbítéshez és a tiltakozáshoz való jogot, amennyiben viszont megszűnt az adatkezelés célja (márpedig a NAIH értelmezése szerint a közösségi média esetében a halállal megszűnik az adatkezelési cél), jogosult lesz a törlésre, valamint az adatkezelés korlátozására is.

Fontos, hogy mindkét esetben csupán a felhasználó halálát követő 5 éven belül lehet gyakorolni ezt a jogosultságot. A jogosultság igazolásához szükséges halotti anyakönyvi kivonattal vagy bírósági határozattal igazolni a halál tényét és idejét, valamint közokirattal igazolnia kell személyazonosságát, valamint közeli hozzátartozói minőségét. Tehát halálunk esetén az általunk kijelölt személy járhat el, vagy ennek elmulasztása esetén közeli hozzátartozónk. De mit jelent ez a gyakorlatban, mi lesz az online adatok sorsa a halál után?

Végrendelkezés a Facebook-on

Felmerül a kérdés: mit tehet a felhasználó, hogy személyes adatai halála után is védelemben részesüljenek? Napjainkra már számos közösségi oldal kialakította a gyakorlatát arra nézve, hogy mi a teendő az elhunyt személyek profiljaival.[6] A NAIH ajánlásában követendő példaként utalt a Facebook által kialakított gyakorlatra.

A Facebook-on két lehetőség közül választhatunk: választhatjuk a profil törlése opciót, vagy pedig kijelölhetünk egy úgynevezett hagyatéki kapcsolattartót, aki az emlékoldallá alakult profilunkat fogja kezelni halálunk után. Az „emlékoldal olyan hely, ahol az ismerősök és a családtagok összejöhetnek, és megoszthatják az elhunythoz fűződő emlékeiket”. Az emlékoldallá alakított fiókokba nem lehet bejelentkezni és többé nem jelennek meg a születésnap emlékeztetőkben. Ebben az esetben a hagyatéki kapcsolattartó gondozza az emlékoldalt, bejegyzést tehet közzé az oldalon, válaszolhat ismerősnek jelölésre, valamint profil-, és borítóképet tehet közzé. A fiókba azonban nem léphet be, így az üzenetekhez nem férhet hozzá és nem törölhet olyan tartalmat, amelyet a felhasználó halála előtt tett közzé, valamint nem tud ismerőst eltávolítani.[7] A felhasználó rendelkezésének hiányában a Facebook főszabály szerint emlékoldallá alakítja az elhunyt profilját – ám ha a felhasználó nem jelölt ki hagyatéki kapcsolattartót, akkor a profilon nem lehet módosításokat végrehajtani.

Az ellenőrzött közvetlen családtagok kérhetik az elhunyt fiókjának eltávolítását.[8] Ebben az esetben a megfelelő dokumentumok elküldésével igazolniuk kell, hogy közvetlen családtagok vagy az érintett végakaratának végrehajtói (pl. születési anyakönyvi kivonat, ügyvédi meghatalmazás, hagyatéki rendelkezés, írásbeli végrendelet bemutatásával), illetve meghatározott dokumentumokkal (pl.: halotti anyakönyvi bizonyítvány, gyászjelentés és emléklap) igazolniuk kell a halál tényét. 

A 21. században személyes adataink kiemelt fontosságúak – és nincs ez másként halálunk után sem. Bár remélhetőleg távolinak tűnik az időpont, hogy a túlvilágra költözzünk, érdemes már most elgondolkozni azon, hogy mi történjen személyes adatainkkal a halálunk esetén – hiszen mindez csak pár kattintásba kerül. Lehetőség nyílik arra, hogy halálunk után törlésre kerüljön a profilunk, ám aki arra vágyik, a hagyatéki kapcsolattartó útján akár még a túlvilágról is gyűjthet lájkokat és növelheti Facebook ismerőseinek számát!

Felhasznált források: