Hátrányos megkülönböztetés bárkit érinthet életkor, nem, fogyatékosság vagy más védett tulajdonsága miatt. Éppen ezért fontos tisztában lenni a rendelkezésre álló jogvédelmi lehetőségekkel. A legtöbb sértett eddig az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult jogorvoslatért, azonban 2021. január elsejével új időszámítás kezdődött.
Visszatekintés
Egészen a 2020. év végéig az alapvető jogokkal, ezen belül is a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos jogsérelmek kivizsgálására és orvoslására a bírói úton kívül több jogorvoslati lehetőség is nyitva állt.
Az egyik opció az alapvető jogok biztosa, aki többek között törvényben meghatározott hatóságok tevékenységével vagy mulasztásával felmerülő alapjogi jogsérelmeket, illetve azok veszélyének fennállását vizsgálja ki egyedi panasz alapján vagy akár hivatalból.
Az ombudsman széles körben foglalkozik alapjogsérelmekkel – a jelenleg legfrissebb – 2019. évi beszámolójából [1] is jól látszik, hogy nagy számban kerülnek a biztos elé egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogsértések a tisztességes eljáráshoz való jog, menedékjogi és egyéb ügyek mellett. Vizsgálatai során eddig számos esetben állapította meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, emellett jogszabály módosítási javaslatokat, ajánlásokat terjesztett elő a jogsérelmek orvoslása érdekében. Ilyen javaslattal zárult az elmúlt években nagyobb sajtóvisszhangot kapott, diákhitel elengedéséről szóló eset [2] is. Ezzel kapcsolatban az alapvető jogok biztosa jelentésében megállapította, hogy az azt szabályozó kormányrendelet az apákra nézve diszkriminatív és sérti a nemek közötti egyenlőséget azzal, hogy a gyermekvállalást követően csak az anyáknak van szüneteltetve, illetve részben vagy teljes egészében elengedve a hallgatói hiteltartozásuk. Egyelőre azonban ebben az ügyben a biztos intézkedését nem követte tényleges jogszabály-módosítás.
Az ombudsmani jogvédelem mellett a másik lehetőség a hatósági típusú alapjogvédelem, amit eddig a 2004-ben létrehozott Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) látott el, amely autonóm államigazgatási szervként egyéni jogsérelmeket vizsgált és jogsértés esetén szankciós eszközöket is alkalmazott. Eljárásáról részletesebben korábbi cikkünkben olvashattok.
Mi változott?
A fenti felosztást megtörve a 2021. január 1. napjával hatályba lépő törvénymódosítással [3] megszűnt az EBH, feladat-és hatáskörei viszont az alapvető jogok biztosához kerültek. Ezzel mondhatjuk, hogy
az egyenlő bánásmód körében az ombudsman lett a nem bírói alapjogvédelem egyedüli bástyája.
A módosítás mögött a jogalkotó indokolása szerint az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogérvényesítés hatékonyabbá tétele állt. Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban?
Kétféle módon járhat el ezentúl az alapvető jogok biztosa. Egyrészt – az alapvető jogok biztosáról szóló törvény [4] (Ajbt.) rendelkezései szerint – változatlanul széles körben vizsgálatot folytathat le, intézkedési köre azonban továbbra is szűk marad, hiszen az ajánlásai, jelentései nem kötik a jogsérelem okozóját. Ezzel szemben a másik típusú eljárása eltér az eddig megszokottól, mivel az EBH valamennyi feladatkörét átvéve – az egyenlő bánásmód törvény [5] (Ebktv.) alapján – közigazgatási hatóságként is eljárhat. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó tulajdonképpen áttörte az ombudsmani rendszerre jellemző erős vizsgálati jogkörök, gyenge intézkedési lehetőségek kettőségét [6], mivel hatóságként eljárva
a biztos ezentúl szankcionálni is tudja a feltárt visszásságokat.
Bővülő feladatkörei miatt Hivatalán belül létrehozott elkülönült szervezeti egység, és az egyenlő bánásmódért felelős főigazgató segíti hatósági feladatainak ellátásában. Jogorvoslatok terén is lényeges változást hozott az új jogköre: hatósági döntése ellen (szemben a “hagyományos” ombudsmani eljárásával) van helye jogorvoslatnak, méghozzá közigazgatási pert lehet indítani, amelyre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
Milyen kapcsolatban van egymással a két eljárás?
A válasz vegyes képet ad. Lehetséges ugyanis, hogy az ombudsmanként (azaz az Ajbt. alapján) lefolytatott eljárást követően – amely csak a jogsértés megállapításával, ajánlással végződik – ugyanabban az ügyben közigazgatási hatósági jogkörben is eljárjon. A hatósági eljárása végén pedig jogilag kötelező határozat születik, ami akár szankció kiszabását is jelentheti. Lehetséges tehát, hogy az ombudsman egy ügyben hatóságként és (hagyományos értelemben) ombudsmanként is eljárjon, de csak abban az esetben, ha kötelező erővel nem rendelkező intézkedést követ hatósági vizsgálat és döntés. Fordított esetben viszont az Ajbt. rendelkezései kifejezetten kizárják az egymást követő eljárást.
Sok kérdés merülhet fel az új jogvédelmi rendszerrel kapcsolatban. Vajon az ombudsman hatósági feladat-és jogkörökkel felvértezve hatékonyabban tudja felvenni a harcot a hátrányos megkülönböztetés ellen? Beváltja majd a jogalkotó célkitűzéseit és változást hoz az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos jogvédelem terén? Ezekre és a további kérdésekre idővel a gyakorlat fog majd választ adni.
Az írás az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült,
melyet a Baker McKenzie és a Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda támogatott.
A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.
Irodalomjegyzék A kép forrása itt.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
