Egyenlő Bánásmód Hatóság – a diszkrimináció elleni küzdelem felemelkedése vagy bukása?

A diszkrimináció az élet számos területén felbukkanhat: munkahelyen, kikapcsolódás vagy akár a bevásárlás közben is. A sértettek ma már több jogorvoslati lehetőség közül választhatnak: a bírósági út mellett az Egyenlő Bánásmód Hatóság is rendelkezésre áll. Milyen szerepet tölt be a Hatóság a jogsértések szankcionálásában, illetve vajon mennyire gyakori a hatósági jogorvoslati út választása?

Az egyenjogúság gondolata nem a modern kor vívmánya, hanem komoly történeti múltra tekint vissza, a különbségtételek és az ezzel szembeni fellépések szinte az emberiség tudatával egyidősek. A különböző koroknak mindig megvolt az aktuális megoldási javaslata, miként kell kezelni a társadalmi egyenlőtlenségeket, ezek hol segítettek, hol csak elmélyítették a szakadékot a polgárok között. A hosszú folyamatú szabályozás előterébe először a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek kerültek, ezzel kapcsolatos törekvések már a 18. században is megjelentek, majd az Angliában kibontakozott szüfrazsett mozgalom indította meg az első valódi hullámait a női egyenjogúság gondolatának. Az egyenlőtlenségek kiküszöbölése, és kiváltképp a nők helyzete komoly fejlődésen ment keresztül, a folyamat azonban még a nyugati demokráciákban sem tekinthető befejezettnek. A nemi alapú diszkrimináció mellett az idő múlásával egyre több védett tulajdonság alapján történt sérelmet kezdtek a jog védelme alá helyezni, és ebben a napjainkig tartó harcban az egyik legfőbb fegyver ma Magyarországon az Egyenlő Bánásmód Hatóság.

Jelenleg hazánkban az egyenlő bánásmód kérdés többszinten szabályozott: nemzetközi egyezmények (például a New Yorkban 1965-ben aláírt faji megkülönböztetés elleni egyezmény), uniós aktusok és belső jogszabályok révén. Már az Európai Gazdasági Közösséget megalapító Római szerződés 119. cikkében is az „egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz” való jogként rögzítette az egyenlő bánásmód követelményét, mely azóta is az Európai Unió alapelvei között található.[1]

A legfontosabb belső jogforrásunk, az Alaptörvény a XV. cikkében deklarálja a törvény előtti egyenlőség elvét, valamint a diszkrimináció tilalmát, miszerint hazánkban az alapvető jogokat az állam mindenkinek, bármely megkülönböztetés nélkül biztosítja. Emellett a 2003. évi CXXV törvény (továbbiakban: Ebktv.) foglalja magába az egyenlő bánásmód követelményénének részletes szabályait, meghatározva az Egyenlő Bánásmód Hatóság (továbbiakban: Hatóság) feladatait is.

Mi is az a diszkrimináció?

Az egyenlő bánásmód tilalma köré csoportosuló védett tulajdonságokat a közvélemény továbbra is – nagyrészt a média kiemelt figyelme miatt – szinte kizárólag a nemi identitás alapú diszkrimináció és a nemzetiség tengelyén képzeli el. Bár a hírek középpontjába gyakrabban kerülnek, a hazai szabályozás fókuszában mégis bőven vannak ezeken kívül más tulajdonságok is, amelyek hasonló védelemmel bírnak. A sajtó melletti másik ok, amely miatt gyakran azonosítjuk ezekkel a hátrányos megkülönböztetést, hogy ezek a sérelmek könnyen észrevehetők a külső szemlélők számára is. Sokan nem is gondolnánk, hogy

egy teljesen ártalmatlannak tűnő, a bevásárlóközpont ajtajára függesztett „kutyát bevinni tilos” tábla is jogsértő lehet,

hiába tűnik teljesen logikus érvek által vezérelt intézkedésnek. Ez azonban mégis hátrányosabb helyzetbe hozhatja a vakvezető kutyával érkező látássérült személyt, akit nem enged be a biztonsági őr az áruházba. Hasonló példa lehet a problémák sokszínűségére az a szórakozóhelyeken mai napig előforduló forgalomélénkítő üzleti modell, amelyben a hölgy vendégeknek ingyenes belépést garantálva igyekeznek a férfiakkal ugyanazon szolgáltatás igénybevételéért borsos összeget fizettetni. Ezt példázza a „Doboz-ügy”[2] néven elhíresült eset, melynek kapcsán a Hatóság kimondta, hogy ez valóban ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével, és jelentős bírságot szabott ki a szórakozóhelyre, majd később az eset egészen az Alkotmánybíróságig menetelt, ahol 2016-ban pont került a több évig húzódó ügy végére: a helyiség tulajdonosának alkotmányjogi panaszát elutasították, megerősítve a Hatóság döntését.[3]A sértettek tág köre és az ügyek összetettsége által jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy milyen fórumokon és mennyire hatékonyan tudjuk érvényesíteni az egyenlő bánásmódhoz fűződő jogunkat?

Európa más országaihoz hasonlóan Magyarországon is több út áll rendelkezésére annak, akit diszkrimináció ért, mielőtt ezekre az utakra rátérünk, szükséges megemlíteni, hogy mit is értünk diszkrimináció alatt. Szükséges leszögezni, hogy nem mindenféle megkülönböztetés tiltott.

A teljes egyenlőség egyenlőtlenséget eredményez,

így szükség van arra, hogy a hátrányosabb helyzetben lévő személyek többlet jogosultságokhoz juthassanak, ezáltal segítve az azonos esélyekkel indulásukat az életben. A pozitív diszkriminációra vonatkozóan az Alkotmánybíróság kimondta[4], hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos”. Az emberi méltóságra kivetített kérdésben megállapította, hogy az egyenlő bánásmód nem más mint, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyekként kell kezelni és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.

Esetei és érdekes megnyilvánulásai

Az egyenlő bánásmód megsértését jelenti különösen a közvetlen illetőleg a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, valamint a megtorlás.  Ezek a kategóriák elsőre egyértelműnek tűnhetnek, azonban sokszor bonyolult az adott helyzet besorolása. Közvetlen hátrányos megkülönböztetésről akkor beszélhetünk, ha a törvényben felsorolt valamely védett tulajdonság miatt részesül valaki kedvezőtlenebb bánásmódba, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő másik személy vagy csoport. Nem mindenfajta tulajdonság adhat alapot ennek megállapítására, ezzel kapcsolatosan például a Hatóság nem állapított meg jogsértést abban az esetben, mikor egy vidéki település helyi önkormányzatának intézménye strandgondnoki munkakörre kiírt álláshirdetésében előnyben részesítette a helyi lakosokat.[5] Az állásra jelentkező, szomszédos városban lakó férfi azzal fordult a hatósághoz, hogy pályázatát azért utasították el, mert a településen nincs állandó lakóhelye. A Hatóság itt azt vizsgálta, hogy az, hogy a településen nem rendelkezik lakóhellyel minősülhet-e mint „védett” tulajdonság. Végül arra a döntésre jutott, hogy védett tulajdonság hiányában nem állapítható meg az egyenlő bánásmód követelményének megállapítása és elutasította a kérelmező keresetét.

Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha közvetlen hátrányos megkülönböztetés ugyan nem valósul meg, azaz a magatartás látszólag a jognak megfelel, gyakorlatban azonban lényegesen hátrányosabb helyzetbe hoz valamely védett tulajdonsággal rendelkező személyi kört. Ilyen esetek gyakran fordulnak elő a foglalkoztatás körében elkövetett jogsérelemnél, hasonlóan a zaklatáshoz. Jogellenes elkülönítés esetei fordulnak elő a legritkább számban, korábban az általános iskolák vonatkozásában merült fel, de ma már egyre kevésbé. 2016 májusában az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az iskolai szegregációt bizonyos fokig megengedő törvényszöveg miatt. Megtorlás megállapítása más jogsértéssel is együtt járhat, leggyakoribb előfordulási formája mégis az, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő személlyel szemben ezzel összefüggésben okoz valaki jogsérelmet.

A zaklatás tényállása is sokkal szélesebb kört ölel fel, mint ami a közvélemény tudatában van, 2016-ban médiafigyelmet is kapott az az eset,[6] melyben egy roma származású kérelmezőt egy kórház szülészeti osztályán, gyermekének világrahozatala közben érte a zaklatásnak minősülő jogsérelem. Az orvos vajúdás közben azt mondta neki, hogy ha a nő még egyszer kiabál, behívja a pszichiátert, elveteti tőle a gyereket és „nem lehet gyese”, mindehhez pedig hozzátette, hogy „ti cigányok úgyis csak a pénzért szültök”.  A Hatóság ebben az esetben vizsgálta, hogy valóban elhangzottak-e a mondatok. A tárgyalás során a sértett pontosan vissza tudta idézni a történteket, következetes volt abban is, hogy tegező formában hangzottak el a kijelentések, valamint beazonosította a szülőszobában jelen volt személyeket, ezáltal a Hatóság meggyőződött a kérelmező által állítottak valóságában. Megállapította, hogy az orvos által tett kijelentés egyértelműen alkalmas volt arra, hogy a kérelmező körül ellenséges, megfélemlítő, megalázó, illetve megszégyenítő környezetet alakítson ki. A kijelentés megalázó jellegét erősítette a tegező forma használata is. Ezekre tekintettel megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, elrendelte a határozat nyilvános közzétételét 60 napra illetőleg 500.000 forint bírságot szabott ki.

Jogorvoslatok

Ilyen és ehhez hasonló jogsérelmek esetén választhatjuk a bírósági utat, azonban a sértett előtt nyitva áll egy hatósági út is.

2004-ben e célból jött létre az Egyenlő Bánásmód Hatóság, mely egy autonóm államigazgatási szerv, azaz működése független a Kormánytól és hatásköre az ország egész területére kiterjed. Feladata az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt benyújtott panaszok kivizsgálása, és az egyenlő bánásmód szempontjainak érvényesítése. Az, hogy melyik jogorvoslati fórum előtt kérelmezi eljárás indítását, az a sértett választásán múlik. Fontos azonban, hogy az eljárást legtöbb esetben csak a sértett kezdeményezheti, már ha egyáltalán az ügye lehetővé teszi, tekintve hogy nem minden, személyek között felmerülő jogviszonyban szükséges az egyenlő bánásmód követelményének megtartása. A magyar állam, a közhatalmat gyakorló szervek önkormányzatok, felsőoktatási intézmények egyértelműen az Ebktv. hatálya alá tartoznak, de a különböző árukat forgalmazó, szolgáltatást nyújtó személyekre is kötelező ezen szabályok betartása. Sőt, az eljárást hivatalból is megindítja a hatóság, ha a magyar állam, a helyi és kisebbségi önkormányzatok (vagy ezek szervei), hatósági jogkört gyakorló szervezetek, a Magyar Honvédség, illetőleg a rendvédelmi szervek oldaláról történt jogsértés esetén – ilyenkor tehát nem szükséges kérelem, mert ezek a helyzetek a jog különös védelmét kívánják meg. Vannak emellett olyan, a jog határain túli területek, melyek kívül vannak a jog szabályozási körén, például a család jogi viszonyok, a vallási felekezetek szabályozása. Ilyen esetekben nem beszélhetünk egyenlő bánásmód követelményének betartásáról, vagy be nem tartásáról.

A két út közötti legélesebb különbség, hogy a bíróságtól a sértett követelheti a jogsértés tényének megállapítását, és erre tekintettel a jogsértő fél kötelezését sérelemdíj fizetésére.

A hatóság ezzel szemben bírságot szab ki, amelynek összege 50.000 forinttól egészen 6 millió forintig terjedhet, azonban ez – szemben a sérelemdíjjal – nem a sértettet illeti. Természetesen a bírságon és sérelemdíjon kívül további szankcióknak is lehet helye, mint például elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a magatartás jövőbeni tanúsítását – amelyet szinte minden jogsértést megállapító határozatában meg is tesz – illetve elrendelheti a határozat nyilvános közzétételét.

A két eljárás kizárja egymást, így egyszerre csak az egyik indítható meg, azonban a Hatóság által hozott döntés nem zárja ki a későbbi bírósági eljárást. A statisztikák alapján a személyiségi jogok sérelme tárgyában indult eljárások száma döntően bírósági úton indult meg: 2017-ben Magyarországon 1749 per indult meg és összesen 1578 fejeződött be[7], míg az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz ugyanabban az évben 1288 írásos beadvány[8] érkezett. A Hatóság 285 közigazgatási döntést hozott, 135 ügy van még folyamatban, ahol nem született még határozat és összesen 1003 esetben tájékoztató levéllel zárult le az eljárás, melyben a Hatóság arról informálta a kérelmezőt, hogy mely másik szervhez fordulhat panaszával, mert az nem tartozik  a diszkrimináció körébe.

Jól szemlélteti azonban a hatósági eljárás térnyerését az elmúlt évekre nézve, hogy még 2005-ben a Hatóság csupán 45 ügyben hozott határozatot, a 2017-es adatokból ugyanakkor látható, hogy a személyiségi jogok sérelmében történt jogorvoslatokban a szerepe jelentősen nőtt, a jogvédelem itt már szinte egyenlően oszlik meg a bíróság és a hatóság között. Ahhoz azonban, hogy megindulhasson a hatósági eljárás még egy fontos kritériumnak kell teljesülnie, nem telhet el a jogsértésről való tudomásszerzéstől számított egy év (szubjektív igényérvényesítési határidő) illetve a jogsértéstől számított három év (objektív). A határidő tűzésének oka a bizonyíthatóságban keresendő, mivel az idő múlásával az ügy pontos felserítése illetőleg a megalapozott döntés meghozása egyre nehézkesebbé válik.

Sok esetben azonban a legfőbb problémát a jogsértések szankcionálásánál nem is az idő múlása, hanem az okozza, hogy a sértettek nem tudnak, vagy mernek fellépni a jogsértés ellen. A Hatóság 2017. évi adatai szerint a sérelmek számottevő része foglalkoztatási jogviszonyban történt – 30 jogsértésből 13 esetben, azonban gyakori, hogy a munkavállalók inkább elszenvedik a hátrányos megkülönböztetést, mivel félnek munkahelyük elvesztésétől. Ahol egyedi, alkalmi a diszkrimináció, ott a jognak nincs más eszköze. Ezzel szemben a közérdekű igényérvényesítés keretében nem csak a sértett indíthatja meg az eljárást, melynek a nagyobb csoportot érintő jogsértéseknél van helye. A törvény kimondja, hogy ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonását érinti és személyek pontosan meg nem határozható csoportját sújtotta, akkor a Hatóság, az ügyész, illetve civil és érdekképviseleti szerv személyiségi jogi vagy munkajogi pert indíthat. Amennyiben ezek a kritériumok fennállnak, akkor a civil- és érdekképviseleti szervek a bírósági út helyett a Hatóság előtt is indíthatnak eljárást.  Ezek a szabályok elősegítik, hogy bizonyos társadalmilag kiemelten fontos esetekben ne maradjon el a jogsértések kivizsgálása. A gyakorlatban leginkább a kirekesztő rendelkezések, illetve a szegregáció elleni fellépések során alkalmazható, de elméletben nem kizárt hogy megoldásként szolgáljon a diszkrimináció olyan további eseteiben, mint például a zaklatás és a megtorlás.[9]

A jogsértések elleni fellépések sikerességét hivatott az is elősegíteni, hogy

a bizonyítási teher ezen típusú eljárásoknál megfordul.

Az általános szabályokkal ellentétben, itt a sérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak csupán azt kell valószínűsítenie hogy hátrány érte, illetve közérdekű igényérvényesítésnél azt, hogy ennek a közvetlen veszélye fenyegeti és rendelkezik valamely védett tulajdonsággal. A másik felet terheli annak a bizonyítása, hogy a sérelmet szenvedett fél által állított körülmények nem álltak fenn vagy azt, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetőleg azt az adott helyzetben nem volt köteles megtartani. A másik fél kimentheti a tevékenységét azzal, ha a hátrányt szenvedő alapjogát egy másik alapvető jog érvényesülése érdekében korlátozta, ha ez a cél elérésére alkalmas, elkerülhetetlen és arányos volt, illetve akkor is mentesülhet, ha tárgyilagos mérlegelés alapján a korlátozásra ésszerű indoka volt. Nincs lehetőség a kimentésre, a jogellenes elkülönítés esetén, illetőleg ha faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége miatt történt közvetlen hátrányos megkülönböztetés.

Különleges esetekben, ha egy jogszabály valósítja meg az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét, akkor további lehetőségek nyílnak meg; a sértett az Alkotmánybírósághoz, valamint az alapvető jogok biztosához is nyújthat be panaszt. Mára már általánosan kötelező a legtöbb jogállamban, egy olyan szerv működtetése, amely ezeket a panaszokat kivizsgálja és megfelelő jogorvoslatot nyújt. Hazánkban a rendes bíróságokhoz vagy a Hatósághoz is fordulhatnak a sérelmet szenvedettek, amely átlátható módon igyekszik eljárni a panaszok tekintetében és elősegíteni Magyarországon az egyenlőtlenségek kiiktatását, és a hatóságok iránti bizalom növelését.

Források, jegyzetek

Támogatónk

Ez a cikk az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült, melyet a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda támogat.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.