Pofontól az utcáig – avagy egy gyermek sorsa a társadalom tükrében

Korábbi cikkünkből ihletet merítve, mintegy folytatásként szeretnénk vázolni, hogy milyen végkimenetelei lehetnek a kapcsolati erőszakból származó bántalmazásoknak, két bűncselekmény – az emberkereskedelem és a gyermekprostitúció – elemzésével.

A családon belüli devianciák, a szülők mentális problémái maguk után vonják az elhanyagolást, a családi funkciók szétesését, valamint a szülőktől és a családtól való elidegenedést. Kiemelkedő a családon belüli verbális, fizikai és szexuális abúzusok jelentősége, amely akkor is komoly traumát okoz a gyermekeknek, ha csak szemtanúi az eseményeknek.

Hogyan kerülhet egy gyermek a kapcsolati erőszakból a szexuális kizsákmányolás világába? 

Előző cikkünkben a kapcsolati erőszak tényállását vettük górcső alá, így ezen írásban arra fektetjük a hangsúlyt, mi történik egy gyermekkel a bántalmazó közegből kikerülve. Természetesen a családon belüli futtatásról, mint megélhetési forrásról sem szabad megfeledkezni, azonban a rendszerszintű szexuális kizsákmányolás is egy olyan tabu Magyarországon, amelynek létezéséről szintén tudomást kell vennie a társadalomnak. 

2019-ben a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek száma több, mint 20.000 volt, ami nagyjából a magyar gyermekek 8%-át teszi ki. Ez az adat azért is fontos, mivel a szexuális kizsákmányolás áldozatává válásának veszélye nagyobb azon gyermekek körében, akiket családjukból kiemeltek és állami gondozásban élnek. Az intézetekben dolgozó nevelők és szociális munkások szerint a prostitúciós célú kizsákmányolás áldozatává válásának szempontjából az egyik fő probléma az, hogy amikor a családból kiemelnek egy sérülékeny gyermeket, akkorra már túl késő, hiszen gyakran traumatizálódnak, és számos pszichológiai és viselkedési problémával küzdenek, amelyeket nehéz kezelni, különösen ekkora mértékű szakemberhiány mellett. A KSH 2015-ös Egészségjelentése alapján

„a mentális problémák jelentik a második legjelentősebb krónikus gyermekbetegséget Magyarországon.”

Az ECPAT (End Child Prostitution in Asian Tourism) ma már az újabban széles körben átvett terminológiai iránymutatásokkal összhangban a „gyermekprostitúció” helyett a „gyermekek prostitúcióban történő kizsákmányolását” használja, ez a gyermekek szexuális kizsákmányolásával foglalkozó munkacsoport. A hatályos magyar szabályozás továbbra is használja a „gyermekprostitúció” kifejezést annak ellenére, hogy a magyarországi szakmai szervezetek már számos alkalommal felhívták a jogalkotók és a jogalkalmazók figyelmét a helyes szakkifejezés alkalmazásának fontosságára. 

Mi köze az emberkereskedelemnek a gyermekprostitúcióhoz? 

Az elmúlt években az emberkereskedelmi áldozatok száma és a lánygyermekek prostitúción belüli aránya növekvő tendenciát mutat az Európai Unióban. Magyarországon a bűnügyi statisztikai adatok (az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika, azaz ENyÜBS) szerint a gyermekek prostitúcióban való érintettsége magas. Pontos adatokkal ismételten nem tudunk szolgálni az előzőekben kifejtett látencia, azaz a rejtve maradás miatt.  Egy-egy bűncselekményt nagyon ritkán minősít a rendőrség emberkereskedelemnek, leginkább szexuális kényszerítés, kerítés, prostitúció elősegítése, kitartottság, gyermekprostitúció kihasználása, gyermekpornográfia tényállásokban indulnak a nyomozások. 

Milyen összefüggések állnak a két bűncselekmény között? 

Magyarország az emberkereskedelem szempontjából alapvetően kiindulási, illetve tranzit ország, viszont az országon belül is létezik a bűncselekmény. Az emberkereskedelem magyar áldozatainak döntő többsége szexuális célú kizsákmányolás áldozata, emellett egyre több munkavégzés céljából történő eset válik ismertté. 

Az Európai Unióban mért adatok alapján a tagállamok által a 2011/36/EU irányelv szerinti jelentés céljából a 2013-2014 időszakra rendelkezésre bocsátott statisztikai adatokból, ha nem is teljes képet, de tendenciákat lehet megismerni. A szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem a legelterjedtebb (a regisztrált áldozatok 67%-a), amit a munkaerő-kizsákmányolás követ (a regisztrált áldozatok 21%-a). A többi 12%-ot a kizsákmányolás egyéb formáit célzó emberkereskedelem áldozataiként regisztrálták (például koldulás). A regisztrált áldozatok több mint háromnegyede (76%- a) nő és legalább 15%-a gyermek volt. 

Az uniós jogszabályok és nemzetközi egyezmények elvárásai

Az emberkereskedelem elleni 2011/36-os EU irányelv, melynek értelmében a gyermekek különösen kiszolgáltatott személyek, azon felül, hogy a sérelmükre elkövetett prostitúció emberkereskedelemnek minősül, a gyermekáldozatok védelemben, segítségben és támogatásban kell, hogy részesüljenek. A gyermekek prostitúcióba való beleegyezése lényegtelen, ők az elkövetési módoktól, vagyis kényszertől függetlenül áldozatnak számítanak, és az államnak meg kell akadályozni a gyermekek prostitúcióban vagy egyéb ártalmas szexuális tevékenységben való részvételét, tehát az irányelv a prostitúcióra, mint az emberkereskedelem egyik formájára tekint. 

Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve a gyermekek szexuális bántalmazásáról, szexuális kizsákmányolásáról és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről a  gyermekprostitúciónak az uniós jogszabályok közül elsőként részletes meghatározást ad:

„gyermek felhasználása szexuális cselekményekre, ahol pénzt, egyéb díjazást vagy ellenértéket adnak vagy ígérnek azért cserébe, hogy a gyermek szexuális tevékenységben vesz részt, függetlenül attól, hogy azt a gyermek vagy harmadik személy számára adják vagy ígérik.”

A modern gyermekprostitúció fogalmának tekinthetjük ezt, amely már figyelmet fordít arra is, ha az ellenszolgáltatást vagy egyéb díjazást nem adják át, hanem csak ígérik, tehát a cselekménynek nem szükséges feltétlenül megvalósulnia, akkor is kimeríti a büntetőjogi tényállást, illetve akkor is, ha azt nem a gyermek, hanem egy harmadik személy kapja és a gyermek semmilyen módon nem részesül belőle.

A Lanzarote-i Egyezmény, az Európa Tanács egyezménye a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről, amelynek értelmében a gyermekprostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények egyértelműen a gyermekek szexuális kizsákmányolásának tekintendők. Az egyezményt Magyarország 2010-ben aláírta, de csak 5 évvel később, a 2015. évi XCII. törvény által lépett hatályba. Ez az egyezmény is igen részletes előírásokat tartalmaz a megelőzésre, az áldozatsegítésre, a családon belüli elkövetők (akár a vélt elkövetők) eltávolítására, a szakemberek képzésére és tájékoztatására vonatkozóan. A Lanzarote-i Egyezmény- a modern emberkereskedelem-egyezmények között egyedüliként-nemcsak az emberkereskedelem, de a gyermekprostitúció ellen is fellépésre kötelezi részes államait. A felnőttek prostitúciójával szemben, a gyermekprostitúciót egyetlen európai állam sem fogadja el, nem tartja munkának (kivéve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet, az ILO-t, amely „a gyermekmunka legrosszabb formái” között tartja számon a prostitúciót) és a prostitúcióba vont gyermeket Európa minden állama hivatalosan áldozatnak tekinti. A „Lanzarote Bizottság” az a testület, amelyet azért hoztak létre, hogy figyelemmel kísérje, hogy a Felek ténylegesen végrehajtják-e az egyezményt. 

Ehhez képest Magyarországon… 

Magyarországon egyfajta „határozatlan” modell van érvényben. Eszerint a prostitúció nem tilos, nem munkatevékenység, és nem is bűntett, de szervezni és egyéb módokon más prostitúciójából jövedelmet szerezni bűncselekménynek minősül. 

A gyermekek elleni szexuális kizsákmányolás bűntettével a 2012. évi C. Törvény, azaz a Büntető Törvénykönyv foglalkozik, ugyanis aki 12 éves gyermekkel szexuális tevékenységet végez vagy végeztet, az továbbra is szexuális erőszakot követ el. Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött gyerekkel szexuális tevékenységet végez vagy végeztet, szexuális visszaélést követ el. A 18 éves kor alatti gyermekek szexuális kizsákmányolásába olyan büntető tényállások tartoznak, mint az emberkereskedelem, a kerítés, a prostitúció elősegítésének minősített esetei, a gyermekprostitúció kihasználása és a gyermekpornográfia. 

Magyarországon maga a prostitúció nem minősül bűncselekménynek, de bizonyos feltételek hiányában, tiltott prostitúció jogcímén (például egészségügyi könyv hiánya, védett övezet) szabálysértési eljárásban szankcionálható. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 172. §-a tiltott prostitúcióként definiálja a szabálysértési tényállást a következőképpen:

„Aki a külön törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben a szexuális szolgáltatással összefüggő korlátozást, illetve tilalmat megszegi, szabálysértést követ el.”

A szexuális szolgáltatással összefüggő korlátozásokat pedig a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő, egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól, és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény tartalmazza.

Így tehát meg kell különböztetni a védett övezetet a türelmi zónától, amely a közterületnek az önkormányzat rendeletében a prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális szolgáltatására irányuló kezdeményezést elfogadhatja. A türelmi zóna kijelölése „nem mellőzhető” az 50.000-nél nagyobb lakosságszámú településeken, ha a közterületi prostitúció „folyamatosan észlelhető”. Érdekesség, hogy Magyarországon csak néhány helyen hoztak létre önkormányzatok türelmi zónát, 2021 nyarától pedig Miskolcon létezik az egyetlen. 

A szabálysértési törvény módosítása, avagy hogyan lett az elkövetőből áldozat? 

Magyarországon a prostitúcióban érintett gyermekek azért nem számítottak egyértelműen áldozatnak a 14. életévük felett, mert ugyan nem a prostitúciós tevékenység végzése miatt önmagában, de a prostitúcióval való összefüggésben lévő járulékos tevékenységükért a szabálysértési törvény alapján szankcionálhatóak voltak egészen 2020 júliusáig, ugyanis mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg az Alkotmánybíróság a 2012. évi II. törvény (Szabs. tv.) 121–122. §-i szerinti szabályozás tekintetében, továbbá alaptörvény-ellenesnek minősítette a 172. § korábbi rendelkezését és elrendelte az e szabály alkalmazásával elbírált, a szóban forgó alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügy felülvizsgálatát. 

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozót a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2017. december 5-én két rendbeli, a Szabs. tv.  172. §-ába ütköző és aszerint minősülő tiltott prostitúció szabálysértése miatt 50.000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A tényállás lényege szerint a fiatalkorú eljárás alá vont személy 2017. június 26-án és 2017. október 25-én a Budapest IX. kerület, Üllői út mentén, az ott közlekedő gépjárművezetőknek, illetve gyalogosoknak pénzbeli juttatás fejében szexuális szolgáltatásait kínálta fel. 

Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a Gyermek Jogainak Bizottságához benyújtott első magyar országjelentés alapján a Bizottság 2014. szeptember 19-én megtartott ülésén aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a szexuális kizsákmányolás és a prostitúció gyermekáldozatait Magyarországon nem sértettként, hanem elkövetőként kezelik és gyakran pénzbüntetésre ítélik, ha a kényszerítés nem bizonyított.

A jelentés szerint a gyermekek emberi méltósághoz, valamint a védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz az a jogi helyzet, hogy – a kényszer vélelmezése helyett – a magyar szabálysértési jogban a 14-18 év közötti személyek esetében is lehetőség van a felelősségre vonásra és szankcionálásra a tiltott prostitúciós tevékenység tényállása miatt.

A Szabs. tv. 172. §-ról, amely szerint

„aki a külön törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben a szexuális szolgáltatással összefüggő korlátozást, illetve tilalmat megszegi, szabálysértést követ el”

az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a ez a 2020. június 30-ig hatályos rendelkezés alaptörvény-ellenes volt, amennyiben előírta a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek szabálysértési felelősségre vonását.

A Szabs. tv. 172. §-ának 2020. július 1-jétől hatályos szabályozása megszüntette az alaptörvény-ellenességet, mivel a (2) bekezdés szerint

„nem büntethető a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás tilalmának megszegése miatt az elkövető, ha a cselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.”

Segítség! De hogyan? 

Az Egyesült Államok Emberkereskedelem Elleni Hivatala minden évben kiad egy jelentést a jelenséggel kapcsolatban az egyes országokra vonatkozóan, ez az ún. TIP-riport, amely 2020-ban is fontos megállapításokat tett. Az amerikai megfigyelők véleménye szerint a magyar kormányzat nem teljesíti teljes mértékben az emberkereskedelem felszámolására vonatkozó minimumsztenderdeket amellett, hogy jelentős erőfeszítéseket tesz. Az áldozatok számára nyújtott szolgáltatások ritkák, és nem összehangoltak, mindez különösen igaz az gyermekotthonban és állami gondoskodásban élő gyermekekre. 

Magyarországon a jogi szabályozás alapvetően megfelelő, ellenben ma még nincsenek olyan átfogó szabályrendszerek vagy eljárásrendek, amelyek egységesek és kötelező erejűek lennének az igazságszolgáltatásban és a gyermekvédelemben, így nehéz a felsorolt delictumok elleni küzdelem. Olyan átfogó, a szakemberek széles körének szóló protokoll létrehozására lenne szükség, mely figyelembe veszi az áldozatok szükségleteit és traumáik feldolgozását.

Ez a cikk az Arsboni 2022 tavaszi Gyakornoki Programjának keretében készült.

Források: