Rövidebb-hosszabb könyvek egyre hosszabbodó tavaszi napokra

Folytatódik sorozatunk, amelyben olyan izgalmas és aktuális szakkönyveket mutatunk be, amelyek az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében készültek el. A művekben a támogató személyén kívül az is közös, hogy mindegyik kötet olyan jelentős kérdéseket taglal, amely mind a jogásztársadalmat, mind a gazdasági szereplőket, mind a közügyek iránt mélyebb érdeklődést tápláló olvasóknak jó kikapcsolódást jelenthetnek.

Görög Márta, Menyhárd Attila és Koltay András (szerk.): A személyiség és védelme – Az Alaptörvény VI. cikkelyének érvényesülése a magyar jogrendszeren belül

A jelenlegi gazdasági-társadalmi viszonyok között, mely elsősorban az individuumot állítja előtérbe a kollektíva helyett, kiemelt szerepe van a személyiség jogi fogalmának, mely alapvetően határozza meg az egyén viszonyát a társadalomhoz. Jelen kötet, bátran állíthatjuk, hogy teljeskörűen dolgozza fel a személyiségi joggal kapcsolatos összes releváns kérdést a magyar jogrendszeren belül. Alkotmányjogi szemlélettel (így az adatvédelmi és magánszféra vonatkozásokat is kiemelt figyelemmel kezelve), a jog gyakorlati érvényesülését mindig szem előtt tartva járja körül a polgári anyagi jog ezzel kapcsolatos aspektusait (névhez való jog, képmáshoz való jog, hangfelvételhez való jog) és az igényérvényesítés eljárásjogi vonatkozásait (sérelemdíj), a személyiségi jog büntetőjogi és büntetésvégrehajtási jogi vonatkozásait (rágalmazás és becsületsértés tényállása, magánélet a büntetésvégrehajtásban). Foglalkozik olyan kérdéskörökkel, mely a személyiségi jog érvényesülése és a véleménynyilvánítás szabadságának határterületén helyezkednek el (kommentekért való felelősség kérdései), de a személyiségi jog legmodernebb vonatkozásait (online személyiségprofil-alkotás) sem hagyja figyelmen kívül.

A személyiségi jog intézményét jogtörténeti kontextusba helyezve érdemes megjegyezni, hogy a személyiség ilyen értelmű használata sokáig idegen volt a jogtól.

A rómaiak a személy szót elsősorban a jogképesség jelölésére használták,

mely megközelítést Savigny is magáévá tette. A teljes ember jogba történő behozatala (mely például a ’90-es évek elején a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában az ún. általános személyiségi jog kimunkálásához vezetett) Immanuel Kant nevéhez köthető. „Semmi más, mint a személyiség az, amely az átfogó természet összes mechanizmusaitól független tud lenni, és az érzéki világhoz tartozó személyi részét a személyiség maga alá tudja vetni, miközben ő az intellektuális világhoz tartozik”.

A tanulmányok közül az alábbiakat emelnénk ki kedvcsinálónak, azzal, hogy az összes írás igen értékes fejtegetéseket tartalmaz:

Menyhárd Attila: A magánélet védelme az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában

A tanulmány az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 8. cikkét elemzi, mely garantálja a magán- és családi élet, a magánlakás és kapcsolattartás tiszteletben tartását, mely csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében. Ez a cikk nem közvetlenül az emberi méltóságot védi, hanem a személyiség szabad kibontakozásának a lehetőségét biztosítja. A magánélet védelme az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) értelmezése szerint kiterjed az egyén testi és erkölcsi integritására, szexuális orientációjára és szokásaira, továbbá a személyes vagy magántereire is. Az EJEE 10. cikke által védett véleménynyilvánítás szabadsága és a magánélethez való jog kollíziója kapcsán az EJEB nem fogalmazott meg olyan elvet, amely az egyiknek a másikkal szemben prioritást adna. Az EJEB gyakorlatának egy sajátos aspektusát adják a Caroline von Hannover monacói hercegnő által sajtótermékek ellen indított perek, melyek a Bíróságot folyamatos állásfoglalásra kényszerítik a közszereplőség határának és a magánélethez való jognak a kérdésében. A tanulmány alapján egy átfogó kép szerezhető mindazon jogi tárgykörökről, melyet a Bíróság egész működése alatt érintett (nyomozási cselekmények, rendőri kényszerítőeszközök stb.) ezen cikk értelmezése kapcsán.

Bakos-Kovács Kitti: Magánélet a hálózat csapdájában – a „személyiségprofilok” jogi értékelése

Az internet az elektronikus kereskedelem, fizetési tranzakciók és a közösségi portálok ugrásszerű és rohamos fejlődésével, valamint a kapcsolódó technikai eszközök tömeges használatával egyre nagyobb teret ad az egyénre jellemző adatok (sok esetben részben) önkéntes megadásának és megosztásának. A téma hatalmas volta miatt a szerző ebben a tanulmányban csak a közösségi oldalak vonatkozásait vizsgálja a személyiségi jog szemszögéből. Alapkérdésként merül fel, hogy egy közösségi portál esetében mi a védendő érték,

beszélhetünk-e teljes személyiségről közösségi-média fiók esetében.

A válasz erre kategorikus nem. Az egyén személyiségének egy része (valós adatokkal létrehozott felhasználói fiók esetén is) kívül marad a közösségi szférán, hiszen életének, tevékenységének egy szegmense nem a közösségi média felületén zajlik. Viszont függetlenül attól, hogy az egyén online élete mennyiben követi le az offline életet, a Facebook nem tagadja, hogy a felhasználók aktivitásából adatokat állít elő és elemez mesterséges intelligencia alkalmazása révén, valamint más szolgáltatásokhoz kapcsolódva a Facebook-bejelentkezés alkalmazása révén adatokat továbbít harmadik személyek felé. Máig sem jogalkotói sem bírói gyakorlati szinten nem tisztázott, hogy pontosan mi tekinthető a személyiségprofil azon részének, mely az egyén integráns része (pl.: a közösségi portálon feltüntetett valós név), illetve mi olyan, amely nem az (pl.: azon adatok, hogy az egyén milyen időpontban küldi a legtöbb üzenetet). A személyiségprofil sajátosan értelmezhető abban a tekintetben, hogy nem csupán az önmegvalósításra, hanem a felhasználói fiókot létrehozó egyén azonosítására is módot kínál. Amíg nem kapunk teljesen megnyugtató válaszokat a felmerült kérdésekre, a tudatos felhasználói magatartás és az egyén önvédelmi kötelezettsége meg kell hogy követelje, hogy a felhasználó – akár tevőleges magatartásával – megfelelően gondoskodjon és gondoskodhasson saját magánszférája védelméről.

A teljes mű ezen a linken érhető el.

Csink Lóránt – Schanda Balázs (szerk.): Összehasonlító módszer az alkotmányjogban

Második ajánlott tanulmánykötetünk nem csak elméleti-módszertani kérdésekről szól, amint a címéből első látásra talán következtetnénk, hanem az összehasonlító alkotmányjog egy olyan műve, mely számos – az alkotmányjog sajátosságaiból fakadóan – örök és folyamatosan újragondolásra ítéltetett kérdést jár körül. Sajnos „kevés területen olyan nagy a szakadék elmélet és gyakorlat között, mint az összehasonlító alkotmányjog esetében” – írják előszavukban a kötet szerkesztői. Számos tanulmány még elvi szinten sem kísérel meg segítséget nyújtani a jogalkotónak vagy a jogalkalmazónak egy-egy jogintézmény szabályozása kapcsán. A kötet nem kevesebbre vállalkozott, mint

híd építésére az elmélet és a gyakorlat között tátongó szakadék fölött.

Ennek érdekében igyekszik teljes képet adni az alkotmányjog tudományáról érintve az olyan alapkérdéseket, mint a közvetlen demokrácia, a nemzeti identitás szerepe a globalizált világban, vagy a jogállam, mint paradigma megjelenése a kortárs alkotmányjog-tudományban. Államszervezeti szempontból számba vesz régebbi (államfő, törvényhozó hatalom) és relatíve modernnek tekinthető (alkotmánybíróság, ombudsman) intézményeket, de nem marad adós különböző fontos alapjogok (véleménynyilvánítás szabadsága, környezethez való jog, nyelvi jogok) összehasonlító elemzésével sem. Ezeken felül érdekes összehasonlító jogi és jogtörténeti adalékokkal szolgál az összehasonlító alkotmányjog perspektivikusabb megértéséhez.

Pócza Kálmán „Az alkotmánybíráskodás gyakorlata összehasonlító szemszögből” c. munkáját emelnénk ki szemléltetésképpen, rávilágítva a kötet érdemeire.

A tanulmány szerint a jogalkotó és a gyakorló jogász szempontjából is érdekes és releváns tendencia a jog átpolitizálódásának és ennek inverzeként a politika eljogiasításának folyamata, mely nagyban köthető az alkotmánybíróságok elmúlt harminc évben aposztrofálható elterjedéséhez. A tanulmány a kötet deklarált céljával összhangban elsősorban az alkotmánybíráskodás gyakorlatára fókuszál, amely a közelmúltban szintén igencsak felértékelődött, pl. az alkotmányjogi panaszok szerepére is tekintettel, de gondolhatnánk az ún. normakontrollra is.

A világ jelenleg hatályos alkotmányainak 83 százalékában megtaláljuk az ún. alkotmányossági vagy bírói felülvizsgálat valamilyen formáját. Ezeket erősségük alapján több kategóriába lehet besorolni. A gyenge modell alapján az alkotmánybíráskodásra hivatott szerv ugyan állást foglalhat abban, hogy egy adott norma alkotmányos-e vagy sem, de azt véglegesen nem áll jogában megsemmisíteni. Ez a modell elsősorban az angolszász jogi gyökerekkel rendelkező államokban és Skandináviában elterjedt. Az erős modellen belül megkülönböztethető európai (centralizált) és amerikai (decentralizált) modell. Az előbbi kelseni alapelveken nyugvó konstrukció lényege, hogy csak és kizárólag a rendes bírósági szervezettől elkülönülő intézmény végezhet alkotmányossági felülvizsgálatot. Ilyenkor az arra kijelölt szervnek jogában is áll megsemmisíteni az alkotmányellenesnek ítélt jogszabályt. A decentralizált (amerikai) modellben bármely bíróság dönthet úgy, hogy az adott ügyben eltekint az adott norma alkalmazásától. Az ilyen kvázi pro futuro alkalmazási tilalomról a végső szót pedig a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság mondja ki.

Az alkotmánybíróságok működése kapcsán leggyakrabban vizsgált összefüggés a de facto bírói függetlenség és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat, amelyről egyes kutatások szerint kimutatható, hogy pozitív összefüggés áll fenn a két mutató között: a jog uralmát biztosító független alkotmánybíróságok pozitív módon járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez.

Első ránézésre talán provokatívnak, de továbbgondolásra mindenféleképp érdemes gondolatként idézi a szerző Pócza Kálmán Stephen Gardbaum azon megállapítását, hogy felül kellene vizsgálni a jog- és politikatudományi szakirodalomban szinte dogmaként kezelt tételt, amely szerint a sikeres demokratikus átmenet egyik záloga az erős alkotmánybíráskodási modell átvétele lenne. Ugyanis az alkotmánybíróságokat a legutóbbi időben érő kihívások éppen azt jelzik, hogy az erős alkotmánybíráskodási modell és

a túlzott befolyásra szert tevő alkotmánybíróságok olyan súlyos konfliktusokba keveredhetnek

az új demokráciákban, amelyek akár az alkotmánybíróság függetlenségének a kikezdésével is járhatnak.

A teljes mű ezen a linken érhető el.

Barta Judit (szerk.): A fizetésképtelenség aktuális jogi problémái nemzetközi kitekintéssel

A teljesítés, az adósság, az adósságbehajtás mind olyan kategóriák, melyek a jog ősködébe vesznek, de relevanciájukból mind a mai napig nem vesztettek, sőt, azt a legalapvetőbb kérdést tárgyalja, mely minden embert, – mint homo oeconomicust érint – hogy hogyan kaphatom meg a pénzem. Márpedig a tágabb értelemben vett fizetésképtelenségi jog éppen ezzel az alapkérdéssel foglalkozik, a modern gazdaság komplexitásával arányosan összetett módon.

A könyv két részre tagolódik: nemzetközi kitekintéssel indít, elsőként az Európai Unió legújabb törekvéseit ismerteti a fizetésképtelenséghez kapcsolódó reorganizáció területén, majd kelet- európai fizetésképtelenségi eljárásokat mutatja be. A második rész pedig a fizetésképtelenség magyar jogi szabályozásának egy-egy aktuális kérdéskörét boncolgatja, főként a magánjogi de olykor büntetőjogi vagy adójogi szemlélettel.

Kiemelésre érdemes Nagy Adrienn „Az Európai Unió kezdeményezése a tagállami fizetésképtelenségi jog harmonizálására” c. tanulmánya egyrészt azért, mert hazánk jogrendszerét európai uniós kötelezettségvállalásokból kifolyólag harmonizálni kell az uniós szabályozással, másrészt pedig azért, mert legfőbb gazdasági partnereink az unió tagállamai. A tagállamok fizetésképtelenségi anyagi jogának uniós harmonizálását tekintve a jogirodalomban az eredményt illetően inkább negatív vélemények láttak napvilágot.

A teljes mű ezen a linken érhető el.