Szociális farm – kiút a hátrányos helyzetből

A hátrányos helyzetből való kiút egyik lehetséges megoldása a szociális farm modell. Mi a szociális farm? Mint ahogyan első hallásra bennem is, gondolom az olvasók nagy részében is felmerül ez a kérdés. Egy sokak számára ismeretlen, új, de annál érdekesebb, jogi kérdéseket feszegető fogalomról van szó. Olyan mezőgazdasági innováció, amely társadalmi funkciót is ellát a hagyományos agrártevékenységek mellett. Magyarországon a szociális farm modellje egy meglehetősen új jelenség, működési struktúráját tekintve még gyerekcipőben jár.

Egy alulról építkező, innovatív jelenséggel állunk szemben, ami korunk egyik égető kérdését, a hátrányos helyzetben lévő emberek helyzetét hivatott szolgálni. Mivel nem jogszabályi keretek között indult meg a működés, több jogilag releváns problémát vet fel. A társadalom peremén élőket támogatni hivatott szervezetek stratégiai és szakismereti hiányosságokkal küzdenek, a hatékony működést a pénzügyi források hiánya mellett a jogi szabályozásban rejlő anomáliák is gátolják. Ez egyrészt a jogi szabályozás hiányosságaira, másrészt a jogi szabályozás ellentmondásaira vezethető vissza, amelyben jelenleg a szociális farm tevékenységet végző szervezetek nem tudnak működni. Így a jogi szabályozásnak kell választ adnia egy már működő, új jelenségre. Viszont fontos leszögezni, hogy valójában nem egy új jogi forma, hanem egy státusz, egy multifunkcionális mezőgazdasági forma, amely a meglévő szervezeti formákra épül rá. Hiányzik még az együttműködés is a hátrányos helyzetű célcsoportokat képviselők között, illetve a jó gyakorlat megosztása, mely tényezők szintén korlátozzák a kezdeményezések létrejöttét, és a meglévőek működését. Ezek kialakulása még várat magára.

Álláspontom szerint ez egy működőképes konstrukció, a szociális farmok gondoskodó környezete hosszú távon is fenntartható, pozitív jövőképet biztosíthat minden érintett számára. Azonban, hogy valóban fennmaradhasson a modell, és a vonatkozó rendelkezések visszaköszönjenek a jogszabályokban, orvosolni kell a meglévő joghézagokat, hiányosságokat. Jelen cikk agrár-elméleti oldalról vizsgálja a tématerületet. Központi kérdéskört a szociális farmok létének, működésének speciális problematikája képzi, ami a termelési tevékenységben rejlő nehézségekből ered. Ugyanis a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen eleme a föld, ami pedig fölveti a földhasználat, illetve a földtulajdon kérdését.

A szociális farm fogalma

Ahhoz, hogy megértsük, honnan ered és miben áll a szociális farm modell bökkenője, először körül kell járnunk annak fogalmát. Hazánkban a következő képen került meghatározásra a szociális farm fogalma 2015-ben: „A szociális és szolidáris elveknek megfelelően, a társadalmi és környezeti szemléletformálás érdekében működő kooperatív gazdálkodási forma, amely mezőgazdasági termelő, feldolgozó, szolgáltató tevékenységet végez hátrányos helyzetű személyek bevonásával; illetőleg mezőgazdasághoz kapcsolódó szemléletformáló kiegészítő tevékenységet végez a társadalom szélesebb köre számára.” A definíciót a tevékenység szabályozásának iránya és célja határozza meg. Ezért szükséges a célnak megfelelő, széleskörű tevékenységi kört magában foglaló definíciót megfogalmazni. Ennek megfelelően tartalmaznia kell, hogy milyen tevékenységet végeznek a farmon: a tagok elsősorban mezőgazdasági termelő, feldolgozó, szolgáltató tevékenységet végeznek – melyek egyben gyógyító és fejlesztő hatással bírnak a résztvevők számára -, másodsorban kiegészítő tevékenységként pedig ismeretátadást és a mezőgazdasághoz kapcsolódó szemléletformálást a társadalom szélesebb köre számára.

A szociális farmon folytatott termelés fő célja a tagok szükségleteinek kielégítése, és csak másodlagosan szolgálja a piaci értékesítést.

A definíciónak tartalmaznia kell továbbá az alanyi kört is, akik az előbb említett tevékenységeket végzik, és akik számára segítséget nyújt a farm. Valamint nem mellékes az sem, hogy a szociális farmok a szociális szolidaritás elvére épülnek, és kooperatív gazdálkodási formában működnek.

A hazai tapasztalatok alapján a szociális farmok három altípusát különböztetjük meg: Rehabilitációs Farm, Gondoskodó Farm, Társadalmi Farm. Ezeken keresztül bontom ki az előbb meghatározott fogalmat. A Rehabilitációs Farm az a szociális intézmény, amely fogyatékkal vagy tartós betegséggel élőket, pszichiátriai betegeket, szenvedélybetegeket fogad terápiás céllal. Ezek az emberek speciális támogatásra szorulnak, és a farmon való aktív bevonásuk elősegíti a rehabilitációjukat. A Gondoskodó Farm esetében már sokkal intenzívebben jelenik meg a munkára való ösztönzés. A résztvevőket egy külső mezőgazdasági vállalkozóhoz viszik tényleges munkavégzésre. Cél az, hogy visszavezessék őket a munka világába, és képesek legyenek önmagukról gondoskodni, akár önállóan élni. A résztvevői kör ebben a farmtípusban a megváltozott munkaképességűek, a börtönviseltek, a romák. A Társadalmi Farm pedig főként a szemléletformálás és ismeretátadás helye. Az óvodások, tanulók számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy megismerkedhessenek a mezőgazdasági munkálatokkal, gyakorlati ismeretekkel gazdagodjanak, és egyáltalán közelebb kerüljenek az agrárium világához. A farmtípusok alapján látható, hogy a szociális farmok széles spektrumú alanyi kört fednek le. Számos, a társadalom peremén élő nehéz helyzetben lévő ember számára nyújtanak segítséget.

A szociális farm modelljének problematikája

A farmtípusokon végezhető tevékenységek, az ún. szociális farmszolgáltatások három körbe sorolhatók: szociális, termelési és értékesítési tevékenység – amelyek komplex rendszert alkotnak. A farmszolgáltatást nyújtó ezeket a tevékenységeket kétféle módon nyújthatja. Egyik esetben kívülről szervezi meg a szociális farmszolgáltatást. Vagyis keres egy külső gazdálkodót, akihez rendszeresen aktív tevékenységre kiviszi a hátrányos helyzetű célcsoport tagjait. Ennek az előnye az, hogy a segítő szervezetnek nem kell külön mezőgazdasági környezetet kialakítania, hanem a célcsoport tagjai már egy meglévő gazdaságában végezhetnek munkát rehabilitációs céllal. Valamint mezőgazdasági szakembert sem kell alkalmaznia, mivel a megfelelő szaktudással, kompetenciákkal a gazdálkodó már rendelkezik. Második esetben, ami a probléma forrása, hogy a szociális intézmény belülről szervezve, maga hoz létre egy mezőgazdasági egységet, ahol foglalkoztatja a hátrányos helyzetűeket. Miért is okoz ez a megoldás nehézséget? Azért, mert

a mezőgazdasági tevékenység végzésének alapvető feltétele a mezőgazdasági földterülettel való rendelkezés,

de minimum annak birtoklása, használata, azaz vagy a tulajdonosi vagy a haszonbérlői pozíció megszerzése. Erre viszont – a jelenlegi földforgalmi szabályozás alapján – csak korlátozott alanyi kör jogosult. A cél, tehát az, hogy a szociális farm tevékenységet végző szervezetek is megszerezzék ezt a jogosultságot. A földforgalmi szabályozás oldaláról közelítve ennek megoldása két irányban képzelhető el.

Az egyik lehetőség a földtulajdonlási és földhasználati jogosultságot szerző személyi kör bővítése. Jelenleg ugyanis a földforgalmi törvény csak korlátozott alanyi kör számára enged tulajdonszerzési jogosultságot – természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, állam, önkormányzat, egyház-, illetve biztosít földhasználati jogosultságot – földműves, mezőgazdasági őstermelő; haszonbérlet jogcímén köznevelési feladatot ellátó intézmény, felsőoktatási intézmény, bevett egyház-, meghatározott feltételekkel, és nekik is csak korlátozott terjedelemben.

Ezek között azonban nem szerepelnek azok a szociális intézmények, amelyek hátrányos helyzetű célcsoport részére biztosítanak terápiás céllal mezőgazdasági termelést. Pl. olyan alapítványok, non-profit szervezetek, amelyek elsődleges céllal autista személyekkel foglalkoznak, akiknek bevonásával, illetőleg akiknek érdekében lótartással, lovaglással, kertészettel, állattenyésztéssel, sajtkészítéssel foglalkoznak, és az így létrehozott terméket értékesítve biztosítják kiegészítő jelleggel működési költségeiket. Ennek a problémának a megoldása azonban meglehetősen nehéz feladatnak bizonyul, mivel

a szociális farmok nem intézmények (nem szervezeti forma), tehát nem minősülnek bejegyzett jogi személyeknek.

Ha csak nem válnak mezőgazdasági termelőszervezetté, elesnek a földhasználatai jogosultságtól, nem szerezhetnek földtulajdonosi jogcímet.

Egyszerűbb a helyzet „célcsoport megy a földműveshez” esetben, mivel a külső gazdálkodó saját földjén, gazdaságában fogadja a célcsoportot és nyújt szociális szolgáltatást, aki rendelkezik földhasználati jogcímmel. Ekkor „csak” a mezőgazdasági tevékenység fogalmát kell kiegészíteni a szociális farm tevékenységgel, hogy legalizált, szabályozott tevékenységként lehessen végezni. Azonban a mezőgazdasági tevékenység fogalmánál nehézségbe ütközünk, mivel azt az egyes jogszabályok eltérően fogalmazzák meg.

A földforgalmi törvény értelmében mező-, erdőgazdasági tevékenység: „növénytermesztés, kertészet, állattartás, a méhanya nevelés, halászat, haltenyésztés, szaporítóanyag-termesztés, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, kiegészítő tevékenységgel vegyes gazdálkodás”; kiegészítő tevékenység pedig: „falusi és agroturizmus, kézművesipari tevékenység, fűrészáru-feldolgozás, takarmány-előállítás, mezőgazdasági termékből élelmiszer előállítása, dohányfeldolgozás, bioüzemanyag-előállítás a mező-, erdőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszercélú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése, mezőgazdasági szolgáltatás, valamint a mezőgazdasági üzemhez tartozó termelési tényezők hasznosítása, értékesítése”.

Vagy pl. a 38/2014. (II. 24.) Korm. rendelet szerint: „a Földforgalmi tv. 5. § 19. a) pont ac) alpontjában és a 26. pont c) alpontjában meghatározott üzemi gyakorlat alatt a Földforgalmi tv. 5. § 14., illetve 18. pontjának megfelelő mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve kiegészítő tevékenységet (a továbbiakban együtt: mezőgazdasági tevékenység) kell érteni”.

Az eltérő fogalommeghatározások miatt tehát nincs egy egységes definíció,

valamint azok nem is fedik le teljes mértékben a szociális farmokon végezhető tevékenységi köröket, a szociális farmszolgáltatásokat. Bár a 38/2014. (II. 24.) Korm. rendelet már közelít egy egységes definíció meghatározásához, még ez sem meríti ki mindenre kiterjedően a szociális farmtevékenységeket. Ennek a problémakörnek a megoldása meglátásom szerint könnyebb az előbbinél. Javaslatom szerint a kiegészítő tevékenységek között a szociális farmszolgáltatásokat is fel kell tüntetni, és szükségesnek tartom egy már valamennyi kiegészítő tevékenységet is magában foglaló mezőgazdasági tevékenység fogalmat meghatározni.

Állami elismerés

Amint azt már említettem, a szociális farm modell nem szervezeti formaként definiálható, így ebből adódóan felmerül a szociális farm státus elnyerésének, illetőleg ennek való megfelelésnek a kérdése. Ha szervezeti formáról beszélnénk, akkor a szervezet alapításának és működésének szervezeti és vagyoni kérdéseit jogszabályi keretek között biztosítani lehetne. Ettől eltérő helyezettel állunk szemben, amikor egy tevékenységi kör legalizálásának a kereteit kell meghatározni, amelyhez állami preferenciákat, kedvezményeket és működési formához jogosultságokat kapcsolunk. Ezért egy olyan garanciális rendszert szükséges kialakítani, amely képes biztosítani a szociális farmtevékenység megállapításának anyagi és eljárási rendjét.

Egy tevékenység elismerésének már léteznek analóg szabályai pl. a TÉSZ (termelő, értékesítő szervezetek) szervezetek esetében. Ez az állami elismerési folyamat példaként szolgálhat a szociális farmok elismertetésnek folyamatát illetően.

Megállapítás

A szociális farmok számos pozitívumot hordoznak magukban, különös tekintettel a hátrányos helyzetű személyek számára, akik széles körét öleli fel ez a modell.

A hatékony működéséhez azonban a meglévő jogszabályanyag kibővítése szükséges,

de emellett még háromféle megoldást tartok lehetségesnek. Első javaslatom a szociális gazdaságot szabályozó kerettörvény megalkotása, amelyben a szociális gazdaság lehetséges formái között a szociális farm szabályozása is helyet kapna. A kerettörvény meghatározná egyrészt az általános, szociális gazdaságra vonatkozó szabályokat, másrészt az egyes formákra, így a szociális farmra vonatkozó speciális szabályokat is.

Második javaslatom szerint a megalkotásra váró mezőgazdasági üzemtörvény keretein belül, a mezőgazdasági üzemek között, mint egyik üzemtípust kellene feltüntetni a szociális farmot, a szociális szövetkezethez hasonlóan. A mezőgazdasági üzemek tipikusan profitorientáltan működő, gazdasági termelő egységek. Ezek mellett kapnának helyet azok a társadalmi jellegű vállalkozások (szociális intézmények, civil szervezetek), amelyek elsődleges célja nem a profitszerzés. A törvényt továbbá szükséges kiegészíteni a vonatkozó speciális rendelkezésekkel.

Végül a harmadik megoldási javaslatom egy külön, a szociális farmokat szabályozó, új jogszabály megalkotása. Ennek fejezetei tartalmaznák a szociális farm fogalmát, a farmtípusokat és azok jellemzőit, a szociális farmtevékenység végzésének feltételét, az alanyi és fenntartói kört és az állami elismerés rendjét. Valamint egységes szerkezetbe foglalva határozná meg a szociális farmok támogatási lehetőségeit.

Összességében az a legfontosabb, hogy a szociális farmtevékenységek legalizáltak legyenek, és hatékonyan tudjanak továbbműködni.

A cikk az Ars Boni 2016-os cikkíró pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Orosz Flóra

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Képek forrása itt, itt és itt.

Források, felhasznált irodalom