Aki gazdasággal foglalkozik, azt hagyni kell élni – interjú Bodzási Balázzsal I.

A jogtudósok szent tehene vagy a lobbiérdekek játékszere? Lehet-e, kell-e módosítani a Polgári Törvénykönyvet és miért? Erről beszélgettünk Bodzási Balázzsal, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkárával. Az interjút két részletben tesszük közzé, a második részt itt olvashatja.

Igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkárként Ön a Polgári Törvénykönyv módosításának szakmai felelőse és a médiában is Ön lett a projekt arca. Milyen volt belülről a módosítás előkészítése?

Korántsem könnyű feladat ez számomra, hiszen én az egyetemi világból csöppentem az Igazságügyi Minisztériumba. Az ELTE jogi karán végeztem, így azok a professzorok, akik a Ptk. megalkotásában részt vettek, például Vékás Lajos vagy Kisfaludi András, tanítottak engem. Rájuk kiváló tanárként és nagy tekintélyű tudósként tekintek mind a mai napig.

Elöljáróban minden fórumon le szoktam szögezni, és ezt itt is szeretném megtenni: nagyon nagyra tartom a Ptk. kodifikátorait és azt a produktumot, amelyet ők 15 év munka eredményeként letettek az asztalra. Ez szerintem a magyar jogtudomány kiemelkedő alkotása. Európai viszonylatban sem túl gyakori, hogy egy komplett új magánjogi kódexet fogadnak el. A legutolsó ilyen jelentős kodifikáció 1993-ban, Hollandiában történt.

Hogyan merült fel, hogy az előbb mondottak mellett mégis szükség van a Ptk. módosítására?

Az Igazságügyi Minisztériumhoz viszonylag sok megkeresés, észrevétel érkezett, amelyben panaszkodtak a Ptk.-ra. Ezek egy része nem volt releváns, mert valóban a meg nem értettségből fakadt.

Abban teljesen igaza van Vékás Lajosnak, hogy a Ptk.-hoz fel kell nőni. Ez egy nagy és bonyolult kódex, képzett jogászoknak íródott.

Egy polgári törvénykönyvnél nem is lehet elvárás, hogy egy „lebutított” jogszabály legyen. Volt azonban az észrevételeknek egy része, nagyjából a negyede, amelyek olyan problémákat tárgyaltak, és olyan kérdésekre világítottak rá, amelyeknél rögtön látni lehetett, hogy gond van.

Konkrétan hogyan kell elképzelni ezeket az észrevételeket? Jött egy levél vagy egy e-mail az Igazságügyi Minisztériumnak címezve, amelyben XY jogkereső állampolgár vagy ügyvéd írta, hogy ,,ezt nem értem…ˮ?

Így van. Az észrevételeket legtöbbször ügyvédek tették. Ezek alapján Trócsányi László igazságügyi miniszter 2015 januárjában úgy döntött, hogy az elhamarkodott jogalkotást elkerülendő, létrehoz egy munkacsoportot. Ennek az volt a feladata, hogy vizsgálja meg a minisztériumhoz beérkezett észrevételeket, hogy mennyire alaposak, mennyire relevánsak, valamint, hogy csatornázzon be olyan problémafelvetéseket, amelyeket a tagok hoztak magukkal. A munkacsoport tizennégy alkalommal ülésezett, 2015 januárja és júniusa között. A munkában sokan részt vettek és felmerült jó néhány olyan kérdés, ami abba az irányba mutatott, hogy lépni kell. Ezzel is azt szeretném leszögezni, hogy a Ptk.-módosítás gondolata nem az én agyamból pattant ki.

Melyek voltak a legproblémásabb pontok?

Elsőként a szerződésátruházást említem. Ezzel kapcsolatban az első pillanattól látszott, hogy itt a Ptk. módosítására van szükség, a biztosítékok megszűnése ugyanis olyan kógens rendelkezés, amelytől a felek a szerződésükben nem tudnak eltérni.

Egy másik fontos terület a zálogjog. Nekem a zálogjogi szabályozásról kezdettől fogva megvolt a szakmai véleményem, amit nem is nagyon rejtettem véka alá: hibának tartottam az önálló zálogjog megszüntetését. Csak korábban ez a téma senkit nem érdekelt, az ezzel foglalkozó cikkeket pedig gyaníthatóan nem sokan olvasták.

A mostani nem a Ptk. első módosítása lesz. Történt már korábban ötven apróbb kiigazítás. Ez a mostani miért kapott ekkora figyelmet?

Az az ötven apróbb módosítás még a Ptk. hatálybalépése előtt történt. Vékás professzor úrnak az sem tetszett már, de azokat a pontosításokat talán könnyebben elfogadta. A Ptk. hatálybalépése után nagyon sokan gondolták úgy, hogy ehhez a törvénykönyvhöz a következő öt-tíz évben nem szabad hozzányúlni. Tehát valószínűleg bármilyen változtatás – teljesen mindegy, hogy milyen terjedelmű – problémás lett volna. Erre persze ráerősített az, hogy az eredeti elképzelések szerint ez egy viszonylag nagy terjedelmű módosítás lett volna. Ehhez képest a beterjesztett törvényjavaslat jelentősen rövidebb, a kormányelőterjesztés körülbelül kétharmada kimaradt.

Igen, eredetileg egy körülbelül 120 oldalas anyag cirkulált… Mi a szűkítés oka?

Még szerencse, hogy rá volt írva, hogy nem nyilvános. Ettől függetlenül fél Budapest megkapta. Ennek egyébként végül is örülök, mert így viszonylag sok helyre eljutott a szakmai vita.

Hogy mi volt a szűkítés oka? A viszonylag jelentős szakmai ellenállás.

Amikor a módosítás élesbe fordult, a Kúria egyértelművé tette, hogy nem támogatja azt, főként a jogi személyekről szóló Harmadik Könyv módosítását ellenezték. Nehéz amellett érvelni, hogy a bírák dolgát szeretnénk megkönnyíteni, akik pedig közölték, hogy ezt köszönik szépen, nem kérik. Bár nem ismerem az alsóbb fokú bíróságok véleményét, de a Kúria egyértelműen kifejtette, hogy jogértelmezés útján minden problémát kezelni tud. A minisztériumi vezetés ezek után úgy döntött, hogy ezt tiszteletben tartja.

Mondhatjuk tehát, hogy ahhoz nyúltak végül, ahol a jogalkalmazók visszajelzései alapján égetően szükségesnek gondolták a változtatást?

Ahhoz nyúltunk, ahol gazdasági igény volt a módosításra, és ahol a Kormány gazdaságpolitikai elképzeléseinek van leágazása a Ptk. szintjére.

Lehet kritizálni egy szabályt, hogy az jó vagy nem, működik vagy sem. De azt nem a Kúria feladata eldönteni, hogy a zálogjogot lehet-e, kell-e módosítani. Ez elsősorban nem jogalkalmazói, hanem gazdaságpolitikai kérdés. A gazdaságpolitikai döntések meghozatala a Kormány feladata és felelőssége, nem pedig a bíróságoké.

Más jogintézmények nem tartoznak ebbe a körbe, például a faktoring vagy a lízing?

Dehogynem. A Faktoring- és a Lízingszövetséggel van is egy letárgyalt normaszövegünk. Ez nem tartalmazza az ilyen ügyletek kötelező nyilvántartási bejegyzését. A benyújtott módosítás nem érinti a hitelbiztosítéki nyilvántartást. A faktoringet és a pénzügyi lízinget nem lett volna értelme újraszabályozni a nyilvántartás kérdésének rendezése nélkül.

Amilyen komoly kritika érte most a zálogjogot, legalább olyan komoly kritikát kapott a hitelbiztosítéki nyilvántartás is. Utóbbihoz végül miért nem nyúltak?

Magam is így vélem. Időközben azonban két dolog merült fel. Egyrészt az érintettekkel (Közjegyzői Kamara, Bankszövetség, Lízingszövetség, Faktoring Szövetség) való konzultáció során észleltük, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény helyett új törvényre lenne szükség, a végrehajtási rendeletekről most nem is beszélek. Ehhez pedig több idő kell. Másrészt a szakmai viták engem is meggyőztek arról, hogy a hitelbiztosítéki nyilvántartás kérdése sokkal komplexebb annál, minthogy közhiteles vagy nem közhiteles. Az eredeti előterjesztés még azt tartalmazta, hogy válasszanak a felek, hogy közhiteles vagy nem közhiteles a bejegyzés. Ez dogmatikailag nem egy kristálytiszta rendszer, ugyanakkor a gyakorlatnak – véleményem szerint – jó lett volna. Az egyeztetések azonban számomra is megerősítették, hogy rövid távon jobb fenntartani a jelenlegi rendszert.

arsboni_modosulaptk

Azt látjuk, hogy tovább osztódik a Ptk. zálogjoga. Van fogyasztói és nem fogyasztói zálogszerződés és újra lesz önálló és járulékos zálogjog. Nem válik átláthatatlanná a zálogjogi rendszerünk?

Nem lehet elvárni a zálogjogi szabályozástól, hogy egyszerű legyen. Nézzük meg például a BGB, az ABGB vagy az 1927-es magyar jelzálogtörvény zálogjogi szabályait: ezek a Ptk. zálogjogánál jóval részletesebbek. A zálogjog egy nagyon összetett jogterület, amelyet a régi Ptk. véleményem szerint meglehetősen leegyszerűsítve szabályozott. Ennek is megvoltak az előzményei, a szocializmusban ugyanis nem volt szükség zálogjogra. A rendszerváltás után a zálogjogi novellák próbálták a szabályozást a piacgazdaság körülményeihez igazítani, de az messze nem volt olyan kiérlelt és részletes, mint a ’45 előtti magánjogban vagy a külföldi kódexekben.

A Ptk. zálogjoga valóban elindult abba az irányba, ami egyébként az egész magánjogon belül megfigyelhető, hogy megduplázza a szabályzást, B2B és B2C ügyletekre mást ír elő. Ez a megkettőződés egyébként az európai jogból fakad és szerintem csak erősödni fog ez a tendencia. Mindemellett a Ptk. az üzleti élet kódexe, kereskedelmi kódex, elvétve vannak benne fogyasztóvédelmi szabályok. Ez különösen igaz a zálogjogra, ami majdnem hatvan paragrafus, amiből úgy három rendelkezik a fogyasztói zálogszerződésről. Ez azért nem sok.

A módosítás egyik legtöbbet emlegetett pontja, hogy visszatér az önálló zálogjog. Miért ez a visszatérés?

Ha megengedik, az önálló zálogjoggal kapcsolatban kicsit távolabbról indítanék.

Alapvetően majdnem minden finanszírozási igényt ki lehet elégíteni járulékos zálogjoggal is. Csak az a kérdés, hogy ez mennyibe kerül, és mennyi időt vesz igénybe.

Az önálló zálogjognak az a nagy előnye, hogy elsősorban a bonyolultabb, komplikáltabb ügyletekhez fűződő finanszírozási igényeket költségkímélőben és időtakarékosabban tudja szolgálni, mint a járulékos zálogjog.

Mi teszi nehézkessé a járulékos zálogjoggal történő finanszírozást?

Egy komplikáltabb refinanszírozási ügylet esetében azt kell eljátszani, hogy a zálogjog megszűnik – újraalapítják – megszűnik – újraalapítják. A járulékosságból ez következik. Gondolja csak mindenki végig, hogy ilyen esetben hányszor kell elmenni a földhivatalba és a közjegyzőhöz. Az önálló zálogjognak az a nagy előnye, hogy elég egyszer elmenni, aztán cserélődhetnek a mögöttes jogviszonyból származó követelések.

Dunai Szilvia, Varga Yvett

***

Az interjú folytatását itt olvashatja.

A Ptk. küszöbönálló módosításáról bővebben tájékozódhat a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó  által szervezett szakmai szemináriumon. A szeminárium 2016. június 14-én (kedden) kerül megrendezésre, középpontjában a hitelbiztosítékokat és az értékpapírjogot érintő változások állnak.

Ha többet szeretne megtudni a hitelbiztosítéki rendszerről, akkor ajánljuk figyelmébe a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó gondozásában nyáron megjelenő Hitelbiztosítékok című kötet.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Dunai Szilvia

Dunai Szilvia

Jogász, 2016 januárjában végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel. Érdeklődési területe a versenyjog és az Európai Unió joga. Szakdolgozatát a versenyjogsértések alapján érvényesíthető kártérítési igényekről írta.

Dunai Szilvia