A Brexit, mint vis maior esemény

Egy furcsán összetákolt szó a brit kilépésről és egy latin kifejezés, sok izgalmat nem ígér, de a tét valójában nagy. Ha a Brexit valóban vis maior eseménynek minősül, akkor elképzelhető, hogy valaki azért szabadul önként vállalt szerződéses kötelezettségei alól, mert az Egyesült Királyság – minden valószínűség szerint – elhagyja az Európai Uniót. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, a kérdés megválaszolása nem egyszerű, mert sok esetben nem egyértelmű, hogy mi tartozik a vis maior fogalmába. Ennek megítélése országonként is eltérő lehet.

A kötelmi jog egyik alapelve szerint a szerződések a felekre nézve kötelező erővel bírnak (pacta sunt servanda elv), magyarán szólva a megállapodásainkat be kell tartanunk, vagy ha nem tesszük, vállalnunk kell ennek következményeit. Ettől a szabálytól csak egészen kivételes helyzetekben lehet eltérni, az egyik ilyen eset, ha valamilyen vis maior esemény következtében a teljesítés lehetetlenné válik.

Az egyes jogrendszerekben eltérően ítélik meg, hogy milyen események tartoznak ebbe a kategóriába, ezért nehéz pontosan definiálni a fogalmat. A magyar Polgári Törvénykönyvben nem találkozunk a vis maior kifejezéssel, de a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség alóli mentesülésről szóló 6:142. § szerint a kimentés egyik feltétele, hogy a károkozó körülmény a szerződésszegő fél ellenőrzési körén kívül merüljön fel. A törvény kommentárjából kiderül, hogy ide sorolandók a vis maior hagyományos esetei, például természeti katasztrófák, mint a földrengés, a tűzvész vagy a járvány.

Ami tehát biztos, hogy az ellenőrzési körön kívül eső események csoportja tágabb fogalom, mely magába foglalja a vis maior eseményeket is. A fogalmi zavar fokozása érdekében, néhány speciális területet szabályzó törvényünkben megjelenik a vis maior kifejezés, a postai szolgáltatásról szóló törvényben szereplő kitétel szerint “az egyetemes postai szolgáltatás korlátozását vagy szünetelését kizárólag az egyetemes postai szolgáltató működési körén kívül eső elháríthatatlan ok (vis maior) vagy sztrájk okozhatja.” Ezzel sajnos nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, a fenti mondat nem tekinthető kielégítő definíciónak, ahhoz túlságosan tág.

Nem könnyű tehát meghatározni, hogy mi is az vis maior, van azonban hét fogalmi elem, amit számos jogrendszerben elfogadnak. Eszerint olyan eseményről van szó, amely

• a szerződés teljesítését lehetetlenné teszi,
• a körülmények rendkívüli megváltozásával jár,
• a szerződés megkötése után következett be,
• nem volt előrelátható a szerződés megkötésekor,
• bekövetkezése nem felróható a kötelezettnek,
• bekövetkezése elkerülhetetlen volt és
• a kötelezett nem vállalta az ezzel járó kockázatokat.

Nézzük meg, hogy az említett hét pont alapján lehet-e vis maiornak tekinteni a Brexitet

1. A teljesítés lehetetlenné válása

Ez a kritérium elsősorban olyan abszolút lehetetlenné válást jelent, melynek következtében a vállalt kötelezettség teljesítésére valamilyen változás folytán – bármit is teszünk – egyszerűen nincs többé mód. (Nem összekeverendő a lehetetlen szolgáltatással, mely érvénytelenségi ok, semmisségre vezet. Ennek tankönyvi példája a „lehozom neked a Holdat” jellegű, kétségtelenül romantikus, ámde megvalósíthatatlan kötelezettségvállalások.) Az abszolút lehetetlenné válás körébe tartoznak azok az esetek, amikor a teljesítés fizikailag nem lehetséges, mert például az adásvétel tárgyául szolgáló pótolhatatlan Ming-kori váza összetört a szállítás során.

Emellett bizonyos jogrendszerekben a teljesítés lehetetlenné válásaként fogadják el annak relatív eseteit is.

Ennek tipikus példája, amikor gazdasági válság hatására a nyersanyagárak egyik napról a másikra az egekbe szöknek.

Elképzelhető, hogy a kötelezett tudja teljesíteni az általa vállalt kötelezettségeket attól, hogy hirtelen kétszer annyiba kerül az üzemanyag, de azonnal csődbe is menne, hiszen a költségei már jelentősen meghaladják a bevételeit.

A legmegengedőbb ebből a szempontból a német jog, a Német Polgári Törvénykönyv 275. §-a külön nevesíti mind az abszolút, mind a relatív leheltelenné válást a teljesítési kötelezettség alóli mentesülés esetei között. Ezzel szemben a magyar bírói gyakorlat sokkal szigorúbb megközelítést alkalmaz, a Kúria ugyanis kimondta, hogy a gazdasági válságjelenségek nem minősíthetők vis maiornak. (a BH2014. 147.) A Brexit hatása elsősorban a lehetetlenné válás relatív eseteit fogják kiváltani, ezért különös jelentősége lehet, hogy a konkrét vitás ügyeket mely állam joga szerint bírálják el.

2. A körülmények rendkívüli megváltozása

A körülményeknek rendkívüli, kivételes módon kell megváltozniuk, tehát valami váratlan, ritka eseménynek kell történnie. Ez lehet bármi egy meteor becsapódásától kezdve, a jogszabályok gyors és átfogó átalakításáig. Ha a Brexit valóban bekövetkezik, akkor az Egyesült Királyság lesz az első tagállam, amely elhagyja az Európai Uniót annak fennállása óta. Ez egy történelmi jelentőségű esemény lenne, ezért biztosan megfelel ennek a kritériumoknak.

3. és 4. A szerződéskötést követően következett be és nem volt előrelátható

A 2016. június 23-án megtartott népszavazáson a választópolgárok többsége arra szavazott, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból és a brit kormány ennek megfelelően megkezdte a tárgyalásokat. Véleményem szerint ez volt az a pont, melytől kezdődően nem mondhatjuk, hogy a Brexit nem volt előrelátható. Természetesen a bekövetkezése még mindig nem biztos, de

már biztosan nem minősül olyan eseménynek, amit egy átlagosan tájékozott polgár ne láthatna előre,

ha az elvárható odafigyelést tanúsítja a közéleti történések iránt. Azt még nem lehet tudni, hogy a kilépés milyen konkrét intézkedésekkel fog járni, de azt már igen, hogy jelentősen változni fog az Egyesült Királyság és az uniós tagállamok (kereskedelmi) viszonya, és ezért a szerződő feleknek figyelembe kell venniük a különböző eshetőségeket, például a vámhatár lehetőségét. Ebből következően a 2016. június 23. után kötött szerződések esetében a Brexit nem lehet vis maior esemény.

Lehetne érvelni azonban amellett is, hogy ez a vízválasztó nem a népszavazással, hanem mondjuk már annak kiírásával megvalósult, hiszen ekkor már tudni lehetett, hogy lesz referendum, melyen elképzelhető, – bármilyen valószínűtlennek tűnt is még akkor – hogy a többség a Brexitre fog szavazni.

5. és 6. Bekövetkezése nem felróható a kötelezettnek és elkerülhetetlen volt

Eszerint a kötelezett nem lehet okozója olyan eseménynek, melyre vis maiorként hivatkozik. Hiába felel meg az összes többi fogalmi elemnek például egy polgárháború, a kötelezett szempontjából nem tekinthető vis maiornak, ha ő maga robbantotta azt ki. Ugyanígy egy erdőtűz sem tartozik ebbe a kategóriába, ha a kötelezett gyújtogatásának az eredménye. Ez egy ésszerű elvárás, hiszen – ahogy a Ptk.-ban is szereplő alapelvek között is megtalálható – felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.

További követelmény, hogy a kötelezettől nem volt elvárható, hogy az eseményt elkerülje. Amennyiben minimális erőfeszítésébe került volna, hogy a körülményt elhárítsa, mégsem tette, az szinte olyan, mintha ő maga okozta volna azt, és ezzel visszatértünk a felróhatóság kérdéséhez.

7. A kötelezett nem vállalta az ezzel járó kockázatokat

A kockázat vállalása elsősorban vis maior záradék keretében történhet, melynek alapvetően két fajtája létezik, az egyikben taxatív lista sorolja fel azokat eseményeket, amelyeket a felek vis maiornak tekintenek, a másik a fogalmat általánosan határozza meg. Nehéz elképzelni, hogy tételes felsorlás elemei között éppen a brit kilépés szerepelt volna még a népszavazás (vagy annak kiírása) előtt, az azonban könnyen lehet, hogy a felek által szerződésbe foglalt vis maior definíció lefedi ezt a nem mindennapi eseményt is.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a Brexitről szóló népszavazást megelőzően kötött szerződések esetében, és azokban a jogrendszerekben, melyekben elfogadják a relatív lehetetlenné válás eseteit, a Brexit tekinthető vis maior eseménynek azon megállapodások esetében, melyekre jelentős hatást gyakorolt a brit kilépés.