Bár a jelenlegi parlamenti többség mellett ennek nincs reális esélye, de amennyiben a köztársasági elnök nem küldi meg az elfogadott törvényt az Alkotmánybíróságnak, akár tisztségétől is megfosztható.
Korábbi cikkünkben részletesen kifejtettük, hogy az Országgyűlés által időközben elfogadott törvénnyel kapcsolatban milyen súlyos alkotmányossági aggályok merülnek fel. Hasonló érvek mentén hívta fel a figyelmet a törvény veszélyeire a köztársasági elnöknek címzett nyílt levelében a Bibó István Szakkollégium is. Az elfogadott törvény sérti a tudományos élet és az oktatás szabadságát, diszkriminatív, szembemegy a jogállamiság és a kellő felkészülési idő követelményével, olyan súlyos és megalapozott kételyeket vet fel, melyek esetében elengedhetetlennek tűnik az Alkotmánybíróság állásfoglalása.
Az Alaptörvény rendelkezése ilyen esetekben egyértelmű. A 6. cikk (4) bekezdése szerint, ha a köztársasági elnök a hozzá aláírásra megküldött törvényt vagy annak valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, a törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak megküldi.
Az Alaptörvény nem ad tehát mérlegelési lehetőséget.
Nem dönthet úgy a köztársasági elnök, hogy aláírja a törvényt, továbbá nem élhet politikai vétóval sem, vagyis nem küldheti azt vissza megfontolás végett az Országgyűlésnek. Ha sérti az Alaptörvényt, csak az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. A többi megoldást csak akkor választhatná, ha az aláírásra megküldött törvény nem szenvedne alaptörvény-ellenességben, vagy szenvedne, de arról a köztársasági elnök nem rendelkezne tudomással, vagyis “nem venné észre” az alaptörvény-ellenességet.
Amikor azonban egy elfogadott törvény ilyen mértékű negatív társadalmi visszhangot kap, mint a CEU-törvény, nem történhet meg, hogy ne szerezzen valaki tudomást arról, hogy melyek a vele szemben felmerülő aggályok, az pedig még annyira sem elképzelhető, hogy a jogi végzettséggel rendelkező köztársasági elnök vagy szakmai stábjának bármely tagja ne szúrjon ki ennyire elemi és több ponton alaptörvény-sértő rendelkezéseket. Legalább a kételynek meg kell benne fogalmazódnia bennük, ami viszont az Alkotmánybírósághoz való fordulás kizárólagosságát kell, hogy jelentse.
Így, ha a nyilvánvalóan Alaptörvényt sértő törvényt a köztársasági elnök nem küldi meg alkotmányossági kontrollra, megsérti az Alaptörvény rendelkezéseit.
Közjogi felelősségre vonás
Márpedig azzal a köztársasági elnökkel szemben, aki szándékosan megszegi az Alaptörvény rendelkezéseit, az Alaptörvény 13. cikk (2) bekezdése alapján
az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást.
Mivel 199 képviselő van jelenleg az Országgyűlésben, ez azt jelenti, hogy 40 képviselő indítványozhatja a megfosztási eljárást.
A Parlament jelenlegi összetétele: Fidesz 114, KDNP 17, MSZP 28, Jobbik 24, LMP 5, Független 11
Az eljárás megindításához az ellenzék részéről még a Jobbik támogatására sincsen szükség, hiszen 44 képviselőt tesznek ki. A Jobbikkal együtt az esetleges kezdeményezők száma 68 főre emelkedne. A jelenlegi parlamenti összetétel mellett azonban csak az indítványozásra van lehetőség, mivel a megfosztási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, amelynek elérése most enyhén fogalmazva sem reális.
Maga az eljárás ezután úgy alakulna, hogy az Országgyűlés határozatának meghozatalától kezdődően a megfosztási eljárás befejezéséig a köztársasági elnök nem gyakorolhatná hatásköreit. A megfosztási eljárást az Alkotmánybíróság folytathatná le, amely, ha a köztársasági elnök közjogi felelősségét megállapítaná, dönthetne úgy, hogy a köztársasági elnököt tisztségétől megfosztja. A megfosztás az Alkotmánybíróság eljárásában mindig eshetőleges eszköz.
Miért érheti meg mégis az eljárás megindítása?
A nyilvánosság felhasználásával alkotmányos keretek között hozható felszínre a köztársasági elnök esetleges súlyos Alaptörvény-sértése, a média fókuszában állva magyarázatot kellene adnia arra, hogy miért sértette meg az Alaptörvény rendelkezését, és csorbította a jogállamiságba valamint a jogszabályokba vetett bizalmat. A nyilvánosságnak mindig kiemelt szerepe van, ráadásul egy ilyen fellépés a jogállamiság melletti demonstrációt is jelentené.
A felelősségre vonási eljárás azonban nem időhöz és nem a kezdeményezések számához kötött.
Mivel az Alaptörvény nem tartalmaz korlátokat, ezért megfelelő számú kezdeményező esetén az eljárás ismételten kezdeményezhető, akár tízszer egymás után is. A határidő szabályozatlanságából pedig az következik, hogy az eljárás az Alaptörvény szándékos megsértését követően bármikor, felső időbeli korlát nélkül kezdeményezhető. Természetesen, mivel a köztársasági elnökkel szemben indítható, ezért csak a hivatali ideje alatt van rá lehetőség. Ugyanakkor, egy esetleges 2017-es szándékos Alaptörvény-sértés miatt akár 2019-ben is megindítható a felelősségre vonási eljárás, akkor is, ha már kezdeményeztek benne eljárást, akár az Alaptörvény megsértését közvetlenül követő időpontban.
Ha azonban az Alkotmánybíróság döntést hozna a kérdésben, utána már nincs értelme újabb eljárást kezdeményezni. Mindebből az következik, hogy ha a köztársasági elnök hivatali ideje (újraválasztás esetén a teljes hivatali ideje) alatt esetleg jelentős változás történik az Országgyűlés összetételében, akár reális kockázatot jelenthet a köztársasági elnök számára egy esetleges eljárás megindítása.
Bár ez a jövőkép nagyon sok tényezőtől függ, és jelenleg nagyon kicsi a valószínűsége, de
biztonságosabb, ha a köztársasági elnök a kockázatok elkerülése érdekében inkább hallgat a skandáló tömegre
és nem írja alá a törvényt, hanem az Alkotmánybírósághoz fordul vele.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.
Jegyzetek
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
