Akié a föld, azé a vallás?

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Naszádos Nóra

Vallási jelképekkel kapcsolatos szabályozás

,,A Teremtés Könyve szerint a Teremtő az egész világ urává tette az embert. Hatalmas ajándék. De én nem ilyen királyi előjogokra vágyom. Csak annyit szeretnék, ha önmagam ura lehetnék – gondolataim, félelmeim, tudatom és lelkem ura. És csodálatos tudni azt, hogy hihetetlen mértékben ura is lehetek mindezeknek, amikor csak akarom, ha irányítani tudom a cselekedeteimet – amelyek reakcióimat irányítják.” Dale Carnegie író gondolatait olvasva eltűnődtem azon, hogy valójában tudunk-e ezen a világon teljes egészében önmagunk lenni.

A vallással és a világnézettel kapcsolatos gondolataink is nagyban meghatározzák helyzetünket a Földön. A vallásszabadság egyik oldala az, hogy valaki kifejezheti vallási és világnézetét, a másik oldala pedig, hogy ez a megnyilvánulás mennyiben zavar másokat. Nehéz ezt a két oldalt összeegyeztetni, és megtalálni a kettő közti arany középutat. A vallásszabadság lehetővé teszi az embernek, hogy hite szerint vallásos tevékenységet folytasson és hirdessen, amennyiben mások személyiségi, illetve emberi jogait nem korlátozza. Az állam semleges kell, hogy maradjon, bármely vallással vagy akár az ateizmussal szemben is.

Jogkorlátozás

Egy jog kinyilvánításából általában nem lehet következtetni az adott jog határaira. Ha csupán a rendelkezésekből indulunk ki, akkor ezek a jogok korlátozhatatlanok, azonban nem mindig tudnak érvényesülni korlátlanul. A klasszikus elméletek arra keresték a választ, hogy hol kezdődik a szabadság megengedhetetlen korlátozása és meddig igazolható az állam által, az egyén szabadságának korlátozása. A morális emberi jogi szemlélet megpróbálja meghatározni az állam által egyáltalán nem sérthető szabadság körét, valamint ,,a cél nem szentesítheti az eszközt” elvet vallja. A haszonelvű szemlélet szerint az egyén a közösségi célok eszközévé válhat.

John Borden Rawls, a 20. század egyik legkiemelkedőbb politikai filozófusa is foglalkozott az emberi jogokkal. Elmélete szerint a társadalomban minden értéknek egyenlően kell eloszlania a társadalomban, kivéve, ha az egyenlőtlenség mindenki számára hasznos. Ezt egyfajta társadalmi szerződés keretein belül helyezi el.

Szerinte az igazságosság alapelveire egy jól meghatározott kiinduló állapot alatti megegyezés révén teszünk szert. Ezt a kiindulópontot nevezi eredeti helyzetnek. Itt a szereplők a tudatlanság fátyla mögött vannak, nem tudják, mely pozíciót fogják betölteni a leendő társadalomban, milyen értékeket fognak fontosnak tartani. Rawls szerint ilyen helyzetben az emberek azt választanák, ahol a legrosszabb eredménye jobb, mint a többi legrosszabbé.

Nincsenek nemzetközi standardok a vallásszabadság és az állam-egyház viszony konkrét szabályozására, mivel ezek nemzeti sajátosságokhoz kötődnek. Ebből fakad az, hogy a strasbourgi bíróság (röviden EJEB) rendkívüli gondossággal vizsgálja meg azokat a kérelmeket, amelyek az Emberi Jogok Európai Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 9. cikkét érintik. A deklaráción kívül meghatározza azt a három feltételt is, amelyek együttes fennállása esetén az említett jog mégiscsak korlátozhatóvá válik az államok részére, azonban megköveteli a nyomós közérdeket és az intézkedés arányosságát az általa elérni szándékozott célhoz képest. A 9. cikk az egyetlen, amely megtiltja, hogy az állam nemzetbiztonságra hivatkozzon a védett jogok gyakorlásának korlátozásakor. Nem elég az, hogy valamely magatartás ilyenfajta meggyőződésből származik, ezt magának a tevékenységnek kell megjelenítenie. Például a csador viselete nem minősül vallási szertartásnak.

Lautsi ügy

A feszületek állami iskolákban történő kihelyezéséről szóló Lautsi kontra Olaszország ügy Európa-szerte nagy port kavart. Az ügy panaszosa, Soile Tuulikki Lautsi finn-olasz kettős állampolgár, a 13 éves Sami Albertin és a 11 éves Detaico édesanyja (továbbiakban: kérelmező) szekuláris szellemben kívánta felnevelni fiait. A 2001-2002-es tanévben indítványozta, hogy Abano Terme városában lévő gyermekei által látogatott állami iskolában távolítsák el az összes osztályteremben kifüggesztett feszületet. Kezdeményezése eredménytelen volt, mivel mind az iskola vezetése, mind az oktatási miniszter elutasította kérését. Ezután a kérelmező Veneto régió közigazgatási bíróságához fordult, ahol azzal érvelt, hogy a feszület kitétele az állam és az egyház szétválasztásának elvét sérti. 2004-ben az eljáró tanács az alkotmánybírósághoz fordult. Az olasz fasizmus alatt két (1924. és 1928. évi) királyi rendelet alapján kötelező volt a király arcképét, a nemzeti lobogót, valamint egy feszületet elhelyezni.

1984-től, amikor is a katolikus egyház, mint államvallás megszűnt, ezt a rendelkezést már nem olyan szigorúan követték. Az alkotmánybíróság hatáskör hiányában visszaküldte az ügyet a közigazgatási bírósághoz, tekintettel arra, hogy a feszület elhelyezését szabályozó jogforrás nem törvény. A kérelmező szerint a két királyi rendelet ellentmond az állam világi jellegének, diszkriminálja a nem katolikusokat. Az eljárás érdemi lefolytatásának az volt a feltétele, hogy semmiféle aggály ne merüljön fel a kérelmező vallástalan nézetének komolysága felől. A közigazgatási bíróság a kérelmet 2005 márciusában utasította el, arra utalva, hogy a feszület „az egyenlőség, szabadság és tolerancia, valamint az állami szekularizmus szimbóluma”, továbbá az olasz identitás kifejeződése, vagyis nemcsak egyházi jelkép. A feszület üzenete többek között a felebaráti szeretet, az emberek egyenlősége, a megbocsátás, az erőszakmentesség. A kereszténységre visszavezethetőek a mai demokrácia gyökerei, ezért a feszület közintézményekben, nyilvános helyeken való jelenléte nem sérti a nem-keresztényeket és az állam világi jellegét, valamint az oktatásban résztvevőknek nem jelent semmiféle kényszert. Az olasz állam hivatkozott még a mérlegelési szabadságra, mely szerint egyes országokban eltérő lehet az alapjog-korlátozás mértéke. Az olasz állam szerint egyetlenegy rendelkezés sem tiltja különböző vallásúak szimbólumainak kitételét.

A fellebbezést elbíráló Consiglio di Stato 2006-os ítélete alapján ,,a feszület az olasz polgári értékek és az olasz alkotmány által garantált szekularizmus megtestesítője”. A kérelmező ezzel kimerítette minden fellebbezési lehetőségét. Az ügy 2009 júliusában az EJEB-hez került. 2009 novemberében az előzmények annak megállapításához vezettek, hogy az olasz állam sem helyezhet el vallási jelképeket a közoktatási intézmények tantermeiben.

Az EJEB kamarája szerint a feszület döntően vallási jelkép, így megzavarhatja azokat a gyerekeket, akiket a szüleik más szellemiségben nevelnek fel, illetve ezzel az olasz állam a kereszténység iránti preferenciáját fejezheti ki. Az elmarasztalt olasz állam az EJEB Nagykamarájához fellebbezett. Az ítélet szerint az olasz állam nem lépte túl mérlegelési jogkörét, és nem jogsértő a keresztek kifüggesztése az iskolákban. Ez nem jelent indoktrinációt (befolyásolt tanítást) a diákok számára. Az állami iskolák más vallások felé is nyitnak. Ezt tükrözi, hogy a diákok viselhetnek iszlám fejkendőt, illetőleg más vallási jelképeket. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy a feszület kifüggesztése az oktatásra bármilyen hatással lett volna. Végül olyan ítélet született, amely az olasz és az európai keresztény közösség tetszését nyerte el.

Az EJEB kihangsúlyozta, hogy a Lautsi kontra Olaszország ügyben csak arra fog válaszolni, hogy az Egyezmény 9. és az első kiegészítő könyv 2. cikkével összeegyeztethető-e a kereszt jelenléte az állami iskolákban. Az EJEB megállapította, hogy lex specialis az oktatáshoz való jog a vallásszabadság mellett, továbbá azt is, hogy a keresztet inkább tekinti vallási szimbólumnak. Azonban ez nem azt jelenti, hogy az állami iskolákban történő keresztek kifüggesztése a diákok meggyőződését átalakíthatja. A testület érdemi érvelése szerint közvetlenül és közvetetten is tartózkodnia kell az államnak a hit világába való beavatkozástól. Mindenekelőtt az oktatás területe a legérzékenyebb, ugyanis a tanulók érettsége, életkortól függetlenül nem megfelelő, hogy helyén kezeljék a szimbólumok jelentését. Ezen a területen tiszteletben kell tartani az államok döntését, mivel itt nincs európai konszenzus. A bíróság azt vizsgálhatja, hogy a feszület kifüggesztése nem valósít-e meg indoktrinációt.

Az EJEB álláspontja szerint a kereszt indokoltan összekapcsolható a katolicizmussal, amely nem harmonizálható a pluralizmus vagy a demokrácia értékeivel, így a tanulók könnyen értelmezhetik egyházi jelképnek. Sérelmes lehet az ateisták, a nem katolikusok, valamint a vallási kisebbségek tagjai számára. A vallásszabadság negatív oldala nem korlátozódhat kizárólag arra, hogy a hitoktatásban, a vallási szertartásokon nem kell jelen lenni, hanem magába kell foglalnia az egyház és az ateizmus jelképeinek tilalmát is. A felekezeti semlegesség elve köti az államot a kötelező oktatás területén, ahol a részvétel, vallási meglátástól függetlenül kötelező. A kérelmező nem tudta alátámasztani, hogy a szimbólum jelenlétéhez társult volna vallási jellegű oktatás.

Az EJEB egyhangúsággal hozta meg határozatát, amelyben kifejtette, hogy az olasz állam a mérlegelési szabadságának határain belül maradt. Azonban az állami intézmények, és kiváltképp az iskolák által kötelezően használt egyházi jelkép sértette a gyermekek vallásszabadságát (Egyezmény 9. cikk), azaz higgyenek, avagy ne higgyenek egy adott vallásban, illetve a szülők jogát (kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikk), azaz azt, hogy gyerekeiket világnézetükkel összhangban taníttassák. Ugyanakkor nem érezte nélkülözhetetlennek a diszkrimináció fennállásának vizsgálatát, mivel már így is megállapította az Egyezmény sérelmét. Lelki sérelem végett 5000 euró elégtételt ítélt meg a kérelmezőnek.

Visszhangok

A strasbourgi ítélet közzététele után nemcsak az egyház, hanem valamennyi politikus is tiltakozott az olasz identitás ellen elkövetett támadással szemben. A döntést követően közvélemény-kutatást végeztek, amelyből kiderült, hogy az olaszok 84%-a nem engedné, hogy a kereszteket eltávolítsák az osztálytermekből.

A kormányzat álláspontja szerint az állami iskolákban lévő feszületek a tradíciójuk része. Természetesen a Vatikán is támadásnak vette a döntést, ezért fellépett ellene. A Vatikán szerint a kereszt az olasz nép meghatározó szimbóluma, de az egész emberiségé is.

Kitekintés

Szabó Máté: Emberi jogok alapvető jogok? című könyvéből: ,,A korlátok megakadályozzák a szabad átjárást, az eszmecserét és a javak cseréjét. A határok átengedik a kapcsolatok építőit, lehetőséget adnak az anyagi és a szellemi javak szabad áramlására. Ma Európában már leépülőben vannak a határok, de még mindig erősek a korlátok az emberi jogok központi értékének és keretének, az emberi méltóság értékének érvényesülése előtt.” A vallásszabadság problémája egész Európára kiterjed. A nemzetek védeni szeretnék vallásukat, hagyományaikat. Nem számoltak azzal, hogy évtizedek alatt egyes országok népessége miként fog alakulni, hogy mennyire lecsökken a születések száma, ezáltal mennyire öregszik Európa lakossága.

A vallás hatalmas erőként szolgált a különböző kultúrák felemelkedésében, és sok helyütt még ma is fontos befolyással bír. Egyesek úgy érzik, hogy a vallás inkább rossz, és nem jó irányba befolyásolja az embereket, háborúkat idéz elő. Mások azzal érvelnek, hogy nem a vallási nézetek okozzák a bajt, hanem az, hogy félremagyarázzák őket és visszaélnek velük. A vallásszabadság nem volt jellemző a történelem során, egyik államban sem. Bár a jogszabályok nem ezt mutatják, mivel mindenkinek megadják a vallásszabadságot, ennek ellenére vissza-visszatérve az emberek nem képesek tolerálni a másikat. A Lautsi ügy ítélete is próbálta összhangba hozni a két ellentétes érdeket, de úgy néz ki, nem sikerült, sőt a világban még nagyobb szembenállást eredményezett különböző világ- és vallási nézetű emberek közt. A nézetkülönbségek örökké adottak lesznek.

A megoldás, amely mindenki számára elfogadható lenne, még távolinak tűnik. A civilizációk közös jellemzőit, értékeit kellene megkeresni, amelyre a kulturális párbeszéd a legmegfelelőbb eszköz. A legfontosabb a béke építése, az elfogadás és a tolerancia lenne. Szélsőséges megnyilvánulások az emberiség jövőjét veszélyeztetik. Ha mindig úgy cselekedne az emberiség, hogy az előző korok jelképeit, építményeit, művészi alkotásait, melyek a világörökség részei, lerombolná, mi lenne a múlttal és a jövővel? És mi marad az utókorra?

Források