Az alábbiakban röviden bemutatjuk, hogy milyen területeken találkozhatunk a mediációval.
A mediációs eljárásnak (magyar jogszabályokban úgy találkozhatunk vele, hogy közvetítői eljárás) mint alternatív vitarendezési módnak az újszerűségéről még a mai napig sokszor hallhatunk. Ez annál is érdekesebb, minthogy Magyarországon immár már 20 éve, az azóta már sokszor módosított közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényben szabályozásra került a mediáció a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének az elősegítése érdekében. Ez a törvény a vonatkozó eljárásrend – ideértve a bírósági mediációt –szabályozása mellett a mediátor működésével kapcsolatos alapkövetelményeket is tartalmazza.
Ugyanakkor már 2002 előtt is találkozhattunk az alternatív vitarendezés gondolatával akár az egészségügyi szolgáltató és a beteg között a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli egyezséggel történő rendezésének elősegítését megcélzó sajátos egészségügyi közvetítői eljárás formájában vagy a fogyasztóvédelmi vitarendezés világában.
Ahol azonban az alternatív vitarendezés még a vonatkozó jogszabályok megalkotása előtt is viszonylagos ismertségnek és elismertségnek örvendett és a mai napig ezen a területen felmerült konfliktusokat és jogvitákat tekintik leginkább „alkalmasnak” arra, hogy mediációs úton kerüljenek megoldásra, az a családjog. A jelenleg hatályos Ptk. több helyen is utal a mediációs eljárásra és minden esetben a családjog területéhez kapcsolódóan: házassági bontóper, szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és kapcsolattartással kapcsolatos viták. A családjogi mediáció kapcsán gyakori tévhit, hogy a mediátornak itt az (is) a feladata, hogy a feleket kibékítse. Ezzel kapcsolatban fontos megértenünk, hogy miközben lehet a mediációnak közvetetten egy ilyen hatása, a közvetlen célja az, hogy a vitás kérdések rendezése támogassa a feleket. Ebből következik, hogy a mediációnak még ezen az egyébként jogon túli, számos emberi, érzelmi, erkölcsi tényezőt magába rejtő területen sincs terápiás célja.
A mediáció mindenkori célja, hogy a vitás kérdéseket valamennyi érintett fél viszonylagos megelégedésére rendezze (win-win szemlélet). Ez a megelégedés valóban csak viszonylagos lehet, hiszen az a gyakoribb, hogy az egyik fél „picit” elégedettebb, miközben a másik fél úgy érzi „többet” engedett talán, mint eredetileg gondolta volna, hogy fog. Lényeges azonban – és a viszonylagos elégedettség pontosan ezt jelenti –, hogy valamennyi résztvevő úgy érezhesse, hogy adott körülmények között összességében ez volt a legjobb megoldás a konfliktus-jogvita lezárására.
A személyi és vagyoni jogokkal kapcsolatban felmerült polgári jogviták rendezésén túl a mediáció 2007 óta a büntetőügyek egy meghatározott körében is alkalmazható. Itt a mediációnak az a célja, hogy a bűncselekmény elkövetésével egyébként kiváltott konfliktust kezelje egy független mediátor bevonásával. A mediátor abban segíti a feleket, hogy a sértett és a gyanúsított közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő megállapodás jöhessen létre.
A fenti vitarendezési területeket csak röviden érintve is láthattuk, hogy a mediáció nagyon sok területen volt és van jelen, legalábbis a vonatkozó jogszabályi háttér már sok szempontból adott. Az elkövetkezendő bejegyzésekben kifejezetten a gazdasági mediációval foglalkozunk és ezen keresztül mutatjuk be a mediációs eljárás alapelveit, menetét és a mediátor feladatát.
A szerző a KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda ügyvédje.
Ez a cikk az Alternatív vitarendezés rovatban jelent meg, melynek a korábbi tartalmait itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
