Fogyasztóvédelem a digitális korban

Hatalmas multik ügyfélszolgálatai előtt tömött sorokban várakozó vásárlók, esetleg egy hosszadalmas bürokratikus eljárás, amire nem éri meg időt szánni? Miről is szól a fogyasztóvédelemi jog? A technikai fejlődéssel milyen új akadályokat kell legyőznie?

Ez a jogterület azzal a céllal próbálja szabályozni a fogyasztók[1] és a vállalkozások[2] közötti jogviszonyokat, hogy a gyengébb pozícióban lévő felet védje attól, hogy ő hátrányt szenvedjen. Erre szükség van, hiszen egy átlagos vásárlótól egyszerűen nem várható el, hogy ugyanolyan ismeretekkel rendelkezzen, mint a vele szemben álló vállalkozó. A felek között információ-aszimmetria áll fenn, amely azt jelenti, hogy a fogyasztó kevesebb információval rendelkezik mind a szerződéskötés kapcsán, mind a tekintetben, hogy miként érvényesítheti jogait. Emiatt a kedvezőtlenebb pozícióban lévő szereplő többletjogokat kap a felek erőviszonyának kiegyenlítése érdekében.

Ami ezt a témát aktuálissá teszi, hogy 2022. január 1-én hatályba lépett egy új szabályozás Magyarországon, amely a fogyasztói szerződések egy specifikus területével foglalkozik. A szóban forgó jogszabály[3] EU-s irányelveket[4] ültet át a magyar jogrendszerbe, amelyek a digitális egységes piac megteremtését célozzák az Európai Unió tagországain belül.

Azon szeretném végigvezetni az olvasót, hogy milyen fogyasztóvédelmi szabályozás jött létre a rohamos technológiai fejlődéssel összhangban és ezek miért szükségesek. Egyrészt szempontként merül fel, hogy a digitalizációval érintett áruk és az online térben elérhető szolgáltatások bonyolultsága indokolja azt, hogy ezekre az általánostól eltérő szabályozás szükséges. Bár szép ez az elv, hogy a fogyasztót, mint gyengébb felet védjük egy ilyen helyzetben, de azért mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy miért válik ez erősen támogatott jogpolitikai céllá. Az ok tulajdonképpen abban keresendő, hogy az imént említett áruk és szolgáltatások szerves részét képezik az életünknek, így nagy mennyiségben vannak jelen a piacon. Emellett fontos tényező az is, hogy a fogyasztói mentalitás változik: ahogy az alábbi ábra is jól szemlélteti az látható, hogy az emberek egyre gyakrabban nyúlnak a kényelmes online vásárlás lehetőségéhez. Emiatt az elektronikus térben történő kereskedelem immáron a piaci árumozgások jelentős részét teszi ki. Összességében az mondható el, hogy az áruk szabad mozgásának biztosítása végett minden félnek jól felfogott érdeke a szabályozás.

1. A szerződéskötés online térben

Bár a már említett szabályozás beemel új szempontokat a fogyasztók és vállalkozások közötti szerződésekbe, de nem ez az első norma, ami a területhez kapcsolódik. Az online térben történő szerződéskötés, kereskedés már viszonylag hosszú ideje jelentőséggel bír, így ezt a jogalkotás már kiemelt figyelemmel kezelte eddig is.

Elöljáróban fontos, hogy három módja van a szerződéskötésnek aszerint, hogy az hol és miként történik meg. Az általános szerződéskötéssel mindenki találkozik napi szinten, erre példa lehet egy egyszerű élelmiszervásárlás a helyi közértben. Ekkor is szükséges megfelelő tájékoztatással ellátni a fogyasztót előzetesen, de könnyen belátható, hogy viszonylag kevés tisztázatlan, kétes elem merül fel. Ezzel szemben az üzlethelyiségen[5] kívül és a távollévők között kötött szerződésekre különös szabályok vonatkoznak. Ennek az az oka, hogy több kockázatot hordoznak a fogyasztó számára. Az előbbi esetben bár mindkét szerződő fél jelen van fizikálisan a szerződéskötésnél, de arra nem ott kerül sor, ahol a vállalkozás ezt a tevékenységét állandó, szokásos jelleggel folytatja. Ilyen helyzetek merülnek fel akkor például, amikor az elszánt kopogtató ügynökök sikeresen adják el árujukat a fogyasztó ajtajában. A harmadik fajta – amire többek között az online vásárlások alkalmával kerül sor – az a távollévők között kötött szerződés[6]. Az erre vonatkozó szabályokat bővebben fejteném ki.

A távollévők között kötött szerződéseknél kifejezetten az e célra szervezett értékesítési rendszeren keresztül zajlik az ügyletkötés és hiányzik a felek egyidejű fizikai jelenléte. Először is az a kérdés merül fel, hogy mégis milyen veszélyek fenyegetik a fogyasztót egy ilyen szerződéskötés alkalmával. A hagyományos fogyasztóvédelmi szempontokon túl, különös hangsúlyt kap az a tény, hogy a vállalkozás – amellyel mi fogyasztók szerződést kötünk – térben távol van tőlünk: lehet, hogy akár egy másik országban is, de egy biztos: a megbízhatósága iránt kétségeink merülhetnek fel. Végül is sokszor előfordul, hogy az egyetlen információforrásunk a vállalkozóról éppen arról a weboldalról származik, amelyen keresztül a szerződést megkötjük. Emellett magáról a szerződéskötés tárgyáról is limitált információval rendelkezünk. Ennek következtében kerülhetünk abba a kínos helyzetbe, hogy csupán az áru kiszállítása után szembesülünk azzal, hogy a kiválasztott ruha vagy cipő, amit megrendeltünk, nem felel meg annak a képnek, leírásnak, amit a weboldalon találtunk. Ezzel pedig elérkeztünk a fogyasztóvédelem egyik legfontosabb eszközéhez: a fogyasztó elállási jogához. Az előbbi példát továbbvezetve, ez azt jelenti, hogy attól a naptól, amikor átvettük a megrendelt cipőt, tizennégy napon belül jogosultak vagyunk indokolás nélkül elállni a szerződéstől és így azt visszaküldeni a vállalkozás részére. Ezáltal kvázi meggondolhatja magát a fogyasztó, visszaléphet, nincs arra kényszerítve, hogy benn maradjon egy kevésbé megfontoltan megkötött szerződésben. Maga a visszaküldés költségét – amíg az észszerű kereteket nem lépi túl – nem kell viselnie a vállalkozásnak, bár a gyakorlat azt mutatja, hogy általában PR szempontok miatt mégis vállalnak ilyen jellegű kötelezettséget az eladók.

Ettől az adásvételi példától eltér, ha szolgáltatás nyújtására irányuló szerződést kötünk például egy streaming-szolgáltatóval.

Így, ha előfizetünk egy Netflix fiókra, akkor a szerződés megkötésének napjától, azaz az előfizetés napjától számított tizennégy napon belül élhetünk az elállási joggal.

A Ptk.[7] és a vonatkozó kormányrendelet[8] alapján a vállalkozásoknak a szerződéskötés folyamatában is további garanciális elemekre tekintettel kell eljárniuk. Elsősorban világos és közérthető nyelven adott tájékoztatás adása szükséges (az alkalmazott kommunikációs platformnak megfelelő módon). A Ptk. általános jelleggel azt fogalmazza meg, hogy közölni kell a fogyasztóval a szerződés technikai lépéseit, valamint a szerződés jellegét és azt, hogy az hogyan, milyen formában, hol lesz elérhető. Emellett a szerződés nyelvéről is tájékoztatni kell a fogyasztót, továbbá arról, ha létezik a szolgáltatási tevékenységre vonatkozó magatartási kódex, amely kötelező erővel hat a vállalkozóra. A rendelet kiemeli azt is, hogy amennyiben korlátozott hely vagy idő áll rendelkezésre a kommunikációs platformon, akkor is közölni kell a szerződéskötést megelőzően a rendelet[9] szerint kiemelt jelentőségű elemeket.

Ha a szerződéskötés a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget keletkeztet, egyértelműen és jól látható módon, közvetlenül a fogyasztó szerződési nyilatkozatának megtétele előtt fel kell hívni figyelmét a rendelet[10] által megjelölt kardinális pontokra, kiemelten azt célozva, hogy tudatosuljon a fogyasztóban, hogy őt a szerződés megkötéséből kifolyólag milyen kötelezettségek terhelik. A fizetési kötelezettséget pedig a fogyasztónak kifejezetten tudomásul kell vennie, ami történhet egy gomb lenyomásával is, de erre csak akkor van lehetőség, ha az jól láthatóan fel van tüntetve, nem egy többoldalas szerződési feltétel közepén helyezték el. Amennyiben a vállalkozás nem a leírtaknak megfelelően jár el a fizetési kötelezettség feltüntetése kapcsán, a szerződés semmis, amire csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

Egyértelműen az online térből következik az a sajátosság, hogy a fogyasztó számára lehetővé kell tenni az adatbeviteli hibák javítását még a jognyilatkozat megtételét megelőzően. Ha tehát egy online rendelésnél például 1 db, helyett 10 db-ot írunk be a mennyiség rubrikába és nincs lehetőségünk a javításra a rendelés leadását megelőzően, később megtámadhatjuk az ez alapján létrejött szerződést. Na de amennyiben nem merül fel ez a probléma, hogyan is zajlik a szerződéskötés? Azáltal, hogy rákattintunk a „megrendelem” gombra, tesszük meg a jognyilatkozatot, ami a szerződéskötésre irányul. Amikor ez a vállalkozás számára láthatóvá válik, neki késedelem nélkül visszaigazolást kell küldenie és ahogy ez hozzáférhetővé válik számunkra, létrejön a szerződés. Az elektronikus kereskedelemben általában ez az időpont a visszaigazoló e-mail megérkezésének pillanata. Amennyiben a vállalkozó nem az előbbiek alapján jár el, a fogyasztó mentesül az ajánlati kötöttség alól és nem kötelezhető teljesítésre. Ha tehát nem érkezik több munkanapon belül sem visszaigazolás egy rendelésnél, biztosra vehetjük, hogy nem keletkezik fizetési kötelezettségünk. A szerződésről legkésőbb az átadáskor vagy a szolgáltatás teljesítésének megkezdésekor – a vállalkozás tartós adathordozón visszaigazolást ad. A tartós adathordozó lehet bármilyen eszköz, amely lehetővé teszi az adat tárolását és az azokhoz való hozzáférést a megfelelő ideig.

2. Digitális elemeket tartalmazó áruk, digitális tartalom szolgáltatása, digitális szolgáltatás nyújtása

Eddig abba tekintettünk bele, hogy egy olyan formai kérdés, mint a távollévők közötti szerződéskötés, hogyan befolyásolja a folyamatot. Emellett a másik fontos kérdés az, hogy mi történik, amikor maga a szerződéskötés tárgya az, amit a digitalizáció érint. Az idén hatályba lépett kormányrendelet[11] hoz újdonságokat e téren, amelyeket a cikk hátralévő részében bővebben bemutatnék. A rendelet fogyasztó és a vállalkozás közötti adásvétellel kapcsolatos szerződésekben megfogalmaz általános szabályokat, de ami talán izgalmasabb, hogy specifikus követelményeket állapít meg a digitális elemeket tartalmazó áruk adásvétele esetén. Ezen árufogalom alatt azt az ingó dolgot kell érteni, amely digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglal magában vagy olyan integránsan össze van kapcsolva ez utóbbiakkal, hogy azok hiányában az áru nem tudná funkcióját betölteni. Ez tulajdonképpen olyan hétköznapi eszközöket takar, mint egy navigációs készülék, rádió vagy adathordozó.

A digitális tartalom digitális formában előállított vagy szolgáltatott adatot jelent. Ha egy navigációs eszközt veszünk példaként, akkor a digitális tartalom az áruban azok a térképek, útinformációk, amelyek nélkül lássuk be, maga az eszköz használhatatlan. Ha önmagában csak digitális tartalom szolgáltatásáról beszélünk, akkor már elszakadhatunk a fizikálisan megfogható áru kategóriánktól. A digitális tartalmat egyéb közvetítő eszköztől függetlenül beszerezhetjük az online tértben. Ilyen lehet egy e-book megvásárlása, zenfájlok vagy játékok letöltése.

A harmadik kategória, a digitális szolgáltatás lényegében azt teszi lehetővé a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat létrehozzon, tároljon, azokhoz hozzáférjen vagy interakciót folytasson: a szolgáltatás más igénybe vevői által feltöltött, létrehozott digitális adatokat megismerje, megossza. Ez a digitális elemet tartalmazó áruk kapcsán a mobiltelefonon keresztül jól bemutatható, hiszen annak rendeltetésszerű használatához szükségünk van egy hálózati szolgáltatóra. Általánosságban a digitális szolgáltatások nyújtásáról elmondható, hogy folyamatosan bővülő piacról van szó. Ide tartoznak a különböző streaming szolgáltatások: Netflix, HBO és az olyan zenelejátszóprogramok szolgáltatása, mint például a Spotify. Emellett a mobilszolgáltatók és a közösségi média platformok is digitális szolgáltatásoknak minősülnek, de különböző applikációk sorát meg lehetne említeni, ami lefedi a fent leírt fogalmat.

3. Szerződésszerű teljesítés

Most, hogy már látjuk mik azok a területek, amiket érint ez az új szabályozás, szeretnék néhány gyakorlatban hasznos információt arról átadni, hogy miért is érdemes ismerni az itt fellelhető fogyasztóvédelmi mechanizmusokat.

A szabályozás igencsak magasztos szavakkal megfogalmazott teljesítési triásszal indít: funkcionalitás, kompatibilitás, interoperabilitás. Ez azt jelenti, hogy a szerződésszerű teljesítéshez tulajdonképpen az adott árunak/tartalomnak/szolgáltatásnak be kell töltenie a funkcióját és a szerződésben meghatározottak szerint együtt kell tudnia működnie „olyan hardverrel vagy szoftverrel, amellyel az azonos típusú árukat, digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat általában együtt használják”, interoperabilitás esetén pedig olyan hardverrel vagy szoftverrel is, ami eltér az általánostól. Ennek kapcsán fontos, hogy a vállalkozásnak tájékoztatnia kell a fogyasztót arról, hogy például egy digitális tartalom szolgáltatása esetén milyen paramétereknek kell megfelelnie annak az eszköznek, amivel azt használni akarjuk, annak érdekében, hogy a fogyasztó digitális környezete[12] kompatibilis legyen. Csak akkor beszélhetünk szerződésszegésről, ha nem történik meg a világos, közérthető módon történő tájékoztatás. Például különböző videójátékok megvásárlásánál találkozhat azzal a fogyasztó, hogy egy régebbi típusú számítógépen az nem működőképes vagy további bővítmény letöltése lehet szükséges a használathoz.

A szerződésszerű teljesítéshez további követelmény, hogy a digitális elemet tartalmazó áruk megfelelő működéséhez a szükséges frissítésekről a fogyasztót értesítsék, valamint ő meg is kapja ezeket a frissítéseket. Erre jobb példát keresve sem találhat az ember, a mobiltelefonon újra, meg újra felbukkanó értesítésnél, miszerint:

„Rendelkezésre áll egy szoftverfrissítés!”

Amikor legközelebb ilyen értesítést kapunk és türelmetlenül rányomunk a „frissítés egy későbbi időpontban” gombra ahelyett, hogy azonnal frissítenénk az eszközt, jusson eszünkbe, hogy a vállalkozás milyen szépen betartja jogszabályból eredő kötelezettségét. Továbbá arra is gondoljunk, hogy észszerű időn belül érdemes telepíteni ezeket, mert ha olyan hiba merül fel a készülékben, amely csupán a frissítés hiányából fakad, a vállalkozás nem felel az áru hibájáért. A vállalkozás mentesüléséhez az a körülmény is szükséges, hogy a frissítés elmulasztásának követelményeiről tájékoztatást nyújtson és a telepítési útmutató ne szenvedjen hiányosságban.

A digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása esetén is irányadóak a frissítéssel kapcsolatos követelmények azzal, hogy ha meghatározott időtartamon keresztül nyújtott folyamatos szolgáltatásról van szó, akkor a szerződés teljes időtartama alatt biztosítani kell a frissítés elérhetővé tételét, de ha egyszeri szolgáltatásról van szó, akkor csak „észszerűen elvárható ideig”.

A szerződésszerű teljesítés időpontja változik még ez utóbbi két kategóriánál az árukhoz képest. A digitális tartalom szolgáltatása vagy szolgáltatás nyújtása ugyanis attól kezdve minősül teljesítettnek, amikor a tartalom vagy szolgáltatás hozzáférhetővé vált a fogyasztó számára vagy a kiválasztott eszközre rákerült.

A rendeletben használt vételár fogalmán érzékelhető a progresszív látásmód, mivel ellenszolgáltatásként virtuális fizetőeszköz is elfogadható. Ebbe a kategóriába tartoznak az elektronikus kuponok, utalványok például.

4. Mi történik, ha valamilyen hiba csúszik a szerződés teljesítésébe?

Ha a teljesítés időpontjáig a vállalkozás nem teljesített szerződésszerűen, akkor beszélünk hibás teljesítésről. Tegyük fel, hogy a megvásárolt áru hiányos, a csomagolás nem tartalmaz minden egyes szükséges tartozékot, ebben az esetben a fogyasztónak lehetősége van kellékszavatossági igényt érvényesíteni, ezzel egy fajta kompenzációt kapva a hibáért. A fogyasztó számára megkönnyíti az igényérvényesítést az a technikai jellegű szabály, hogy a hibás teljesítési vélelem – a fogyasztói szerződésekre a Ptk.-ban rögzített hat hónaptól eltérően – egy év.

Ez azt jelenti, hogy ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a teljesítés időpontjától számított egy éven belül felismert hiba már a teljesítéskor fennállt.

E szerint a vállalkozónak kell bizonyítania, ha úgy gondolja, hogy a hiba később keletkezett. A digitális tartalom vagy szolgáltatás kapcsán pedig többletelemként még az is megjelenik, hogy ha meghatározott időtartamon keresztül történő folyamatos szolgáltatást nyújt a vállalkozó, akkor is felel a szolgáltatással kapcsolatos hibáért, ha az a szerződésben meghatározott időtartam alatt következik be, vagy válik felismerhetővé. Azaz, egy évnél hosszabb időre is kiterjedhet ez.

Az áruk estén garanciát jelent az, hogy hibás teljesítésnek minősül a szakszerűtlen üzembe helyezésből fakadó hiba. Erre csak akkor lehet hivatkozni, ha szerződésben rögzítették az üzembe helyezési kötelezettséget vagy a vállalkozás felelősségvállalása mellett végezték el azt. Szerencsére a jogalkotó szabályozta azt a helyzetet is, amikor a fogyasztónak kell üzembe helyeznie az árut és ehhez hiányos utasításokat bocsátottak rendelkezésére, ugyanis ekkor is hibás teljesítésről van szó. Ez kiküszöböli, hogy a fogyasztót indokolatlanul hátrány érje. A szabály a digitális tartalom és a digitális szolgáltatás estén is alkalmazandó, annyi eltéréssel, hogy az üzembe helyezés helyett a hiba a „fogyasztó digitális környezetébe való szakszerűtlen integrálásából fakad”, mivel itt nyilvánvalóan nem fizikális üzembehelyezésről lesz szó, hanem például egy szoftver telepítésről.

Digitális elemet tartalmazó áru esetében, amelynél meghatározott időtartamon keresztül történő folyamatos szolgáltatásra kerül sor, a fogyasztó további jogokat kap. Két évnél nem hosszabb időtartamú folyamatos szolgáltatás esetén az áru teljesítésétől számított két éven belül, ha két évnél hosszabb időtartamú, akkor a szolgáltatás teljes időtartama alatt felmerülő hibáért felel a vállalkozás, ami a digitális elemmel kapcsolatos.

Ahogy láthatjuk alapvetően a vállalkozás felel azért, ha valamilyen hiba merül fel, de ez nyilvánvalóan nem eredményezne minden esetben méltányos eredményt. Előfordulhat, hogy a hiba a fogyasztó magatartása miatt állt elő, emiatt meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a vállalkozás meggyőződhessen arról, hogy a hiba forrása a fogyasztó digitális környezetéből fakad-e. Annak érdekében, hogy a fogyasztó ne hivatkozhasson indokolatlanul hibára, a szabályozás előírja az együttműködési kötelezettségét a vállalkozás előbb említett vizsgálata során. Ha ennek nem tesz eleget a fogyasztó, akkor az megérdemelt szankciót von maga után. Ugyanis ekkor őt terheli annak bizonyítása, hogy a digitális tartalom szolgáltatása vagy szolgáltatás nyújtása kapcsán a teljesítést követő egy éven belül észlelt hiba már a teljesítéskor fennált. Tehát ekkor a fogyasztó nem hivatkozhat a hibás teljesítési vélelemre. Meghatározott időtartamon keresztül történő folyamatos szolgáltatásnál pedig a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy a szerződés szerinti időtartam alatt felismert hiba a szerződés szerinti teljesítés időszakában már fennállt.

5. Kellékszavatossági igények

A kellékszavatossági igény a Ptk. alapján jelenthet kijavítást, kicserélést vagy ha kevésbé súlyos hibáról van szó, az ellenszolgáltatás arányos leszállítása is igényelhető, illetve a fogyasztó elállhat a szerződéstől, hacsak nem jelentéktelen hibáról van szó. Ennek kapcsán a kormányrendelet rögzíti, hogy a hiba jelentéktelenségét a vállalkozásnak kell bizonyítania.

A Ptk.[13] alapján a fogyasztót megillető jogok közül azonban egy nem gyakorolható a rendelet által szabályozott szerződéseknél: a fogyasztó nem javíthatja ki és mással sem javíttathatja ki a vállalkozó költségére a hibát.

Ebben tetten érhető a racionalitás, mivel bonyolult, összetett a szerződéskötés tárgya, az is lehetséges, hogy csak az adott vállalkozó rendelkezik megfelelő szakértelemmel a hiba kijavításához. Egyébként a szerződéskötés specifikus tárgyából adódik az a szabályozás is, hogy digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás esetén a vállalkozás megválaszthatja a szerződésszerűvé tétel módját, ami lehet például egy frissített verzió rendelkezésre bocsátása.

A kormányrendelet részletekbe menő kellékszavatossági szabályai közül a leglényegesebbeket emelném ki. A fogyasztónak lehetősége van kérni az ellenszolgáltatás arányos leszállítását, vagy az adásvételi szerződést megszüntetni, ha a kijavítás vagy kicserélés lehetetlen, vagy az aránytalan többletköltséget idézne elő a vállalkozásnál, azt egyéb okból nem végezte el a vállalkozás, vagy nem biztosította a kicserélt áru visszavételének költségvonzatait. Ugyanez a helyzet akkor, amikor nagy súlyú teljesítési hiba áll fenn, vagy a vállalkozás nem tudta szerződésszerűvé tenni a szolgáltatást, illetve az a jövőre nézve nem várható észszerű határidőn belül vagy olyan módon, hogy a fogyasztót ne érje jelentős érdeksérelem.

A digitális tartalom szolgáltatása vagy szolgáltatás nyújtása esetén, ha nem történik meg a szerződésszerű teljesítés, először a vállalkozást fel kell hívni a teljesítésre és ha ez nem jár sikerrel, akkor lehet megszüntetni a szerződést. Nincs szükség erre a felhívásra és minden további nélkül megszüntetheti a szerződést a fogyasztó abban az esetben, ha a meghatározott időpontban történtő teljesítés kulcsfontosságú volt, például egy adott esemény miatt volt rá szükség vagy ha a vállalkozó nem vállalta a szolgáltatást vagy a körülményekből nyilvánvaló, hogy nem fog szolgáltatni a vállalkozó, például felhagyott az adott szolgáltatás nyújtásával.

A fogyasztó helyzetét könnyíti a digitális elemet tartalmazó áruk esetén, hogy jogosult a vételár még fennmaradó részét visszatartani amíg a vállalkozó nem teljesíti kötelezettségeit, amelyek a szerződésszegésből, hibás teljesítésbő fakadnak. De ennek a joggyakorlásnak a szerződésszegés súlyához kell idomulni, tehát, ha egy kisebb hibáról van szó, tegyük fel, hogy egy sokrétű szolgáltatásnak csak egyetlen funkciója nem működik és ez nem befolyásolja jelentősen az áru használatát, az nem vonhatja maga után azt, hogy a fogyasztó az egész fennmaradó vételárat visszatartja.

A Ptk. eddigi fogalomhasználatához képest újít a kormányrendelet abban is, hogy elállás helyett a szerződés megszüntetéséről van szó. Ez pedig nem pusztán etimológiai szőrszálhasogatás, ugyanis, ha digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás kerül szóba, akkor nem lehet úgymond visszaadni a használatot, azt például, hogy megnéztem egy filmet a streaming szolgáltatón keresztül. Csak a jövőre nézve van értelme: így a fogyasztóknak megszüntetés esetén a használatért a szerződésszerűen teljesített szolgáltatással arányos díjat meg kell fizetnie és tartózkodnia a további használattól a későbbiekben, illetve áru esetében a vállalkozó költségére kell azt visszaküldeni. Ha pedig az arányos díjnál már többet megfizetett a fogyasztó, a vállalkozásnak haladéktalanul, de legkésőbb tizennégy napon belül vissza kell térítenie a megfelelő összeget.

6. Záró gondolatok

Az újonnan hatályba lépett kormányrendelet kapcsán különösen érdekes, hogy előbb jelentek meg a fogyasztók számára többletjogokat adó irányelvek, mint egy egységes szabályozás, ami a digitális tartalmakkal és szolgáltatásokkal foglalkozik a vállalkozások között. Ez is azt mutatja, hogy a jogalkotó hangsúlyozottan fontosnak találta a kérdés mielőbbi rendezését, amit önmagában helyes iránynak tartok és valóban hasznosak a bevezetett szabályok a fogyasztók védelmének szempontjából. Ennek ellenére ez felvethet a későbbi jogalkotás során problémákat is, hiszen a vállalkozások közötti jogviszonyokat egy fordított logika alapján, a meglevő normákat leépítve kellene szabályozni. Ez amellett, hogy kihívásokat hordoz magában, alááshatja a fogyasztóvédelem célját abban az esetben, ha nem különülnek el lényegesen a fogyasztók és a vállalkozások jogai és kötelezettségei.

Ez a cikk az Arsboni 2022 tavaszi Gyakornoki Programjának keretében készült.

Források: