Az internetes kommentek gyakran sértenek személyiségi jogokat, az Alkotmánybíróság ezzel foglalkozó határozata viszont túlzó mértékű terhet ró a portálokra, a döntés szűkíti a véleménynyilvánítás szabadságának határát. Szerzőnk javaslatot tesz egy rugalmasabb és jobban használható szabályozásra.

A világháló terjedésével karöltve, az ott történő személyiségi jogi jogsértések száma folyamatosan nő, az információs társadalom rohamos fejlődése ugyanakkor jelentős veszélyeket rejt a magánszférára nézve. A közlési technológiák fejlődése ütemesebb mértékű annál, semhogy a korlátozási technikák lépést tarthatnának velük. Napjainkra a média, az internet válik vagy már vált is a viták, eszmecserék és információáramlás meghatározó fórumává, ahol fontos, hogy az egyének szükségszerűtlen korlátozásoktól mentesen fejezhessék ki álláspontjaikat, és véleménynyilvánítási autonómiájuk kiteljesedhessen.  A magyar joggyakorlatban éles vízválasztóul szolgált, és heves tiltakozást váltott ki az Alkotmánybíróság 19/2014.(V.30.) számú határozata, amely gyökeresen változtatott a 2014. előtti felelősségi megítélésen. Az ítélet nagyban hasonlít a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának Delfi AS kontra Észtország ügyben hozott döntéséhez ám ez utóbbi egyelőre lezáratlanul a Nagykamara előtt vár egy remélhetőleg új és igazságos megoldásra.*

A változó magyar joggyakorlat

A döntés alapján egy portál szerkesztőjének aktív vagy passzív magatartása, illetve utólagos vagy előzetes moderálása esetén is felelősséggel tartozik a harmadik személyek által közzétett jogsértő tartalmakért. A korábban jellemző notice and take down eljárás (bejelentési és eltávolítási eljárás) alapján már nem mentesülhet a szerkesztő a felelősség alól. Azelőtt a felelősség kérdéskörében a szerkesztő kommenthez való viszonya volt meghatározó. Amennyiben a portál passzív szereplő, úgy a tárhelyszolgáltatókra vonatkozó kivétel, a korlátozott felelősségi alakzat vonatkozik rá (ez szintúgy igaz az utólagos moderálásra, ugyanis szerkesztői felelőssége ekkor sem keletkezik). Amennyiben aktív szerepköre van, abban az esetben szerkesztőnek tekinthető és fennáll a felelőssége. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szerkesztő előzetesen moderálja a hozzászólásokat, a televíziós műsorokba tudatosan beszerkesztett nézői sms-ekhez hasonlatosan. A 2. számú táblázat piros „x”-el jelölve foglalja össze a határozat következtében keletkező lényegi változásokat.

1.sz.táblázat Felelősséggel tartozik-e a  szerkesztő az alábbi magatartások tanúsítása során az AB határozat előtt?

2.sz.táblázat Felelősséggel tartozik-e a  szerkesztő az alábbi magatartások tanúsítása során az AB határozat után?

A határozat aránytalanul nagy terhet ró a portálokra, a folytonos monitorozás helyett opcióként a kommentelés ellehetelenülését, vagy közösségi média platformjára (például a Facebookra) történő kiszervezést kényszeríti ki. Ez utóbbira érdekes módon úgy adódik lehetőség, hogy

a Bíróság a közösségi oldalakat és blogszolgáltatásokat kiveszi szabályozása alól, ugyanis ezen site-okat szerkesztetlennek titulálja.

De mint köztudott, szerkesztett blogok is léteznek, amelyek ezen elvek alapján talán a kivétel kivételeként lesznek hivatottak érvényesülni. Ezáltal a főszabállyal azonos elbírálás alá esve, a blog üzemeltetője felelősséggel tartozna az ott megjelent kommentek után. Az más kérdés, hogy mekkora anyagi, illetve időforrással rendelkezik egy kisebb szerkesztett blog a folytonos monitorozásra. Ezen felül ijesztő belegondolni abba, amit Bodolai László fogalmazott meg: vélhetően nem kell sokáig várni arra sem, hogy egy anonim személy saját magára vonatkozó becsületsértő kommenteket hagyjon egy portál felületén, majd indítson eljárást személyiségi jogai megsértése miatt. Amint eldől az első domino, kezdetét veheti a “kommentturizmus”.

Elnézést, szabad? Kommentelhetek?

Az mindesetre nem vitatott, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozható, hisz az internet új hatalmának fejlődése, aspektusai miatt meghaladottá vált a romantikus szabályozatlanságot, “felsőbbrendűség ethoszt” valló felfogás. Ám ennek ellenére

súlyos hiba a véleménynyilvánítás szabadságát a technika adta lehetőségek ellenére túlzott mértékben korlátozni.

Könnyű a túlszabályozás hibájába esni. Amint elkezdődik az internet széleskörű korlátozása, akár a vékony jégpáncélon megjelenő első repedés, egyre több és több minden válik igazolhatóan gátolhatóvá.

Az Amerikai Egyesült Államok történelméből, hagyományaiból és sajátos jogrendszeréből adódóan teljesen máshogy közelíti meg a szabadság fogalmát, mint az európai szemlélet. Az amerikai joggyakorlat a véleménynyilvánítás szabadságát különös piadesztálra emelve, az alapjogi természetén túlmutatva, egyfajta felsőbbrendű, szent ideológiává emelte. Ha ezt megszüntetik, országunk semmiben sem különbözik Ray Bradbury Fahrenheit 451 világától, melyben a könyvnek „ amely nem építő jellegű, égnie kell”.” A túlszabályozás véleményem szerint már nem konstruktív, és merev, tarthatatlan jogalkalmazáshoz vezet, ami ellen analógia alkalmazásával vagy egy rugalmas, új szabályozással lehetne védekezni.

Kitekintés az Egyesült Királyságbeli joggyakorlatra

A tavalyi évben az Egyesült Királyságban hatályba lépő Defamation Act 2013-al példaértékű szabályozás született, amely kilenc napos időkorlátot szabva lehetőséget ad a portálok felelősségének kimentésére. A törvény a portálok üzemeltetői számára új védelmi rendszert biztosít az oldalakon elhelyezett harmadik személytől származó becsületsértő tartalmak tekintetében. A portál kimentheti magát, ha bizonyítani tudja, hogy nem ő tette közzé a becsületsértő kommenteket. Ám ez megdönthető, ha a bejelentést tevő bizonyítja, hogy nem szolgáltattak neki elengedő információt ahhoz, hogy a kommentet ténylegesen író ellen keresetet adhasson be, vagy ha a bejelentés ellenére a honlap nem távolította el a sértő tartalmat.

Akkor is felelősséggel tartozik a portál, ha bizonyíthatóan rosszhiszeműen járt el a kommentek kezelésekor, ám – és ami nagyon fontos – nem tartozik felelősséggel pusztán azon az alapon, hogy a honlapon moderálást végez.

Az Angol Igazságügyi Minisztérium által kiadott útmutató részletezi, hogy a honlap üzemeltetőjének mit kell tennie annak érdekében, hogy a felelősséget elkerülje. Véleményem szerint az összesen kilenc napos időkorlát megfelelően szolgáltat harmóniát az esetlegesen személyiségi jogsértésben szenvedett fél jogai és a portál felelősségének elkerülése, a véleménynyilvánítás szabadsága között. Ugyan az eljárás folyamatos, aktív részvételt igényel főleg a portál üzemeltetője részéről, a változó környezet teszi szükségessé a kommentek kezelésével kapcsolatos eredményesebb és igazságosabb eljárást. A törvény kiegyensúlyozott törvényi keretek közé szorítva az internetszabályozást, egy mindkét fél számára kielégítő és tartható időkorlátot kezdeményez, amely reformrendelkezések alapjául szolgálhatnának a többi állam, így hazánk jogalkotásában való szükségszerű változásokhoz.

Kisebb változtatásokat eszközölve érdemes lenne visszatérni a notice and take down alkalmazásához. Célszerű lehet egy előzetes moderálási eljárás alkalmazása, mely során lehetőség szerint engedélyezni lehetne a függő kommentek megtekinthetőségét. Ezáltal az esetleges megjelenés előtt lehetőséget biztosíthatnánk a “függőben lévő” személyiségi jogi jogsértések biztos kiszűrésére. A függő kommentek természetesen nem kapnak annyi figyelmet mint a már megjelent hozzászólások. Megoldásként szolgálhatna, ha szerkesztői megítélés alapján a durvább, sértő kommenteket esetlegesen vonzó, indikálható cikkeket külön figyelemmel monitoroznák. Erre kifejezetten a cikk megjelenését követően lenne nagy szükség, amikor azt talán a legnagyobb felháborodás, figyelem övezi, valamint a későbbiekben, a cikkek közötti szándékolt linkelhelyezések esetén. Viszont helytelennek tartom azt az egyéni megítélésű módszert, ami az egyes cikkek tekintetében a tartalom alapján egyszerűen letiltja a kommentelés lehetőségét. Célszerű lenne tehát kombinálni a Defamation Act 2013-at a már eddig bevált törvényi rendelkezésekkel, amely megfelelő egyensúlyt teremthet a kommentek utáni felelősség szövevényes világában.

De amíg folytatódik a hazai helytelen tendencia, addig a portálok számára továbbra is nyitva marad a kérdés miszerint: „kommentelni vagy nem kommentelni?”

*Frissítés: A cikk írása óta megszületett a Nagykamara döntése, amely megerősítette a korábbi vitatott állásfoglalást.

Dobrodinszk Diana

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

Források:

Bodolai László:  Első oldal, Infokommunikáció és jog, 2014/2

Halmai Gábor: Kommunikációs jogok, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002.

Koltay András: Freedom of Speech —The Unreachable Mirage, CompLex, Budapest 2013.

Koltay András-Nyakas Levente: Magyar és európai médiajog, CompLex, Budapest, 2012.

Lassányi Tamás: A véleménynyilvánítás szabadsága az Interneten 1999.

http://mek.oszk.hu/01400/01407/01407.pdf (2014.11.23.)

Majtényi László: Megőrizhető-e a magánélet az információs társadalomban? In: Információs társadalom és jogrendszer. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ. 2002.

Majtényi László: Média, szabályozás, szervezet, jogok, jövő In: Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária: Médiajog 2011 Tanulmányok a médiajog köréből, HVG Orac, Budapest, 2012.

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák, Európa Zsebkönyvek, Budapest, 1982.,

Ministry of Justice: Complaints about defamatory material posted on websites: Guidance on Section 5 of the Defamation Act 2013 and Regulations, 2014. január

http://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/269138/defamation-guidance.pdf (2014.11.23.)

www.Out-Law.com: UK defamation law reforms take effect from start of 2014., 2013.11.21.

www.theregister.co.uk/2013/11/21/uk_defamation_law_reforms_take_effect_from_start_of_2014/ (2014.11.23.)

www.index.hu: Döntött az AB a kommentelőbűnözésről, 2014.05.28.

www,index.hu/belfold/2014/05/28/ab_a_blogok/  (2014.11.23.)

www.hir24.hu: Felhasználási feltételek és adatkezelési tájékoztató III/1.3.

www.hir24.hu/info/felhasznalasi-feltetelek/ (2014.11.23.)