,,Parfümjog” – avagy állhatnak-e védjegyoltalom alatt az illatok?

Nagyon sok ember életében a parfüm használata a mindennapi rutin része, a személyiség kifejezésének népszerű módja. Rengeteg márka számtalan illata közül választhatunk manapság, a luxus kategóriától kezdve a drogériákban, fast fashion üzletekben kapható parfümökig terjedő széles skálán mindenki megtalálhatja az ízléséhez, igényeihez, egyéniségéhez leginkább passzoló illatot. A legnagyobb márkák termékeiért borsos árat kell fizetni, viszont ha valaki nem szeretne ennyit költeni parfümre, annak remek alternatívákat nyújtanak a különböző fast fashion üzletek saját márkás illatai, melyek gyakran a leghíresebb parfümök jóval olcsóbb áron kapható utánzatai. Felmerülhet azonban bennünk ennek kapcsán a kérdés: ez mennyire jogszerű, illetheti-e jegyvédelem az illatokat?

A témához kapcsolódó bírósági gyakorlat ellentmondásokat szült. Franciaországban és Hollandiában néhány nap különbséggel született döntés a kérdésről 2006-ban, a két állam eltérő következtetésre jutott arról a kérdésről, hogy parfüm esetén beszélhetünk-e szellemi tulajdonjogról. A Bsiri-Barbir kontra Ste Haarmann et Reimer ügyben Franciaország legfelsőbb bírósága vizsgálta a parfümök és a szerzői jogi védelem viszonyát a vonatkozó törvény alapján, amely védelmet biztosít a szerzők jogainak minden szellemi alkotás felett bármilyen fajtájuk, kifejezési formájuk, érdemük vagy céljuk legyen is. Megállapította, hogy a parfümök tisztán a technikai tudás révén létrejött termékek, és ezért hiányában vannak az alkotóik egyéni személyiségével való felismerhető kapcsolatnak.[1]

Ezzel szemben a holland legfelsőbb bíróság a Lancome kontra Kecofa[2] ügyben úgy ítélte meg, hogy egy parfüm lehet szerzői jogi tárgy az eredetiség követelményének szubjektív elemzése alapján.

Más szóval, a szerzőséget az alkotó szemszögéből kell vizsgálni. A holland szerzői jogi törvény nem tartalmazta a védhető tárgyak taxatív felsorolását, alapvetően bármi jogosult védelemre, amennyiben érzékelhető és eredeti. A bíróság úgy döntött, hogy egy parfüm illata teljesítheti ezeket a követelményeket, még akkor is, ha csak az orron keresztül érzékelhető. Megkülönböztették a parfüm illatát a receptjétől, valamint magától a folyadéktól, amely az illatot hordozza, összehasonlítva utóbbit egy könyv papírjával, amely nem képezi szerzői jog tárgyát, a tartalma viszont igen. Ez a megkülönböztetés azt jelenti, hogy egy teljesen más összetevőket tartalmazó, de azonos illatú parfüm sértheti a jogot, míg egy hasonló formulájú, de más illatú parfüm nem.

Németországban a Sieckmann v. Deutsches Patent-und Markenamt ügyben a metil-cinnamát (azaz fahéjsav-metil-észter) tiszta vegyi anyagra mint illatra kértek védjegyoltalmat, és többféleképpen próbálták meg ábrázolni: képlettel, szagmintával és szóbeli leírással. A DPMA a bejelentést grafikus ábrázolás és a megkülönböztető képesség hiánya miatt elutasította, mivel a bejegyzésnek ez fontos feltétele. Az ügy később az Európai Unió Bírósága elé került, ahol szintén azon a véleményen voltak, hogy a kérelmező intézkedései nem felelnek meg a grafikus ábrázolás követelményének, mert a képlet nem a szagot, hanem az anyagot mutatja be, nem kellően pontos és világos, valamint kevesen tudják az anyagokat ez alapján felismerni, a szagminta nem grafikus és nem is tartós ábrázolás, a leírás pedig nem kellően világos és tárgyilagos.[3] Tehát ebben az esetben ugyan nem zárták ki egyértelműen, hogy illat nem állhat védjegyoltalom alatt, de az ehhez szükséges feltételeknek sem tudtak eleget tenni a kérelmezők.

Szinte egyedülálló eset, hogy 2017-ben az USA-ban a Hasbro, a világ egyik legnagyobb játékgyártó vállalata elérte, hogy a USPTO bejegyezze védjegyként a Play-Doh gyurma illatát. A bejegyzett védjegyet így írják le: édes, enyhén pézsmás, vanília illat, enyhe cseresznye felhanggal, sózott, búza alapú tészta illatával kombinálva.[4] Az amerikai védjegytörvény nem határozza meg pontosan, hogy illat, szín vagy hang állhat-e szerzői jogi védelem hatálya alatt, így azt vizsgálták, hogy felállított követelményeknek megfelel-e a kérelem. A USA-ban csak abban az esetben regisztrálhatják az illatot védjegyként, ha a bejelentők bizonyítják, hogy az illat nem funkcionális és megkülönböztető. A nem funkcionális mint követelmény azt takarja, hogy a termék jellemzői nem lehetnek felhasználása vagy célja szempontjából alapvető fontosságúak, nem befolyásolhatják a termék költségét vagy minőségét, és nem lehetnek természetesek a termék jellegéből vagy a termék gyártásából fakadóan. Ez azt jelenti, hogy a haszonelvű illatok – köztük a parfümök – nem regisztrálhatók. Ezeknél sokszor pontosan az a lényeg, hogy önmagában kereskedelmi értékük legyen, a haszonelvűség a funkciójuk. Kiváló példa lehet az is, hogy bizonyíthatóan nagyobb eséllyel adják el azokat a használt autókat, amelyeket ,,új autó illattal” fújnak be.[5] Továbbá mint minden védjegynek, az illatvédjegynek is megkülönböztetőnek kell lennie. Az illat lehet eredendően megkülönböztető, vagy megkülönböztető jellege megszerezhető az illat előállítása során. Az illat megkülönböztető képességének bizonyítása költséges, mert a kérelmet alapos bizonyítékkal kell alátámasztani, melyek általában a védjeggyel ellátni kívánt áruk értékesítési mutatói, hirdetésre szánt kiadásai és adatai, valamint az adott iparban jártas kereskedők eskü alatt tett nyilatkozatai. Az eljárást azonban sok kritika éri, mert egyrészt pontosan akkor nem alkalmazható, amikor valódi szellemi alkotás születik illat létrehozása céljából, amely igényelné a védelmet, másrészt pedig a bizonyítékok értékelése során nehéz objektívnek maradni bizonyos esetekben.[6]

Az Európai Parlament és a Tanács 2015/2424 rendelete egyértelműen meghatározza, hogy milyen megjelölés részesíthető európai védjegyoltalomban. A rendelet alapján ,,minden megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket is –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, szín, továbbá az áru vagy az áru csomagolásának formája, vagy hang, amely alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól és az európai uniós védjegyek lajstromában való ábrázolásának módja lehetővé tegye azt, hogy az illetékes hatóságok és a nyilvánosság egyértelműen és pontosan meghatározza a jogosultat megillető oltalom tárgyát”.[7] A rendelkezésből könnyen látható, hogy az illatot nem sorolták a megjelölések közé, illetve ha úgy is vesszük, hogy a felsorolás nem taxatív, egy illat akkor sem tud eleget tenni a feltételeknek, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy védjegyoltalomban részesülhessen. Az illatok, és így az illatok kombinációjából álló parfümök érzékelése túlságosan egyedi ahhoz, hogy egyértelműen és pontosan fel lehessen ismerni, meg lehessen határozni a terméket, azaz a parfümöt. Szaglásunkat sok tényező befolyásolja, például az illat mennyisége és illékonysága, az időmúlás, a szaglást végző személy érzékenysége, a környezeti hatások, illetve használat során ugyanazt a parfümöt eltérően lehet érzékelni különböző viselőin, tekintve, hogy minden ember bőrének van egy megkülönböztető, önmagában nem érzékelhető szaga, amely befolyásolja, hogyan és mennyire tartósan érződik rajta az adott parfüm. Továbbá a szerzői jogi védelem a kifejezési formákra terjed ki, és nem vonatkozik az önmagukban vett ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre, illetve a matematikai műveletekre.[8] A parfüm elkészítését és gyártását a joggyakorlat – ahogyan azt az előbbiekből is láthatjuk – know-how-nak, eljárásnak tekinti, tehát a Szerzői Jogi Szerződés alapján ezért sem részesülhet szerzői jogvédelemben. Ugyanakkor fontos látni, hogy érthető igény a parfüm tervezők részéről az, hogy munkájuk jogi szempontból védett legyen, hiszen ők saját megszerzett tudásukból, szakértelmükből és tapasztalatukból gazdálkodnak, kísérleteznek és dolgoznak ki illatkölteményeket. A legtehetségesebb parfümőrök gyakran a híres, drága, minőségükről ismert márkákkal dolgoznak együtt, neveik alatt alkotják meg az ikonikus, népszerű termékeket, amelyeket a kisebb, kevésbé ismert, gyengébb minőséget kínáló márkák előszeretettel utánoznak le egy-egy összetevő megváltoztatásával, jóval kevesebb idő- és energiabefektetéssel, a létrejött parfümöket pedig kedvező, elérhető áron értékesítik, ezzel rontva az eredeti parfüm megkülönböztető, eszmei értékét és sértik tervezőik szellemi tulajdonát. Természetesen vizsgálhatók lennének azok a szempontok is, hogy az illat lemásolása szintén munkát igényel és időt kell befektetni abba, hogy a készítője megtalálja azokat az illatjegy alternatívákat, amelyek jól működnek együtt a lehető legjobb eredmény elérése érdekében. Ez is egyfajta alkotás, valamint, hogy az eredeti és a lemásolt parfüm célközönsége különböző és nem keverednek egymás rovására, azonban ez az alkotómunka, és így a szerzői jogi védelem szempontjából is irreleváns és már a versenyjog területét is érintenünk kellene.

Annak, hogy a parfümök illatát, illetve összességében az illatokat nem illeti jogi védelem, a sajátosságokból eredő okai vannak. Nem tudunk olyan módszert, amely alapján mindenki egységesen ugyanúgy érzékelne egy-egy illatot, illatkombinációt, hiszen amennyire mi, emberek egyediek vagyunk, ugyanezért és ugyanannyira az illatok, szagok is egyediek számunkra. Igaz, hogy a parfümök nem állhatnak védjegyoltalom alatt, de ez egyediségükből és megalkotásuk művészies értékéből nem vesz el.

Ez a cikk az Arsboni 2022 tavaszi Gyakornoki Programjának keretében készült.