A poligráfos vizsgálat gyakorlati kihívásai

Előző cikkemben a modern poligráfos vizsgálat történeti előzményei kerültek bemutatásra, jelen írás pedig a poligráfos vizsgálat gyakorlati alkalmazásának részleteibe ad betekintést. Miként is működik a gyakorlatban a poligráfos eszköz, hogyan lehet a poligráfos vizsgálatból hazugságra következtetni és egyáltalán ki végezhet ilyen jellegű vizsgálatot?

Ahhoz, hogy egy poligráfos vizsgálat eredményes legyen, több tényezőnek és feltételnek kell együttesen megvalósulnia, ezeket az alábbiakban szemléltetem:

I. Pszichofiziológiai alapok

A poligráfos vizsgálat működésének megértéséhez elengedhetetlen ismerni az emberi szervezet azon működési sajátosságait, amelyek a hazugságvizsgálat alapjait képezik.

Elsősorban a pszichofiziológia fogalmát kell tisztázni, amely két szóból tevődik össze: egyik a pszichológia, amely tudomány a lélek működésével, annak megértésével foglalkozik, a másik szó pedig a fiziológia, amely tudomány az élő szervezet működését kutatja. A pszichofiziológia pedig a két tudomány határa, vagyis azt kutatja, hogy milyen élettani jelenségek (mint pl. izzadás) kísérhetik a különféle pszichés változásokat (pl. izgalmi állapot). Továbbá ugyanezt fordítva is, vagyis, hogy milyen, a lélekre ható változások idézik elő az egyes élettani megnyilvánulásokat.

A poligráfos vizsgálat központi eleme a stresszreakció, ami nem más, mint a vizsgált személy pszichikai, vagy fizikai jólétét fenyegetőnek ítélt eseményekre adott válasza. Ezen válaszok egy része testi jellegű, másik része pedig pszichológiai.

Amikor egy adott személynek a bűncselekmény elkövetésével összefüggő történéseket felidézik, ennek hatására stresszállapot keletkezik, ez pedig kiváltja a vegetatív idegrendszer reakcióit, amely mérhető élettani változásokat – például szaporább pulzust – okoz.

A poligráfos vizsgálat során megfigyelt élettani jellemzők akaratlagosan nem igazán befolyásolhatóak, sőt az is bizonyos, hogy a magasabb kockázatú hazugság sokkal jobban mérhető, mint az alacsony. A nagy érzelmi feszültséggel járó erőszakos cselekmények elkövetőinél az eredmények sokkal megbízhatóbbak, mivel a cselekmény felidézése és a kilátásba helyezett büntetés mértékétől való félelem, szorongást vált ki a vizsgálat alá vont személyről. Ez bizonyos korlátot is jelenthet a vizsgálat során, mivel csak jelentős súlyú bűncselekmény esetén ad a vizsgálat jól kimutatható és megbízható eredményt.[i]

II. A poligráfos gép működése

Magyarországon az Amerikai Poligráf Társaság szabványai az irányadóak, vagyis poligráfos vizsgálat csak olyan készülékkel végezhető, „amely alkalmas a mellkasi és a hasi légzésben, a galvános bőrreakcióban és a vérnyomás-pulzushullámban történő változások egyidejű és folyamatos regisztrálására”.[ii]

A poligráfos műszernek többféle típusa is ismert. A nyomozás során általában 4-6 csatornás készüléket használnak. Minden csatorna egy-egy gépi receptornak felel meg, amelyek különféle fiziológiai sajátosságokat mérnek. A receptorok a mért eredményeket a gépnek továbbítják, amely egy papírlapra – amely segédvonalakkal van ellátva – írótű segítségével azt grafikusan felrajzolja.

Tekintettel arra, hogy egy időben egyszerre több jellemző kerül mérésre (légzés, vérnyomás, verejtékezés), a gép több írótűvel rendelkezik, és a kapott eredményeket egymással párhuzamosan rögzíti a papírlapon. A digitális technológia főként abban tér el az előbbiekben ismertetett rendszertől, hogy a gép által mért adatok nem papírlapon, hanem egy személyi számítógép monitorán, egy grafikus megjelenítő felületen lesz látható.

Az alábbi jellemzők kerülnek mérésre:

• vérnyomás és pulzusszám a felkarra helyezett vérnyomásmérő mandzsettával;
• a légzésben bekövetkezett változások, ezen belül a mellkas kitérése, valamint a ki- és belélegzett levegő áramlási sajátosságai a mellkasra rögzített és levegővel megtöltött tömlők alkalmazásával (pneumográf);
• a bőr elektromos ellenállásának változása az ujjakra helyezett galvanométerrel;
• a szem mozgása, főleg diavetítéses eljárás esetén;
• EKG a mellkasra és a végtagokra helyezett elektródákkal;
• a végtagokon átáramló vér mennyisége az ujjakra kapcsolt fotóérzékelővel;
• a spontán izomfeszülés és a test motorikus remegése végtagra helyezett elektromos érzékelővel.[iii]

III. A vizsgálat menete

1. Felkészülés

A felkészülés (vagy előkészítés) egy aprólékos információgyűjtéssel veszi kezdetét. Ezt követően maga a vizsgálat egy előzetes diskurzussal (pre test interview) indul, amelynek során a vizsgálatot végző személy konstatálja, hogy a vizsgálandó személyen egyáltalán elvégezhető-e a poligráfos vizsgálat, amennyiben igen, úgy tájékoztatja őt a vizsgálat tartalmáról. Az eljárás ezen szakaszában a vizsgáló – a vizsgálat során elhangzó sorrendben – ismerteti a kérdéseket. A kérdéseket egyszerű és érthető formában kell a vizsgált alany részére feltenni. A vizsgáló a készülék egyes mérőelemeit felteszi a vizsgált személyre.

2. A vizsgálat tárgyi feltételei

A vizsgálatra alkalmas készülék mellett további fontos kritérium az ingerszegény környezetű egyedi vizsgálati helyiség. Lényeges, hogy a vizsgálat helyszíne hangszigetelt legyen, továbbá a helyiség berendezését úgy kell kialakítani, hogy az ne vonja el a vizsgált személy figyelmét. További hasznos alkotórésze lehet a helyiségnek az úgynevezett detektívtükör, amelyen keresztül a vizsgálat menete nyomon követhető.[iv]

3. Alanyi feltételek

Azon túl, hogy jogszabály előírja, hogy a poligráfos vizsgálatot szaktanácsadó végzi, további megkötések, előírások nincsenek megadva a vizsgáló személyét illetően. Ez azt jelenti, hogy még az sem került meghatározásra, hogy a poligráfos vizsgálónak milyen képzettséggel, gyakorlattal, tapasztalattal kell rendelkeznie. Ettől függetlenül a vizsgálónak a poligráfos vizsgálat terén nagy szakértelemmel, tapasztalattal és rutinnal kell rendelkeznie.

Fontos, hogy megfelelő ismeretekkel bírjon a pszichológiai, a szociológiai, a fiziológiai és a kriminológia tudományokban, továbbá, hogy a nyomozás területén is otthonosan mozogjon.

Nélkülözhetetlen, hogy a vizsgáló átlagon felüli intelligenciával rendelkezzen, hiszen a vizsgálat során különböző emberekkel találkozik és fontos, hogy megtalálja a vizsgált személyekkel a közös hangot. A vizsgáló bizalmat kell, hogy keltsen, továbbá empatikusnak, nyitottnak és rokonszenvesnek kell lennie.[v]

A vizsgálónak fel kell tudni mérnie, hogy adott ügyben a vizsgált személy milyen értelmi képességekkel rendelkezik, mit és hogyan ért meg, valamint, hogy milyen érzelmi szinten áll.

Egy iskolázatlan, nem megfelelően szocializált, esetleg valamilyen elszigetelt településen élő személy esetében nem biztos, hogy a kérdéseket ugyanazon szavakkal, kifejezésekkel érdemes feltenni, mint egy iskolázott, általános intelligenciával rendelkező egyén esetében, mivel előfordulhat, hogy nem érti meg, vagy nem tudja értelmezni a kérdéseket. A vizsgálat során ilyenkor érdemes lehet az általa ismert és használt kifejezéseket használni.[vi]

További elengedhetetlen elvárás a vizsgáló személlyel szemben, hogy megfelelően tudja értelmezni a vizsgálat eredményét és ténylegesen elő tudja mozdítani a nyomozást. Át kell látnia az adott esetben keletkezett adatokat, információkat, továbbá azt, hogy hogyan tudja legjobban a nyomozó hatóság munkáját és a felderítést elősegíteni.[vii]

A vizsgálat elvégzését kizárja, ha a vizsgált egyén nagyfokú légúti, vagy keringési betegséggel küzd, ellenben nem kizáró ok az, ha a vizsgálandó személy szorong, feszeng, vagy stresszesnek éli meg az adott helyzetet. Az irreleváns (kontroll) kérdésekkel (lásd később) éppen a vizsgált személy nyugalmi szintjét állapítják meg meghatározott helyzetben.

Nem várható eredményes vizsgálat annál a személynél, aki az általa elkövetett cselekmény társadalomra veszélyességét nem képes felismerni (például, ha az elkövető kóros elmeállapotú). Azt, hogy áll-e fenn a vizsgálat lefolytatását kizáró ok, azt már a vizsgálat megkezdése előtt ellenőrizni kell.

Fontos, hogy a vizsgált személy azonos feltételek mellett adhasson választ mind a semleges, mind a kritikus kérdésre, de ehhez további szükséges elvárás, hogy a kérdéssor tartama alatt a vizsgált személy ne mozogjon. Mindezek alapján megállapítható, hogy amennyiben a vizsgálat alanya nem hajlandó együttműködni, úgy a vizsgálat eredményesen nem folytatható le. A vizsgálati helyiségben két személy lehet jelen, ez pedig a vizsgáló és a vizsgált személy.[viii]

4. A kérdezési mód

A poligráffal rögzített élettani változásokat nem maga a hazugság, hanem a lelepleződéstől és az annak következményeitől való félelem váltja ki. A leleplező jelek megjelenése poligráfos teszttel kényszeríthető ki, így a poligráfos vizsgálat legfontosabb eleme a kérdezési mód. A poligráfos vizsgálati technikában alkalmazott teszt alatt meghatározott szabályok alapján felépített és szerkesztett kérdések sorozatát kell érteni. Ezen kérdések különféle funkcióval bírnak és meghatározott sorban követik egymást. A vizsgálat folyamán mindig úgynevezett kérdéssorozatok kerülnek alkalmazásra.

Tekintettel arra, hogy a poligráf, mint műszer vonatkozásában az elmúlt évtizedekben jelentős változás nem történt, a vizsgálat területén történt előrelépést a kérdezési mód körében végzett kutatások és az annak alapján történt változások idézték elő. Manapság a kérdezési módnak az alábbiakban kifejtett két fajtáját használják:

4.1. Az általános kérdések tesztje

Ennél a teszttípusnál kötött a válaszadás, vagyis a kérdések úgy kerülnek megfogalmazásra, hogy azokra a vizsgált személy konkrét „igen”, vagy „nem” válaszokat tudjon adni. Az általános kérdések tesztjénél az adott ügyben az érintett személy szerepére konkrétan kérdez rá a vizsgáló. Pl. „XY-t ön fojtotta meg?

Ezen tesztnek két típusa van:

a) Releváns – irreleváns kérdések tesztje, amikor az érintett személy adott ügyben betöltött szerepére vonatkozó releváns kérdések irreleváns kérdések közé kerülnek elhelyezésre. Ebben az esetben az elvárás az, hogy a kérdéssor többszörös megismétlése során az ártatlan személy megszokja a gyanúsító kérdéseket, vagyis folyamatosan kisebb lesz az eltérés a releváns, illetve az irreleváns kérdésekre érkezett reakciók között. Ugyanezen folyamat nem játszódhat le vétkes személynél, mivel ő a vizsgálat egésze alatt veszélyben érzi magát, ezért folyamatosan figyelnie kell.

b) Kontroll vagy összehasonlító kérdés teszt, amelynek lényege, hogy a megadott kérdéssorban minden egyes releváns kérdés mellé elhelyezésre kerül egy olyan – a törvénysértésre vonatkozó – kérdés, amelyre a vizsgált személytől nyilvánvalóan nem érkezik őszinte válasz.

4.2. Csúcsfeszültség-teszt (bűnös tudomás tesztje)

Ezen teszttípussal ellenőrizhető, hogy a vizsgálat alá vont személy – tagadása ellenére – tudomással bír-e az adott bűncselekményre vonatkozó olyan információval, amelyről az elkövetőnek tudnia kell. Ezekről az információkról, tényekről vétlen személy nem bírhat tudomással.

A jelentőséggel bíró információ egy olyan információsorban kerül elhelyezésre, amelynek bizonyos elemei egy ártatlan személy részére megközelítőleg hasonló valószínűséggel bírnak. Ebben az esetben a vizsgálat lényege, hogy a vizsgált személy felismeri-e a kérdéses információt. Példának okáért, amennyiben egy emberölési ügyben a gyanúsított azt állítja, hogy nem tudja, hogy mi volt az elkövetés eszköze, valamint arról semmilyen információval nem rendelkezik, akkor az elkövetés valódi eszköze – ez esetben legyen egy márvány hamutál – egy olyan eszközsorban kerül elhelyezésre, amelyben minden egyes felsorolt eszköz alkalmas egy személy agyonverésére.

Ilyenkor a vizsgálat az alábbiak szerint zajlik:

A gyanúsított személynek – a fentiekben vázoltak szerint – a következőképpen teszi fel a vizsgáló a kérdéseket:

• Téglával ölték meg?
• Pezsgősüveggel ölték meg?
• Kalapáccsal ölték meg?
• Márvány hamutállal ölték meg?
• Baltával ölték meg?

Tekintettel arra, hogy a vizsgálat alanya azt állította, hogy nincs tudomása az elkövetés eszközéről, ezért minden feltett kérdésre nemleges választ fog adni. A kérdéssort többször is felteszik a gyanúsítottnak, természetesen mindig változtatva a sorrenden. A vizsgálat ilyenkor arra irányul, hogy a vizsgált személy által a vizsgálat során adott reakciók alátámasztják-e, hogy az illető az elkövetési eszközt felismerte.

Ezzel a jellegű eljárással olyan információknak is lehetséges a birtokába jutni, amelyekkel a vizsgálat alá vont személy rendelkezik, de a nyomozó hatóság még nem. Ennek az a feltétele, hogy összeállítható legyen egy olyan kérdéssor, amelyről alaposan feltételezhető, hogy magában foglalja a tényleges lehetőséget is.

Az ilyen jellegű tesztelést főleg az olyan emberölési cselekményeknél végzik, ahol a bűncselekményt az áldozat eltüntetésével próbálják leplezni. Ezekben az esetekben az sem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy történt-e egyáltalán bűncselekmény, ha pedig történt, annak körülményei nem ismertek a nyomozó hatóság előtt. Ilyenkor a korábban ismertetett általános kérdések tesztjével a leszűkítik a gyanúsítottak körét a lehetséges elkövetőre, majd ezt követően a csúcsfeszültség-teszt alkalmazásával próbálják felderíteni a bűncselekmény részleteit.

Ez az alábbiak szerint zajlik:

Az emberölés módjára összeállított kérdéssor alapján kérdezik a vizsgált személyt, aki minden feltett kérdésre a „nem” választ fogja adni.

Tudomása van-e önnek arról, hogy XY-t

• Megfojtották?
• Leszúrták?
• Agyonverték?
• Megmérgezték?
• Lelőtték?

A kérdések sorrendjét többször is módosítják és ilyenkor a vizsgáló azt figyeli, hogy az eljárásban részt vevő gyanúsított által adott élettani válaszok alapján határozottan kiválaszt-e egy bizonyos elkövetési módot.

Amennyiben valóban az elkövető a vizsgált személy, úgy a bűncselekmény egyes mozzanatai, részletei felderíthetőek.

Ezen eljárás folyamán a vizsgált személy izgalmi állapota általában addig növekszik, (vagy kifejezetten magas szinten áll), amíg az őt érintő, vagy rá veszélyt jelentő kérdés el nem hangzik és arra választ nem ad, ezután pedig egy úgynevezett „megnyugvási időszak” lép fel, amelynek során a következő kérdésekre adott válaszoknál már az élettani reakciók egy nyugodtabb fázisba kerülnek.

A vizsgáló számára ez a típusú tesztelés egy igen könnyen értelmezhető választ ad, ebből adódóan a csúcsfeszültség-tesztek validitása megközelíti a 100%-ot. A fentiekben ismertetett két eljárás együttes alkalmazásuk során a leghatékonyabbak.[ix]

5. A vizsgálat lezárása

A poligráfos vizsgálat eredményének megszületését követően kihallgatás következik, amelynek célja annak kiderítése, hogy a vizsgálat alanya az egyes jelentős kérdésekre miért nem a valóságnak megfelelő választ adta. A vizsgálat ezen szakaszában számottevő esetben előfordul, hogy a vizsgált személy vallomást tesz. Ha a gyanúsított nem tesz vallomást, akkor is elősegítheti a poligráfos vizsgálat a további nyomozást a tárgyi bizonyítási eszközök feltalálása vonatkozásban.

A fentiekben betekintést nyerhettünk a poligráfos vizsgálat és az ahhoz szükséges műszer történeti fejlődésébe, megismerhettük azon személyeket, akik kimagasló szaktudásukkal és kutatásaikkal segítették, hogy a poligráfos műszer egyáltalán létrejöjjön, valamint a modern poligráfos gép működését és az ahhoz nélkülözhetetlen feltételeket tekintettük át gyakorlati példával tarkítva.

dr. Hársvölgyi Zsuzsanna, bírósági titkár

***

Ha nem szeretnél lemaradni további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon!

Jegyzetek