Új jogág születőben? Az alkotmányi eljárásjog szükségszerűségéről és alapvonalairól

Mi indokolja, hogy német mintára hazánkban is önálló területként foglalkozzunk az alkotmányi eljárásjoggal?

Richtung Bundesverfassungsgericht

Az alapjogi érzékenység ma már kevés egy sikeres alkotmányjogi panaszhoz. Az Alkotmánybíróság előtti eljárást választóknak ma már nem elég, ha “csak” az adott alapjog tartalmát ismerik. Mindez szükséges, de nem elégséges feltétele az ügy sikeres kimenetelének. Az indítványozóknak ismerniük kell az egyes eljárások lényegét és funkcióját, szövevényes, mégis logikus rendszerét. Több esetben még a bírósági eljárásban, vagy éppen azt megelőzően, azaz jóval az alkotmánybírósági indítvány benyújtása előtt meg kell tenniük bizonyos cselekményeket, illetve hivatkozásokat, melyeket a jogerős döntés után már késő lenne. Meglepőnek tűnhet, de sokszor éppen akkor tudunk kedvezőbb helyzetbe kerülni a testület előtt, ha nem követjük a jogot. Habár az Alkotmánybíróság nem buzdíthat a jogszabályok félre tételére, több esetben csak akkor lehet sikeres az indítványunk, ha alapjogsérelmünket felismerve a sérelmezett szabály nem követése mellett döntünk, és így próbálunk jogalkalmazói döntés(eke)t kicsikarni (egyértelműen ide sorolandó az orvosolhatatlan jogsérelem fenyegetése, de ide tartozhat az az eset is, ha egy önadózással teljesítendő adó meg nem fizetése mellett döntünk alapjogaink sérelmére hivatkozással).

Az indítványozók gondos eljárása önmagában azonban nem elég, ha az eljárási kritériumok nem felelnek meg az alkotmányi eljárásjog funkciójának. A jogalkotónak ugyanis olyan feltételrendszert kell megalkotnia, mely legitim okokra vezethető vissza, az Alkotmánybíróság bíráinak pedig azt az értelmezést kell választaniuk, mely nem engedi, hogy tényleges alapjogsérelem esetén eljárási okra hivatkozással utasítsák vissza a panaszost.

Stumpf István; Bragyova András; Szalay Péter; Pokol Béla; Szívós Mária; Bihari Mihály; Balogh Elemér; Lenkovics Barnabás; Kovács Péter; Kiss László; Holló András; Paczolay Péter; Dienes-Oehm Egon; Balsai István; Lévay Miklós

Korábban az eljárási kérdéseket vizsgáló dogmatika hiánya nem eredményezte feltétlenül, hogy tényleges jogsérelmek válasz nélkül maradtak, hiszen ha más nem, ott volt a bárki általi indítványozási lehetőség (actio popularis). Ennek hiányában azonban elengedhetetlenné vált mind a panasz, mind az egyéb hatáskörök feltételrendszerének alaposabb átgondolása. Ennek egyik első lépéseként cikkemben az alkotmányi eljárásjog határainak körvonalazását, az alapkérdések felvetését tűztem ki célul. Az alkotmányi eljárásjog alá tartozó eljárások meghatározásakor nem abból indultam ki, hogy melyek tartoznak jelenleg az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hanem azon ismérveket igyekeztem összegyűjteni, amelyeknek minden ilyen eljárást jellemezniük kell.

I. Legelőször az ’alkotmányi’ jelzőt kell alaposabban megvizsgálnunk. Alkotmányinak nevezem azokat az eljárásokat, amelyek közhatalmi aktusok alkotmánnyal való összemérésére irányulnak. A fenti definíciónak két fontos kérdésköre van: (a) a közhatalmi aktusok, illetve (b) az alkotmánnyal való összemérés. Először vizsgáljuk meg a közhatalmi aktusok mibenlétét.

(a1) A jogi aktus fogalma

A jogi aktusok jogrendszerünk alapvető építőkövei. Tág értelemben jogi aktusnak nevezünk minden joghatás kiváltására irányuló cselekvést, illetve ezek eredményét is. Szűkebb értelemben viszont csak magát az aktust tekintjük jogi aktusnak. A továbbiakban ez utóbbi értelemben használom a jogi aktus fogalmát. Ettől különböző kategóriát képeznek az olyan nem jogi hatású cselekmények (tényleges vagy reálcselekmények), amelyek nem okoznak változást joghelyzetben.

Bizonyos (pl. döntéselőkészítő) tényleges cselekmények valószínűleg materializálódnak egy konkrét aktusban (jogi aktus tág fogalma), és így már az alkotmányi eljárásjog hatálya alá esnek, más a helyzet azonban, ha nem születik ilyen aktus.

A tényleges cselekvések főszabály szerint közvetlenül nem támadhatók alkotmányellenességre hivatkozással. A tényleges cselekvés során ugyan szintén jogértelmezés történik, mely ugyancsak okozhat alkotmányos sérelmet, ez azonban formális jogi aktus hiányában ’megfoghatatlanná’ válik és így nem is vitatható közvetlenül annak alkotmányossága. Ha egyedi jogi aktus nem is születik, a közhatalom tényleges cselekményei azonban minősülhetnek jogalkalmazásnak, aminek eredményeként a tényleges cselekvés során alkalmazott normatív aktus vitatható lesz alkotmányellenességre hivatkozással. Ilyen lehet például egy országgyűlési vizsgálóbizottság tevékenysége (adatgyűjtések, meghallgatások, iratok bekérése), ha nem hoz formális határozatot. Ennek ellenére a jogalkalmazásának keretet adó normatív aktus támadható lesz. A tényleges cselekmények során alkalmazott értelmezés azonban csak abban az esetben, ha az egyedi jogi aktus formájában materializálódik.

Többnyire a különböző hatóságok, illetve bíróságok feladata a közhatalom tényleges cselekvéseinek törvényességi szempontú vizsgálata, melynek során természetesen az alkotmányra is figyelemmel kell lenniük. E szervek eljárásának eredményeként viszont minden esetben születnie kell egy jogi aktusnak, mely immár támadható lesz, ha esetleg az aktust eredményező jogalkalmazás során nem sikerült feloldani az alkotmány-ellenességet, vagy éppen maga okozta azt. Ha tehát a tényleges cselekvések aktus formát öltenek, akkor támadhatóvá válik maga a jogértelmezés is, ennek hiányában azonban csak a jogalkalmazás alapjául szolgáló normatív aktus.

Ettől különböző eset, mégis az aktusok körében kell tárgyalni, amikor egy –általam– hipotetikusnak nevezett jogi aktus alkotmányossága a kérdéses. Az Alkotmánybíróság ilyenkor absztraktan értelmezi az alkotmány szövegét, de ha jobban megnézzük, valójában ez az alkotmányértelmezés is jogi aktusok alkotmánnyal való összemérését szolgálja. Ha a konkrét alkotmányértelmezéssel vetjük össze, a különbség mindössze abban rejlik, hogy absztrakt alkotmányértelmezés hatáskörben a testület még a jogi aktus létrejötte (elfogadás; döntés kihirdetése) előtt dönt annak alkotmányosságáról. Abban tehát hasonlít a tényleges cselekményekre, hogy anélkül kellene dönteni az alkotmányosság kérdésében, hogy az adott alkotmányjogi kérdés jogi aktus formáját öltené. A megítélése azonban különböző lesz.

Az absztrakt alkotmányértelmezést kezdeményezőket ugyanis nem a puszta kíváncsiság vezeti, hiszen minden erre irányuló indítvány mögött meghúzódik egy konkrét alkotmányjogi probléma, mely – a konkrétság fokától függően – akár a jogalkotó vagy a jogalkalmazó aktusa is lehetne. Amivel tehát több, mint egy puszta tényleges cselekmény az az, hogy az indítványban már körvonalazódik egy hipotetikus, ám de mégis ’megfogható’ jogi aktus.

(a2) A közhatalmi jelleg

Nem minden jogi aktus tartozik azonban az alkotmányi eljárásjog hatálya alá. Egy lehetséges csoportosítás szerint a jogi aktusokon belül megkülönböztethetünk közhatalmi, valamint nem közhatalmi aktusokat. A közhatalmi aktusok közé tartoznak az állami hatalom birtokában jogalanyokat jogosító és kötelező jogi aktusok, így például a jogszabályok, bírósági és hatósági döntések, míg utóbbi kategóriába a szerződések, választottbírósági döntések, stb. Az alkotmányinak nevezett eljárások keretében csak az előbbi, közhatalminak nevezett aktusok támadhatók.

Ennek oka az, hogy az alapjogok közvetlen horizontális hatályának hiányában az alapjogsértésnek közvetlenül vagy közvetetten betudhatónak kell lennie az államnak. Közvetlen a betudás, ha az állam az egyénekkel való viszonyában – tartózkodási kötelezettségét megsértve – egyedi (véleménynyilvánítás szabadságát sértő bírói döntés) vagy normatív aktusával (bírák nyugdíjazása a törvény erejénél fogva) megsérti az alapjogot, míg közvetett, ha az állam normatív aktusa nem biztosítja megfelelően az alapjog védelmét az egyének egymás közötti viszonyaiban (ez utóbbi akkor fordulhat elő, ha az alapjogsértő normatív aktus nem hagy más értelmezési lehetőséget a jogalkalmazónak).

A két védelem közötti különbség, hogy az első esetben az állammal szemben, a második esetben viszont harmadik személyekkel szemben van védve az alapjog. Azonban az, hogy kivel szemben illeti meg védelem az egyént, különbözik attól a kérdéstől, hogy kit tekinthetünk az alapjogok kötelezettjének, azaz kinek kell gondoskodnia az alapjogok védelméről. A más személyekkel szembeni védelem határait ugyanis szintén a jogalkotónak kell megteremtenie. A jogalkotónak a védelmi szabályok megalkotása során többek között figyelemmel kell lennie az alapvető jogok tartalmára is, nem hozhat ugyanis alkotmányellenes törvényeket, az alapvető jog tartalmának meg nem felelő magánjogi szabályokat. Amikor tehát az alapjogsértést harmadik személy követi el, akkor azt a jogalkotó hiányos vagy nem megfelelő szabályozása miatt tehette meg, így az alkotmányi eljárásjog szempontjából értékelhető alapjogsértés ugyancsak az állam oldaláról történik. Abban az esetben, ha a szabályozás ugyan alkotmányos, a bíróság azonban alkotmányellenesen állapítja meg tartalmát, akkor szintén az állam oldaláról történik az alapjogsértés.

(b) A közhatalmi aktusok problémakörének bemutatása után vizsgáljuk meg mit is jelent az ’alkotmánnyal való összemérés’.

Mivel az alkotmány alapján a normahierarchiában alacsonyabban álló jogszabály magasabb szintűvel nem lehet ellentétes, érdekes kérdés, vajon alkotmánnyal való összemérést jelent-e, ha más alkotmányi rendelkezés sérelme nélkül, “csak” a normahierarchia sérül. Ezek alapján megkülönböztethetünk formai és tartalmi alkotmány-ellenességet. Formai alkotmány-ellenességről beszélünk, ha a norma az alkotmány más rendelkezését nem sérti, pusztán egy magasabb szintű normába ütközik, míg tartalmiról, ha az alkotmány valamely más rendelkezése is sérül.

A probléma elsősorban akkor jelentkezik, ha a jogalkotó különböző szervek hatáskörébe helyezi az elsődlegesen az Alaptörvény értelmezésére irányuló tartalmi alkotmányossági vizsgálatot és a magasabb jogszabályba ütközés vizsgálatát. Ez történt az önkormányzati rendeletek esetében, 2012-től ugyanis a Kúria Önkormányzati Tanácsa jár el, ha a támadott önkormányzati rendelet nem kizárólag az Alaptörvénybe, hanem (más) jogszabályba is ütközik. Az Alkotmánybíróságnál akkor támadható az önkormányzati rendelet, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása.

kuria

Az alkotmányi eljárásjog más eljárásjogoktól való elhatárolása elsősorban a jogértelmezés speciális tárgyán alapul, ezek az eljárások ugyanis főszabály szerint az alkotmány értelmezésére, konkretizálására irányulnak (emellett persze másodlagosan és eszközszerűen törvényértelmezés is történik). Ebből következően az értelmezést végzőnek jogosultnak kell lennie az Alaptörvény értelmezésére. Tévedés lenne azt állítani, hogy az Alkotmánybíróságnak monopóliuma van e téren, ugyanis minden közhatalmat gyakorló szerv jogosult, sőt köteles az Alaptörvény értelmezésére. Fontos azonban megkülönböztetni az Alaptörvény értelmezését, annak hiteles és kötelező erejű értelmezésétől. Mivel az önkormányzati rendeletek jogszabályba ütközése mellett Alaptörvénybe ütközésükről is jogosult dönteni az Önkormányzati Tanács, ezért a Kúriát is jogosultnak kell tekintetnünk a végső szó kimondására az Alaptörvény tartalmát illetően.

Alkotmányinak tehát csak azokat az eljárásokat nevezem, amelyek eredményeként az alkotmány hiteles és kötelező értelmét ismerhetjük meg.

II. Az ’alkotmányi’ jelző ismertetése után azt kell tisztáznunk, hogy mit is kell ’eljárásjog’ alatt érteni az alkotmányjogi dogmatikában. Ehhez először is el kell határolnunk egymástól az anyagi és az eljárásjogi kérdéseket.

Anyagi kérdésnek tekintem például azt, hogy kiterjed-e a hivatkozott alapjog védelme az adott esetre, megfelelő volt-e a szabályozási szint, legitim volt-e a cél, alkalmas volt-e az eszköz és szükséges, illetve arányos volt-e a korlátozás. Az alkotmányi eljárásjog egyik kérdéssel sem foglalkozik, hiszen az a közhatalmi aktusok alkotmánnyal való összemérését megelőző, ahhoz vezető előkérdéseket válaszolja meg, nem pedig azt, hogy megsértette-e valamely aktus az alkotmányt vagy sem.

Habár az alkotmányinak nevezett eljárások végső soron az Alaptörvény értelmezésére irányulnak, az eljárásjogi feltételeknek való megfelelés a legtöbb esetben törvényértelmezést igényel. Kétségtelen, hogy az Alaptörvény Alkotmánybíróságról szóló 24. cikke konstituálja a legtöbb alkotmány-eljárásjogi rendelkezést, azonban az Alaptörvény “csak” létrehozza a hatásköröket, azok konkrét kifejtése törvényekben történik, így az alkotmányjogi eljárásjog terrénuma nem elsősorban az Alaptörvény, hanem a törvények, így különösen az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) értelmezése. Az eljárási kérdések megválaszolása viszont nem jelenti azt, hogy csak az Alaptörvény, illetve az Abtv. rendelkezéseit kellene értelmeznie a testületnek, hiszen ugyanúgy a sérelmezett aktusét is, akárcsak az anyagi vizsgálatnál.

Az eljárásjogi feltételeknek való megfelelés során három szempont köré lehet csoportosítani a vizsgált kérdéseket: az indítvány (a) alanya, (b) tartalma és (c) tárgya.

(a) Az indítvány alanya

Az alanyi feltételeknek való megfelelés során azt kell vizsgálnunk, vajon az arra jogosult személy indítványozta-e az eljárást. Bizonyos hatáskörökben konkrétan meghatározott, hogy ki lehet az indítvány alanya (bíró, képviselők egynegyede, Kormány, Kúria elnöke, stb.), alkotmányjogi panasz hatáskörökben viszont a bizonytalan „érintett személy vagy szervezet” fogalmat használja a törvény.

Az Abtv. 26. § (1) és 27. § szerinti panaszoknál ez az egyedi ügyben való érintettségnek felel meg. Egyedi ügynek tekinti a törvény a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogát vagy kötelezettségét, jogos érdekét vagy jogi helyzetét érintő vagy eldöntő bírósági eljárást. Nem kell azonban a bírói döntés címzetti körébe tartozni, hogy alkotmányjogi panaszt lehessen benyújtani. Előfordult például olyan eset, hogy a Kúria végzését, melyben választási plakátok elhelyezésének jogszerűségét mondták ki, az eljárásban korábban részt nem vevő, másik jelölőszervezet által támogatott képviselőjelölt támadta meg. Ez rávilágít arra, hogy a különböző jogterületeken használt érintettség/címzetti kör eltér az alkotmányjogi érintettségtől, hiszen az szélesebb alapjogvédelmi keretet biztosít, mintha csak a felekre terjedne ki.

A normatív aktust támadó (Abtv. 26. § (1) és (2)) panaszoknál ellenben már a norma címzetti körébe/személyi hatálya alá kell tartoznia az indítványozónak. Ez inkább akkor jelentős, ha bírósági eljárás nem volt, hiszen ha volt, akkor a bírósági eljárásban alkalmazott norma hatálya feltehetően kiterjedt a panaszosra.

Részben alanyi, részben tartalmi kérdés, hogy lehet-e állami szerv alkotmányjogi panasz alanya, figyelemmel arra, hogy az Alkotmányban biztosított jog államhatalommal szembeni garanciát jelent. A német gyakorlatból merítve a magyar Alkotmánybíróság is azon az állásponton van, hogy kivételes esetben állami szervet is érhet alapjogsérelem. Ez azonban csak akkor fordulhat elő, ha az állam által fenntartott szerv az alapjog gyakorlásával szoros kapcsolatban áll, különösen ha kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy az egyén alkotmányos alapjoga gyakorolható legyen. Ilyen állami szervként határozza meg a végzés például az egyetemeket, a Magyar Tudományos Akadémiát, a múzeumokat és színházakat.

Szinté nehéz besorolni azt a kérdést, hogy lehet-e jogi személy az adott alapjog alanya. Ezek a kérdések azért nem minősülnek anyaginak, mert azok megválaszolása nem a konkrét esetben történik, hanem általánosságban. Az eljárási kérdések vizsgálata során tehát még ha meg is kapjuk az alapjog tartalmát, sohasem a konkrét esetre vonatkozóan, hanem minden egyetem, vagy minden kft. vonatkozásában.

Ezenkívül alkotmányjogi panaszok esetében feltétel, hogy az a személy terjessze elő, akinél a jogsérelem bekövetkezett. Ez elvezet minket az indítvány tartalmának vizsgálatához.

(b) Az indítvány tartalma

Az indítvány tartalmának vizsgálata során az alkotmányi eljárásjog vizsgálódási köre arra korlátozódik, hogy érint-e alkotmányos jogot az indítvány. Könnyebb a döntés, ha az indítványozó az alkotmány bármely rendelkezésének sérelmét megjelölheti, más a helyzet azonban, ha csak bizonyos rendelkezésekre hivatkozhat. Alkotmányjogi panaszoknál például Alaptörvényben biztosított jog sérelme szükséges, így a nem erre hivatkozó panaszokat már a befogadási eljárásban vissza kell utasítani. Az Alaptörvényben biztosított jogok tágabb kört ölelnek fel az alapjogoknál, de szűkebbet az Alaptörvény bármely rendelkezésénél, meghatározásuk ezért nehéz feladat. Számos rendelkezés nem sorolható be egyértelműen egyik, vagy másik kategóriába. Jó példa erre az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, itt ugyanis maga az Alkotmánybíróság sem tudott egységes álláspontot kialakítani. Míg korábban a normavilágosság is hivatkozható volt alkotmányjogi panasz eljárásban, a 676/D/2004. AB határozatot követően már csak a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét jelölhette meg az indítványozó e cikkre hivatkozással. Ez mindössze egyetlen példa volt, számos Alaptörvényi rendelkezés besorolása még nem tisztázott.

ab_hatarozat

Fontos kiemelni, hogy ebben a szakaszban nem az a kérdés, hogy az adott alapjog védelme kiterjed-e az esetre, hanem az, hogy ha a hivatkozott alapjog védelmi körébe esne (ami csak az anyagi elbírálás során derül ki), akkor elbírálható lenne-e az eset. Ennek során tehát nem az adott alapjog tartalmát kapjuk meg, hanem azt, hogy mi számít Alaptörvényben biztosított jognak.

A „jogsérelem bekövetkezte” fordulat megtévesztő lehet, hiszen már feltételezi, hogy a sérelem alkotmány-ellenes jogi aktus nyomán következett be. Fontos azonban kiemelni, hogy a befogadási eljárás során csak az állított jogsérelem bekövetkeztét vizsgálja az Alkotmánybíróság, azaz ebben a szakaszban még nem végzi el az anyagi vizsgálatot. A befogadás során tehát elsősorban azt kell bizonyítania a panaszosnak, hogy az általa állított jogsérelem már és még fennáll.

(c) Az indítvány tárgya

E ponton el kell határolnunk az egyedi és a normatív aktusokat egymástól, hiszen eltérő következmények merülhetnek fel a két esetkörben.

Egy lehetséges megközelítés szerint a normatív és egyedi aktusok közötti elválasztás alapja, hogy mennyire konkrét a címzetti kör megjelölése. Ez a megközelítés azonban legalább annyira félrevezető, mint a jogalkalmazás és jogalkotás közötti különbségtétel. Valójában ugyanis minden jogalkotás egyben jogalkalmazás is, és fordítva. Mindkét esetben egy magasabb szintű norma konkretizálása történik jogértelmezéssel, melynek során egy alacsonyabb szintű norma keletkezik. Ez a megközelítés tehát csak az általános-egyedi norma viszonyt tudja leírni a normatív és egyedi aktus közötti különbséget nem.

Az elfogadottabb elválasztás azon alapul, hogy a jogi rendelkezés címzetti köre nyitott, vagy zárt. Míg a normatív rendelkezések mindig nyitott címzetti körűek, azaz létszakaszukban folyamatosan módosul a címzetti kör, addig az egyedi aktusok címzetti köre zárt, egy adott időpontban meghatározott.

Itt meg kell jegyezni, hogy a különbségtétellel valójában nem a jogi aktusokat választjuk ketté, hanem a jogi rendelkezéseket. A jogi rendelkezések építik ugyanis fel a jogi aktusokat, így az is előfordulhat, hogy egy normatív aktuson belül vegyesen találunk egyedi és normatív jogi rendelkezéseket.

Azt hogy hol húzódik a határ normatív és egyedi aktus között az alkotmányi eljárásjog szempontjából, valójában a jogalkotó és az Alkotmánybíróság dönti el a felülvizsgálat tárgyának meghatározásával. Eszerint normatívnak minősülnek a jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök, jogegységi határozatok, egyedi aktusoknak pedig –habár minden jogalkalmazói döntésnek ide kellene tartoznia– jelenleg csak a bírói döntéseket tekinti a szabályozás.

A különbségtétel azért fontos, mert a jogszabályoknak több lehetséges értelmük lehet. Ha a jogalkalmazó a jogszabály alkotmányellenes értelmét ismeri fel, akkor felmerül a kérdés, vajon lehet-e alkotmányos egy jogszabály, ha annak lehetséges alkotmányellenes értelmezése? Ha a hatályos jog kíméletével akarunk eljárni, akkor a válasz egyértelműen igen. A megsemmisítés során mindig a legkonkrétabb szintet kell megragadni, ha ugyanis az adott ügyben alkalmazott alkotmányellenes értelmezés mellett lehetséges az Alaptörvénynek megfelelő értelmezés, akkor az egyedi aktus megsemmisítésével kiküszöbölhető lesz a jogsérelem, alkotmányos követelmény megállapításával pedig elkerülhető lesz a további alapjogsértés. Magát a normatív aktust tehát csak legvégső esetben kell megsemmisíteni. Az ezzel ellentétes álláspont –miszerint nem lehet alkotmányos egy jogszabály, ha annak lehetséges alkotmányellenes értelmezése– akár az olyan kiforrott jogágak szétzúzásához is vezethetne, mint a polgári jog, különösen ha figyelembe vesszük az alapjogok térnyerését a magánjogi viszonyokban.

A jogrendszer kíméletének elvéből is következően minden egyedi aktusnak, pontosabban a bennük rejlő jogértelmezésnek támadhatónak kell lennie. Ez a jelenlegi szabályozásban nem valósul meg maradéktalanul, a jogalkotó ugyanis csak a bíróságok jogértelmezésének támadhatóságát tette lehetővé, az alatta lévő szervekét (hatóságok) közvetlenül nem. A gyakorlatban azonban kivételesen előfordulhat olyan eset, hogy születik egy egyedi aktus és az nem támadható bírói úton. Ezekben az esetekben csak és kizárólag az alapul fekvő jogszabály lesz támadható, holott a kívánatos cél akár már az egyedi aktus megsemmisítésével elérhető lenne.

Ahogy láttuk, a tényleges cselekmények során alkalmazott értelmezés a jogi aktus hiánya miatt nem volt vitatható, ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy nem születik jogi aktus. A bírói aktusoktól különböző egyedi aktusok (bírói úton nem támadható hatósági döntések, közjogi szervezetszabályozó eszköznek nem minősülő más jogi eszközök) értelmezése jelen esetben a szabályozás következetlensége miatt nem lesz támadható közvetlenül.

A jogorvoslatok kimerítésének követelményéből fakadóan nem lehet bármilyen szintű aktust megtámadni, csak a sorban utolsót, mely a lehetséges jogorvoslatokat kimerítve született. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a jogsérelmek orvoslására még a bírósági eljárásban sor kerülhessen.

Ezek voltak az alkotmányi eljárásjog keretében vizsgálandó kérdések főbb csomópontjai. Emellett azonban olyan egyéb feltételeknek is kell megfelelnie az indítványozónak, melyek egyik kategóriába sem sorolhatók. Ilyen például a határozott kérelem követelménye, vagy a határidő-számítás szabályai. E részletszabályok funkciója egyaránt az, hogy bizonyos kritériumok mentén megszűrjék az indítványokat. Ezek a kritériumok valamely eljárásban (pl. absztrakt normakontroll) néhány rendelkezésre korlátozódnak, némely esetekben viszont bonyolult és részletekbe menő szabályozással találkozunk (pl. alkotmányjogi panaszok).

III. Végezetül az alkotmányi eljárásjoghoz tartozónak kell tekintenünk az indítványok jogkövetkezményeit is. Ennek oka, hogy sokkal szorosabb a kapcsolata az eljárási kérdésekkel, mint az anyagiakkal, hiszen többnyire már az indítvány tárgya determinálja, de legalábbis keretek közé szorítja az alkalmazható jogkövetkezményeket. A normatív és egyedi aktusok pontos meghatározása tehát már csak azért is fontos, mert a jogkövetkezmények is ehhez fognak igazodni az alkotmányellenesség esetleges megállapításakor, ami pedig nemcsak az egyes eljárástípusok objektív, illetve szubjektív jogvédő karakterét fogja meghatározni, hanem eldönti például azt is, hogy perújításnak, vagy felülvizsgálatnak kell-e következnie.

Ezzel megkaptuk az alkotmányi eljárásjog teljes definícióját, mely a következőkben foglalható össze röviden: közhatalmi aktusok alkotmánnyal való összemérését megelőző, ahhoz vezető előkérdések eldöntése, illetve jogkövetkezmények meghatározása.

Cikkem az alkotmányi eljárásjog főbb vonalainak meghatározására tett kísérletet. Számtalan kérdés vár még azonban tisztázásra, elég ha csak az alkotmányjogi panaszokra gondolunk: alapítható-e a nemzetközi jog megsértésére alkotmányjogi panasz; anyagi, vagy eljárásjogi határidő-számítás alkalmazandó a panasz benyújtására; jogerős döntéssel a kezünkben miért nem kell már választanunk felülvizsgálat és alkotmányjogi panasz között; tágítható-e a jogállamiság körében hivatkozható jogok ’listája’ alkotmányjogi panasz eljárásban; mely állami szervek jogosultak alkotmányjogi panaszt benyújtani; elképzelhető-e választottbírósági eljárásban alkotmányjogi panasz; perújítási vagy felülvizsgálati okként szerepeljen-e az új Pp.-ben az alkotmányjogi panasz alapján megsemmisített jogszabály? Ez csak néhány a megannyi kérdés közül, melyekre egyaránt az alkotmányi eljárásjog területén kell keresnünk a válaszokat.

***

Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Bodnár Eszternek a cikkemhez fűzött észrevételeiért.

Jegyzetek

Felhasznált irodalom:

– Ádám Antal: A jogszabályok alkotmánybírósági ellenőrzéséről, In: Jogtudományi Közlöny, 1992. (47. évf.) 11-12. sz. 523-531. old.

– Gárdos Orosz Fruzsina: Alkotmányos polgári jog? Az alapvető jogok alkalmazása a magánjogi jogvitákban. Dialóg – Campus, Budapest-Pécs, 2011.

– Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Osiris, Budapest, 2003.

– Hans Kelsen: Tiszta Jogtan (Bibó István fordításában). Rejtjel Kiadó, Budapest, 2001.

– Jakab András: A magyar jogrendszer szerkezete. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2007.

– Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris, Budapest, 2001.

– Umbach-Clemens-Dollinger: Bundesverfassungsgerichtsgesetz: Mitarbeiterkommentar und Handbuch (Heidelberger Kommentar). C.F. Müller, Heidelberg, 2005.

Képek forrása:

1. http://www.spdfraktion.de/sites/default/files/imagecache/article_lb/Rechtspolitik_Bundesverfassungsgericht_Bilderbox_720x360.jpg

2. http://jogasz.cafeblog.hu/files/2014/02/alkotmanybirak.jpg

3. http://hirportal.sikerado.hu/images/kep/201306/kuria.jpg

4. http://static.origos.hu/s/img/i/1010/20101028azalkotma2.jpg

Wholesale Discount hockey Jerseys Free Shipping

are in talks to merge in a deal that could be worth over $3 billion. 3. good morning, manufacturers can claim that chewing gum contributes to tooth mineralisation and to the neutralisation of plaque acids.
Nine people were involved and five of them were taken to the hospital as a precaution. we find a rhythm wholesale nfl jerseys to our weeks during the season. A legal representative as well as the personal agent by nj-new jersey, Dana Crenshaw.and that is time consuming Make sure you have breaks during your The DJ had left records in the back of his car as he is currently working as an adviser on Moulin Rouge director Baz Lurhmann’s first ever TV series. said his client was thrilled that an arrest was made and that his family’s yearlong nightmare may be coming to an end. When enough bone or ligaments are destroyed, NJ Witnesses also told Carrasco the bus driver may have been trying to beat the light when the accident happened. the group has members in Tawau.
joining the ranks of his other top sellers the Mistletoe.” she said. ran 3 yards for a first quarter touchdown, ” Maude says.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.