A jelenleg hatályos Ptk. egyik legjelentősebb koncepcionális változtatása és újítása a társasági jogi szabályozás diszpozitívvá tétele, azaz a kógens szabályozási elv eltérést engedővel való felváltása volt. Ebből adódóan a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban eltérhetnek a Ptk. rendelkezéseitől, azaz rendkívül rugalmasan alakíthatják a vállalkozás szervezetét és működését. Természetesen a polgári jogi kódex rögzíti e szabadság határait, ám a törvény hatályba lépésétől kezdődően konszenzus volt a tekintetben, hogy a bírói gyakorlatnak kiemelkedő szerepe lesz a lehetőségek körének tisztázásában. E szempontból számít különösen fontosnak a Fővárosi Ítélőtábla BDT2015. 3272. számú döntése.
A tényállás
A hivatkozott ügy tényállása értelmében, az érintett korlátolt felelősségű társaság tagjai akként módosították a társasági szerződést, hogy az ügyvezetés és a cégjegyzés módját megváltoztatva előírták, hogy a társaságnál igazgatóság működik, melynek elnökét a taggyűlés választja. Korábbi írásainkban is felhívtuk a figyelmet arra, hogy szakmai segítség igénybevétele mindenféleképpen indokolt olyan esetben, amikor valamely társaság a szervezetét a diszpozitív szabályozási koncepcióval élve, a Ptk. rendelkezéseitől eltérően kívánja kialakítani. Álláspontunk helyességét húzza alá ez a döntés is, hiszen a szabályozás jellege és a joggyakorlat kiforratlansága okán az elsőfokú bíróság jogellenesnek ítélte meg a társasági szerződés módosítását és elutasította a változásbejegyzési kérelmet.
Az elsőfokú bíróság indokolása
Az elsőfokú bíróság döntését a Ptk. szerkezetére alapította és kimondta, hogy bár a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések lehetővé teszik, hogy testület lássa el az entitás ügyvezetését, elhatárolandók az egyes társasági formákra vonatkozó speciális szabályok, melyek felülírják az általános rendelkezéseket. Abból következően pedig, hogy a Ptk. 3:196. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el, a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy „a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó speciális rendelkezéseket a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok nem írhatják felül, mivel e logika alapján az egyes társasági formák közti elhatárolás elenyészne”.
Az elsőfokú bíróság azonban rosszul közelítette meg a kérdést és a diszpozitív szabályozási koncepció adta szabadság helyett a Ptk. szabályozási struktúrájából kívánta levezetni a változtatás jogszerűségét. Miként arra azonban a másodfokon eljárt bírói fórum is tulajdonképpen rámutatott, e megoldások esetében a vizsgálandó kérdés nem az, hogy a Ptk. mit tesz szövegszerűen lehetővé a társaság tagjai számára e vonatkozásban, hanem az, hogy a szabadság miért nem korlátlan, hol vannak a határok. Leegyszerűsítve tehát immáron nem az a kérdés, hogy mit enged meg a törvény, hanem az, hogy mit nem tilt.
A döntésben megjelenő bírói gyakorlat és a szabályozás elvi fundamentuma
Az ítélőtábla kifejtette, hogy a Ptk. „megalkotása olyan jogalkotói szándékra utal, amely akként kíván változtatni a gazdasági társaságokra és más jogi személyekre vonatkozó szabályozás kiindulópontján, hogy a kógens szabályok helyett a diszpozitív, eltérést engedő rendelkezések válnak elsődlegessé”. Az ítélőtábla tehát nem osztotta az elsőfokú bíróság azon érvelését, miszerint a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok közötti rendelkezés olyan általános szabály, mely írhatja felül a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó speciális szabályt. Az ítélőtábla leszögezte ugyanis, hogy a diszpozitív szabályok lehetővé teszik, hogy az alapítók és tagok igényei a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljenek a társaság szervezetének és működésének kialakítása során. Ez a szabadság azonban nem korlátlan, bizonyos esetekben az eltérés a rendelkezés érvénytelenségét eredményezi. A vizsgálandó kérdés ennek alapján tehát az, hogy a módosítás az eltérési tilalmak valamelyikébe ütközik-e.
Ahogy az alapul fekvő ügyben az ítélőtábla elvi éllel kifejtette, „a Ptk. 3:196. § (1) bekezdése (…) ugyan nem tartalmazza, hogy korlátolt felelősségű társaság esetében az ügyvezetést testületi szerv is elláthatja, azonban a Ptk. egyetlen rendelkezése sem tiltja ilyen szerv igazgatóság néven történő létrehozását és annak elhatározását, hogy a társaság vezető tisztségviselői az ügyvezetési feladatokat testületként lássák el”.
Mindebből pedig azt az elvi jelentőségű következtetést vonhatjuk le, hogy az alapítók és tagok számára nem az a vizsgálandó kérdés, hogy a Ptk. szövege milyen opciókat kínál a társaság szervezetének és működésének kialakítására, hanem az, hogy a kigondolt struktúra az eltérési tilalmak valamelyikébe ütközik-e. Amennyiben pedig ez nem állapítható meg, úgy az elképzelés akkor is intézményesíthető, ha történetesen a törvény kifejezetten nem nevesíti annak megengedhetőségét.
***
A képek forrása innen és innen.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
