A gyermekjogokért felelős szakosított ombudsman létjogosultsága Magyarország alkotmányos rendjében

Egy szakosított biztos egy-egy alapjogért vagy jogcsoportét felelős. Azok védelme, biztosítása, visszásság esetén történő fellépés ezen jogok érvényesítése érdekében. A szakosított szervekről általánosságban elmondható, hogy felelősségi területükön speciális szakértelemmel rendelkeznek. [1]

Milyen okból lenne előnyös és szükséges egy szakosított ombudsmani tisztség felállítása?

Az alapvető jogok biztosának hatásköre általánosságban valamennyi alapjog tekintetében érvényesül, míg a szakombudsman csak kifejezetten az ő hatáskörébe delegált jogterület fokozottabb védelmével foglalkozhat és ezen terület fejlesztése és jogok érvényesülése érdekében foganatosíthat intézkedéseket.[2]

Az ombudsmani intézményrendszer átalakításával és a szakombudsmani struktúra megváltoztatásával és kvázi eltörlésével nem érvényesül az ügyteher megosztása, minden egy kézben összpontosul, ezért az ügyteher feloldása szempontjából is előnyös és szükséges lenne egy szakosított ombudsmani tisztség intézményesítésére.[3]

A munka(jog) jövője és a "Facebook állam" - XIII. Lawtech Meetup

Ha kiépítenének egy szakosított intézményt akkor a hatáskörmegosztás, ami régen megvalósult újra érvényre juthatna. Így a gyermeki jogok fokozott védelme előtérbe kerülne és külön hangsúlyt nyerne. Ezen kívül az általános biztos a többi területre tudna összpontosítani és így egy „gondot” a szakosított szerv levenne a hátáról. Ez a szervezeti átalakítás nem csak a koncentráltabb működést, de egyes jogterületek fokozottabb védelmét is elősegítené.

A posztmodern jogfelfogás alapján különböző csoportok sajátosságaihoz és problémáihoz mérten alkotja a jogot és ennek alapján biztosítja a kellő védelmet is. Ez azt jelenti, hogy nincs általánosítás és nincs általános mérce, mely alapján ez meghatározást nyert, hanem sajátos jogokat biztosít és azok védelmét is speciális eszközökkel biztosítja az specifikus csoportok számára.[4]

Az alapvető jogok biztosa általános és széles hatáskörrel rendelkezik a mai hatályos rendelkezések tekintetében. Tevékenységét az általa vallott nézetrendszer, szellemiség és értékrendszer befolyásolja. Nincs taxatíve meghatározva egy általánosan elfogadott vagy követendő idea vagy szellemiség, mely kötelező lenne a biztosi pozíciót betöltő személyre nézve. A meghatározott korszakokban „regnáló” biztos arra a jogterületre fektet nagyobb hangsúlyt, melynek védelmét és biztosítását fontosságát kiemelkedőnek tartja. Így nincs semmilyen jogszabályi garancia arra nézve, hogy a követkő biztosok hogyan viszonyulnának majd a gyermekek jogainak védelméhez. Lehet, hogy aktív szerepvállalással érné el ezen speciális jogterület fejlődését, de az is lehet, hogy inaktív, passzív hozzáállása nem okozna semmilyen fejlődést vagy a védelmet nem biztosítaná teljeskörűen.[5]

A gyermekek szempontjából ezen védelem biztosításának elengedhetetlen feltétele a védelem- ellátás-bevonás triásza.[6] Ennek fokozottabb biztosítása érdekében nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a gyermekek védelmére és erre a gyermekjogi ombudsman intézményesítése lehetne egy megoldás.

Felmerül azonban az a kérdés is, hogy egy szakosított ombudsmani tisztséggel lehetne fokozottabb védelmet biztosítani a gyermekek számára vagy elegendő lenne-e az, ha új törvényi alapot adnánk a gyermeki jogok érvényesülésének. Az 1997-es törvény helyett egy új és a jelenlegi élethelyzetekre is jobban alkalmazható törvény igényének a kérdése is felmerül.[7] Ezen két konstrukció összhangja biztosíthatná a gyermekek védelmének magját.

Milyen mechanizmusokra lenne szükség ahhoz, hogy intézményesítsenek országunkban egy gyermekjogi ombudsmant? És ezen biztosi intézmény létrehozása milyen további kérdéseket vetne fel?

A gyermekek jogára specializálódó biztosi intézmény kiépítése végett számtalan mechanizmusra lenne szükség, hogy ez a törekvés megvalósuljon. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény teljesen megváltoztatta a hazai ombudsmani rendszert. A korábbi több biztosi (szakombudsmanok létét elismerő) rendszerből egy általános biztost intézményesítettek. Ha a gyermekek számára biztosítani akarnánk még hatékonyabb védelem kiépítése végett a szakosított ombudsmant, ahhoz újabb Alaptörvény módosításra lenne szükség, pontosabban a 30. cikk módosítására lenne igény. Megint fel kellene bolygatni az állóvizet és vissza kéne térni a 2012 előtti állapothoz, melyben a jogalkotó elismerte a szakombudsmanok létét. Az Alaptörvény módosításához az összes képviselő kétharmadának szavazata szükséges az Alaptörvény S) cikk (2) bekezdése alapján, ami azt jelenti, hogy ebben a kérdésben az Országgyűlés majdnem „minden” tagja egyetért és fokozottabb védelemben akarja részesíteni a gyermekeket hazánkban.

Ha ez megvalósulna akkor felmerülne a kérdés, hogy a hatályos törvény kerülne módosításra és egy-egy fejezetben delegálnánk az új ombudsmannak a hatásköreit és feladatait, vagy egy teljesen új csak rá vonatkozó törvény meghozatalával illesztenénk be őt ezen intézményrendszerbe. Ez a törvény egyszerű többséggel elfogadott törvény lenne, vagy ennek az ügynek a társadalmi jelentőségéből adódóan fokozottabb védelmet biztosítva sarkalatos törvényben szabályoznák az új biztos jogállását?

Az alapvető jogok biztosára vonatkozó hatályos törvény nem minősül sarkalatosnak. Az Alaptörvény 30. cikk. (5) bekezdése alapján az ombudsman és helyetteseire vonatkozó szabályok megalkotására egyszerű többséggel elfogadott törvény szükséges. Mivel az általános ombudsman tisztségének feladatait, jogállását és hatáskörét egyszerű többséggel elfogadott törvény szabályozza, ezért specifikusan a gyermekekkel foglalkozó szakombudsman hatáskörének kifejtéséről egy „feles törvény” gondoskodna.

Ezeken kívül a jogalkotónak specifikusan

meg kellene indokolni, hogy miért ezen jogterület élvez elsőbbséget a többi fokozottabb figyelmet igénylő jogterülettel szemben.

Miért csak a gyermekek jogait illeti meg egy szakosított ombudsman kiépítése. Csak egy szakosított ombudsman lenne vagy más jogterület fokozottabb védelme érdekében is biztosítana az ország szakosított biztosokat?

Következő kérdés, ami felmerül az a hatáskörmegosztásból eredeztethető. A szakosított szerv az alapvető jogok biztosa alatt lenne a hierarchiai létrán és neki alárendelten az ő utasításainak megfelelően kellene ellátnia a munkáját?

A mostani szabályozás alapján az alapvető jogok biztosa mellett lévő helyettesek kvázi alárendelt pozícióban vannak az ombudsmanhoz viszonyítva. Implicit módon törvényi szinten meghatározzák az egyes biztosok fontosságát.[8]

Ez azt a kérdést vetné fel, hogy a szakosított gyermekjogi ombudsman is kvázi helyettesként funkcionálna és a mostani helyettesekkel egy szintre kerülne, vagy az általános biztosi funkciót ellátó ombudsmannal egy hierarchiai fokon „helyezkedne el”.

A helyettesek az „általános” biztos javaslata által a plénum döntése alapján nyerik el megbízatásukat az Ajbtv. 4.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján. Ezenkívül ugyanezen szakasz második bekezdése kimondja, hogy az alapvető jogok biztosa gyakorolja a munkáltatói jogokat a helyettesek felett a megbízatás létrejöttének és megszűnésének kivételével. Ha a gyermekjogi ombudsman is helyettesi pozícióba kerülne akkor számára is bebetonozva lesz az alapvető jogok biztosához kapcsolódó függési viszony.

Az ombudsmani tisztségnél elengedhetetlen a függetlenség biztosítása, melyet az Ajbtv. 11.§-a deklarál, miszerint a tisztség eljárása során független, csak a törvényeknek van alárendelve, ezenkívül a független és befolyásmentes működését az is igazolja, hogy tevékenységében nem utasítható. Ezért véleményem szerint a szakosított ombudsmant sem lehetne munkájában utasítani vagy azt felülbírálni.

Ugyanakkor kérdés merülne fel az Alaptörvény 30. cikk (4) bekezdésében lefektetett éves beszámolóírási kötelezettségről és annak létjogosultságáról. A szakosított szerv is beszámolási kötelezettséggel tartozna az Országgyűlésnek? Ha nem, akkor milyen úton lehetne a munkáját keretek közé szorítani, esetleg ellenőrizni, továbbá az önkényt teljes körűen kiszorítani a munkájából?

Felmerülhetne-e olyan konstrukció, hogy nem az Országgyűlésnek, hanem magának az alapvető jogok biztosának tartozna beszámolási kötelezettséggel, aki ezen beszámolót közvetett módon, például egy külön alfejezetben eljuttatná a plénum elé?

Az Ajbtv. 3.§ (1) bekezdésében helyettesek számára előírt tájékoztatási kötelezettség lenne a szakosított biztosra is a mérvadó, mely alapján ismertetné az alapvető jogok biztosával, hogy milyen észrevételei, tapasztalatai vannak a vizsgálatai és az elé került egyedi ügyek alapján, vagy teljesen más szabályozás vonatkozna a biztosra?

A korábbi döntések, állásfoglalások, javaslatok melyeket a korábbi biztos (vagyis a külön gyermekjogok területével is foglalkozó általános hatáskörrel rendelkező alapvető jogok biztosa) adott ki, az új szervet befolyásolná-e, ahhoz kellene-e tartania magát? Vele szemben lenne-e ezen döntéseknek kötelező ereje.

A szakosított szerv kiépítéséhez a jogalkotónak számos kérdést meg kellene fontolnia a szabályozás módosításakor vagy annak megalkotásakor, mely nóvumként egy új pillért vezetne be az alapjogvédelem tekintetében az eddigi alapjogvédő fórumok mellett.

A következő pontban fogom szemléltetni, hogy ezen intézmény bevezetésével milyen előnyök és hátrányok születhetnének és milyen kritikája van ezen konstrukciónak és milyen érvek szólnak mellette.

Gyermekjogi alapvető jogok biztosa melletti érvek és a szakosított biztos kritikája    

A szakosított ombudsmanok intézményesítésével olyan jogterületek, illetve alapvető jogosultságokat érdemes védeni, akik fokozottabb védelemre szorulnak, kiszolgáltatott és védtelen helyzetük végett. Ilyen nagy mértékű védelmi helyzetet igényelnek a gyermekek testi, szellemi fejlettlenségük miatt., mivel képtelenek saját érdekeik megvalósítására. Ezen kívül a szakosított ombudsmanok felállításánál figyelembe kell venni az adott jogterület visszamaradottságát és fejletlenségét. Fontos jogállami garancia lenne, hogy a szakosított ombudsman személye is független legyen minden hatalmi ágtól és megbízatását országgyűlési döntés előzze meg. Minisztériumi szervezetrendszer keretein belül nem feltétlen sikerülne megvalósítani a független és pártatlan működést.[9]

A gyermekek jogainak védelme egy olyan különleges bánásmódot igénylő terület, mely feljogosít minden szervet, személyt a gyerekek jogainak védelmére és tiszteletben tartására. Fontos, hogy ez mindenki számára biztosítva legyen, aki gyermekek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik, hogy a gyermekeknek biztosított alkotmányos jogokért fellépjen és biztosítsa azok teljeskörű érvényesülését.[10]

A Gyvt. 1997-ben hatályos normaszövege részletesen kifejtette az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kiemelkedő szerepét a gyermekvédelem rendszerében, miszerint a biztos feladat- és hatáskörébe utalta a tudomására hozott gyermekek alkotmányos jogait érintő jogsértések azonnali kivizsgálását és azok orvoslását különböző intézkedések kezdeményezésével.[11]

Fontos megemlíteni, hogy a biztos hatásköre egy részletszabályokat is tartalmazó törvényből ered, mely meghatározza a biztos alkotmányos funkcióját és tevékenységeit, a Gyvt. ennek megismétlése és fontosságának hangsúlyozása érdekében ismételte meg ezen jogosultságot miszerint a gyermekek jogainak védelmében sajátos módon eljárhat. Az ombudsman alkotmányos szerepkörével összeegyeztetve azt a különös megállapítást tehetjük, hogy a „Gyvt. ma hatályos rendelkezései már utalást sem tesznek az azóta létrejött alapvető jogok biztosának jogintézményére.”[12]

Helyette az Alapvető jogok biztosáról szóló törvény tesz említést a biztos gyermekjog-védelemmel kapcsolatos kiemelkedő tevékenységére. Viszont amit fontos megemlíteni, hogy hazánkban is felmerült a kérdés, hogy nem lenne-e szükség arra, hogy egy különálló, csak a gyermekek jogait érintő visszásságok vizsgálata érdekében válasszanak egy gyermekjogi biztost. Az emberek számára biztosított alapvető emberi jogok és a gyermeki jogok köre nem teljeskörűen fedik egymást, hanem csak egyes részei. Különösen a gyermekek speciális és kiszolgáltatott helyzetére tekintettel is indokolt lenne egy külön erre a területre specializálódott biztos intézményének felállítása.[13] A gyermekek jogainak érvényesüléséért és érdekképviseletéért a jogalkotásban és a jogalkalmazásban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala felel.[14]

Nagyon fontos megemlíteni a gyermekek jogosultságát,

miszerint a gyermekek közvetlenül az ombudsmanhoz is fordulhatnak jogorvoslatért.

Ezenkívül az alapvető jogok biztosa, mint gyermekjogi ombudsman működteti a Gyermekjogi projektjét, mely lehetőséget biztosít a gyermekek számára, hogy kérdéseikkel, észrevételeikkel és panaszaikkal a biztoshoz fordulhatnak segítségül, ezenkívül lehetőségük nyílik a gyermekjogokkal kapcsolatos tudásuk bővítésére és fejlesztésére.[15]

Dr. Lux Ágnes előadása[16] alapján egy konkrétabb és világosabb képet kapunk arról, hogy miért van szükség egy gyermekjog-védelemre szakosított ombudsmani intézményre. A gyermekjog egy olyan speciális határterület, mely számos jogi területhez kapcsolódik, mint például a közigazgatási joghoz, büntetőjog területéhez, a nemzetközi jog terrénumának is egyik közkedvelt vizsgálódási pontja, de ezeken kívül nagyon determináló terület a családjog és az alkotmányjog, mint szakjogágak is.

A sérülékeny gyermekek csoportjának érdekei védelmében egy pozitív jogvédelmi mechanizmus intézményesítésére van szükség. Az Alaptörvényben is nevesített triász: ellátás, védelem és gondoskodási kötelezettség ellátásán kívül egy paternalista védelemre is szükség van.

Az önálló, szuverén gyermekjogi ombudsmani tisztség intézményesítése közvetve levezethető a párizsi alapelvekből és a majdnem az egész világ által ratifikált nemzetközi egyezményből, vagyis az 1989-ben hatályosuló Gyermekjogi Egyezményből. Az Egyesült Államokon kívül a világ minden egyes állama ratifikálta az előbb említett forradalmi egyezményt ezzel is elkötelezve a benne foglalt alapelvek és kötelezettségek teljesítésére. Egy úgynevezett Gyermekjogi Egyezmény-ellenes mozgalom bontakozott ki az Egyesült Államokban. A mozgalom az egyezmény elvetését szorgalmazza, mivel ezen okmány ratifikálásával alkotmányos érdeke sérülne az Egyesült államoknak, csorbulna az állami szuverenitás mértéke, ezen kívül a szülői kompetenciák csorbulását idézné elő a ratifikálás.

Norvégiában az 1980-as évek derekán alakult ki az első szakosított, specifikus gyermekjogi ombudsman intézménye.

A gyermekjogi ombudsman három funkciója került megnevezésre. Fontos említést tenni arról, hogy ezek a hatáskörök társadalmi funkciókat valósítanak meg. Az első funkció a nemzetközi monitoringba való bekapcsolódás igényének teljesítése volt, miszerint az Egyezmény előírja a rendszeres jelentéstételi kötelezettséget, mely arra irányul, hogy az Egyezményt ratifikáló államok milyen módszerekkel és hogyan hajtották végre a dokumentumban előírtakat. Ezen jelentéseket a Genfi testület vizsgálja és ajánlásaiban felhívja az államok figyelmét a megvalósításban felmerülő kisebb-nagyobb hiányosságokra és azok orvoslására buzdítja a jelentéseket készítőket. Mivel a testület véleménye csak egy ajánlattétel és nem kötelezettség kiszabás, ezért nem bír kötelező erővel, ami sokszor gátolja az ajánlások érvényesülését és betartását a gyakorlatban. Ebben az esetben a gyermekjogi ombudsman tisztségének bevezetése lenne a megoldás. A szakosított biztos biztosítaná ezen ajánlások kikényszeríthetővé tételét és az Egyezményben foglaltak szabályos és eredményes végrehajtását a gyermekek helyzetének jobbítása és fejlesztése érdekében. Azokban az államokban, ahol ezen specifikus ombudsman foglalkozik a gyermekjog-védelemmel, ott ezen a területen sokkal jobb és kimagaslóbb eredmények születtek.

A következő funkcionális elem a gyermekrészvétel kérdésköre. A gyermekek partnerként való kezelése kulcsfontosságú, biztosítani kell a gyermekek számára is a részvételhez és a meghallgatáshoz való jogot. Ez a téma a jogvédelem ezen területén nem a legrelevánsabb mivel ennél égetőbb és nagyobb odafigyelést igénylő területekre összpontosul a figyelem, mint például a gyerekekkel szembeni erőszak tiltása és minden eszközzel ennek elkerülése és háttérbe szorítása.

A gyakorlatba ezt a funkciót úgy lehetne átültetni, hogy a gyermekeket érintő kérdésköröknél biztosítani kell, hogy a gyermekek álláspontjai és véleménye érvényre jusson. Az ombudsman tisztsége egy sokkal nyitottabb jogintézmény, mely a civil és az állami szféra határmezsgyéjén helyezkedik el, ezért a biztos által biztosított proaktív jogvédelmi mechanizmusoknak köszönhetően sokkal hatékonyabban és egyszerűbben működne a gyermekek elérése ilyen helyzetekben is.

Ezen kívül a jogtudatosítás elengedhetetlen védelmi mechanizmus. A jogok ismerete és a jogtudatosság elengedhetetlen kelléke annak, hogy az érintettek eredményesen érvényesíteni tudják alapvetően biztosított jogaikat és ezen kívül azok védelme érdekében is a gyermekjog-védelemmel kapcsolatos jogi szabályozás ismerete is elengedhetetlen. A biztos hatásköre az, hogy a jogi szabályozás tartalmát artikulálja a nyilvánosság felé, ezzel is elősegítve a védelem hatékonyságát.

A harmadik és egyben végső funkcionális elem az alapjogvédelem biztosítása, mely keretein belül érvényesülni tud az egyéni panaszkezelés ezenkívül a hivatalból történő gyermekjog-védelmi eljárások. A gyakorlatban viszonylag csekély számú gyermekjogi panasz van a palettán. Viszont a hivatalból történő eljárások is jelentős eredményeket érnek el. A szakosított ombudsmani szerv léte biztosítaná az egyéni panaszkezelési mechanizmus gyakorítását és fellendítését.[17]

2002-ben merült fel legelőszőr hazánkban a szakosított gyermekjogi ombudsmani tisztség felállításának igénye. Ez viszont csak egy kísérlet volt. 2003-ban felállították a gyermekjogi miniszteri megbízott intézményét, akinek egy év állt rendelkezésére, hogy szabályozott keretek között kialakítsa és felépítse a gyermekjogi miniszteri biztosi intézményt, de ezt sajnos nem sikerült kivitelezni.[18]

A szkeptikusabb álláspontúak többletjogokat biztosítanának a gyermekek számára.

Ezzel ellentétes nézeteket valló csoport tagjai a szülők jogosultságának erősítésében látja a megoldást és nem egy külön specifikusan gyermekjogok területére szakosított szerv létrehozásában. Ezen kívül még a rendszerváltással egyidejűleg létrejött Egyezményt is bírálják tartalmi vonatkozásban, mivel úgy gondolják, hogy ez a „nyugati féltekének az Egyezménye”. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a világon létező etnikai és vallási sokszínűségnek, hanem egy úgynevezett „globális északi elveket” deklarál. Az egyezmény kritikájában azt is megfogalmazták, hogy a dokumentum nem minősül gyermekbarátnak, mivel a Gyermekjogi Egyezmény véleményük szerint egy felnőttek számára konstituált, felnőtt megfogalmazásban íródott, kifejezetten felnőtt egyezmény.[19]

Felvetődik az a kérdés, hogy ha az klasszikus ombudsmani tisztség kiemelt feladatköré tartozik a gyermekek jogainak külön védelme, akkor mi szükség van egy szakosított ombudsman felállítására. Felmerül az lehetőség, hogy elvetik a szakosított szerv létesítését, de arra buzdítanák és köteleznék a biztost, hogy a gyermekjogokkal kapcsolatos ügyeket önállóan is ültesse át és jelenítse meg a gyakorlatban. Az egyedi ügyek kisebb háttérbe szorításával több időt szentelne a jogsértéseket megelőző, proaktív jogvédelemre, ezzel is hatékonyabban biztosítaná a gyermekek számára biztosított többlet és alapjogosultságok érvényesülését és erősödését a minden napi életben elterjedtebb és teljeskörű elfogadását.[20]

Az a kritika is felmerül, hogy a biztosok nagy száma a jogintézmény kiüresedéséhez is vezethet.[21]

 Állásfoglalás

 Véleményem szerint hazánkban szükség lenne egy szakosított ombudsmani tisztség intézményesítésére, mely kifejezetten gyermekjogok védelmével, annak teljeskörű biztosításával és a gyakorlatban felmerülő visszásságok orvoslásával foglalkozna.

A jogvédelmi mechanizmus nem egy kézben összpontosulna, hanem a kifejezett és fokozott védelmet igénylő gyermekjogok biztosítása és prevenciója egy olyan biztos kezébe kerülne, aki kifejezetten és kizárólagosan ezen jogterület fejlesztésével, védelmével foglalkozna. Nem lenne más jogterület védelme a szakosított ombudsman hatáskörében. Csak a gyermekek helyzetére, jogaira és esetleges válsághelyzetükre tudna összpontosítani. Egy megosztott hatáskörgyakorlás lenne bebetonozva jogrendszerünkbe. Ebben az esetben az általános jogvédelemmel foglalkozó biztos a gyermekjogokon kívül elláthatna minden olyan védelmi mechanizmust, melyet a törvényalkotó a feladat- és hatáskörébe telepített.

A gyermekjogok térnyerése és fejlődése szembetűnő lenne egy szakosított biztos garantálásával.

Ugyanakkor azt is megemlíteném, hogy ha elvetendő lenne a szakombudsman kiépítése, ha számomra biztosítva lenne jog, hogy szorgalmazzak valamilyen intézkedést, mely a gyermekek fokozottabb védelmét megvalósítaná, akkor egy hatósági szintű jogvédelmet tudnék elképzelni ennek a célnak a biztosítására.

Nem lenne elvetendő egy Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság hatósághoz (továbbiakban: NAIH[22]) – melyet 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (továbbiakban: Infotv.)  V. fejezete intézményesített – hasonló hatósági konstrukció kiépítése, mely a mi esetünkben a gyermekek védelmével foglalkozna kizárólagosan.
Azért gondolom, hogy egy hatósági szerepvállalással hatékonyan lehetne biztosítani a gyermekek fokozottabb védelmét és jogaiknak teljeskörű biztosítását és kikényszerítését, mert a hatóságok által hozott döntések kötelezőek. Ezen kötelező jogerő biztosítaná, hogy a határozatok, döntések, melyeket hoznak beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, mivel azok tartalma jogilag kikényszeríthető, azok jogereje miatt.

Ahogy az Infotv. 52.§ (1) bekezdése szerinti eljáráskezdeményezésre bárki jogosult a NAIH eljárásának vonatkozásában, úgy a gyermekjogok védelmével foglalkozó hatósághoz szintén bárki fordulhatna jogvédelemért, de visszásság észlelése végett a hatóság hivatalból is megindíthatná az eljárást. A hatóságnak hatásköréből és funkciójából adódóan lehetősége lenne szankcionálni, ami szintén preventív jelleggel visszaszorítaná a szervezetek vagy egyének által elkövetett gyermekek sérelmére okozott jogsértések mennyiségét.

Az általam felvázolt konstrukciók természetesen csak elméleti síkon léteznek, melyek elméleti síkon nyerhetnek alkotmányos elismerést, viszont a mai és hatályos rendszer hatékonyságának vitatásáig és elvetésének felmerüléséig a mostani kiépített szervezetrendszer alapján törekszik az állam a gyermekek jogainak védelmének biztosítására és a velük szemben megvalósult jogsértések orvoslására.

Simon Mercédesz

Források

[1] Somody Bernadette: Alapjogvédelem a bíráskodáson túl, FUNDAMENTUM, 2010. 2. szám, 14. oldal

[2] Somody Bernadette: Alapjogvédelem a bíráskodáson túl, FUNDAMENTUM, 2010. 2. szám, 14. oldal

[3] Szirmák Erik: Ombudsmani intézmény az új rendszerben, MÉLTÁNYOSSÁG Politika elemző központ, 6. oldal

[4] Szabó Máté: Az állampolgári jogvédelem új típusú intézménye a 21. században: Az ombudsman, 194. oldal

[5] Az ombudsman intézménye és emberi jogok védelme Magyarországon, A 2007. december 3-i konferencián elhangzott előadások gyűjteménye, Országgyűlési Biztos Hivatala, Budapest 2008, 104.-108. oldal

[6] Szabó Máté: i.m. 194. oldal

[7] Rózsás Eszter: i.m. 13. oldal

[8] Szirmák Erik: i.m. 6. oldal

[9] Rózsás Eszter: i.m. 193-194. oldal & 219-220. oldal

[10] Filó Erika- Katonáné Pehr Erika: i.m. 74. oldal & 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról (továbbiakban: Gyvtv )11.§ (1) bekezdés

[11] Filó Erika- Katonáné Pehr Erika: i.m. 74. oldal,

[12] Filó Erika- Katonáné Pehr Erika: i.m. 74. oldal

[13]Filó Erika- Katonáné Pehr Erika: i.m. 75. oldal

[14] Filó Erika- Katonáné Pehr Erika: i.m.75. oldal,

[15] Filó Erika- Katonáné Pehr Erika: i.m. 76. oldal

[16] Lux Ágnes 2018. március 23.-ai előadás anyaga

[17] Lux Ágnes 2018. március 23.-ai előadásanyaga

[18] Rózsás Eszter: i.m. 193-195. oldal

[19] Lux Ágnes 2018. március 23.-ai előadásanyaga

[20] Az ombudsman intézménye és emberi jogok védelme Magyarországon, A 2007. december 3-i konferencián elhangzott előadások gyűjteménye, Országgyűlési Biztos Hivatala, Budapest 2008, 104.-106. oldal

[21] Rózsás Eszter: i.m. 195. oldal

[22] 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (továbbiakban: Infotv.)  V. fejezete intézményesítette

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS