A művészet halála vagy a szerzői jog hiányosság-AI?

Eljött a gépek felemelkedése, de nem hódítóként jönnek, hanem alkotóként. Az egyre sokasodó „AI” műalkotás-generátorok, különösen, mint a Midjourney és a DALL-E, meghódították az internetet. Lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy gyorsan hihetetlenül részletes és erőteljes képeket készítsenek felszólítások alapján – ami bármi lehet. Szeretne látni egy űrhajós macskát, amint szörfdeszkán lovagol egy fantasy világban, Picasso stílusában? Nem probléma. Ha azonban az alkotás elkészült, kié a tulajdonjog – Az Öné, a mesterséges intelligenciáé vagy annak a programnak a tulajdonosáé, amelyben a műalkotás elkészült?

Számítógépek és az alkotói folyamat

Az A.I. művészek régóta foglalkoznak különféle kreatív munkákkal. Az 1970-es évek óta a számítógépek nyers műalkotásokat készítenek. A legtöbb ilyen számítógéppel készített műalkotás nagymértékben támaszkodott a programozó kreatív közreműködésére; a gép legfeljebb egy műszer, vagy ecsethez, vagy vászonhoz nagyon hasonlító eszköz volt. Ma azonban egy technológiai forradalom zűrzavarában vagyunk, amely megkövetelheti tőlünk, hogy újragondoljuk a számítógépek és a kreatív folyamat közötti kölcsönhatást. Ezt a forradalmat a gépi tanulási szoftverek gyors fejlődése támasztja alá, a mesterséges intelligencia egy olyan részhalmaza, ami autonóm rendszereket hoz létre, amelyek képesek anélkül tanulni, hogy az ember külön programozná őket.

Mi az A.I. művész?

A gépi tanulási célokra kifejlesztett számítógépes program, amely olyan algoritmussal rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy tanuljon a bevitt adatokból, fejlődjön és döntéseket hozzon -ezek akár irányítottak, akár függetlenek lehetnek. Ha művészetre, zenére és irodalmi művekre alkalmazzák, a gépi tanulási algoritmusok valójában a programozók által biztosított bemenetből tanulnak. A bevitt adatokból tanulnak egy új munka létrehozásához, és a folyamat során önálló döntéseket hoznak. Az ilyen típusú mesterséges intelligencia fontos jellemzője, hogy míg a programozók paramétereket állíthatnak be, a munkát valójában maga a számítógépes program generálja.

A Midjourney és a DALL-E esetében ezek olyan gépi tanulási modellek (és támogató szoftverek), amelyek képesek digitális képeket generálni kép- és szöveges adatok alapján. A képgeneráló programok jellemzően az internetről nyilvánosan elérhető képek segítségével tanulnak, hogy utána saját alkotásokat hozzanak létre. A tanításhoz használt képadatbázisok azonban gyakran tartalmaznak például blogokról bedolgozott művészeti alkotásokat és hasonló képadatbázisokból származó, egyébként jogvédett tartalmakat. 

A szerzői jogi törvény következményei

A mesterséges intelligencia felhasználásával készült alkotások nagyon fontos vonatkozásai lehetnek a szerzői jogi törvénynek. Hagyományosan a számítógéppel készített művek szerzői jogának jogosultját nem kérdőjelezték meg, mert a program csupán egy eszköz, amely az alkotási folyamatot támogatja, hasonlíthatnánk akár a tollhoz és a papírhoz. A kreatív alkotások akkor jogosultak szerzői jogi védelemre, ha eredetiek, és az eredetiség legtöbb meghatározása emberi szerzőt igényel. 

Ugyanakkor, a mesterséges intelligencia legújabb típusainál a számítógépes program már nem eszköz; valójában emberi beavatkozás nélkül hozza meg az alkotási folyamatban szerepet játszó döntéseket.

Jogi lehetőségek

A szerzői jogi törvény többféleképpen kezelheti azokat a műveket, ahol az emberi interakció minimális vagy egyáltalán nem létezik. Én ezek közül most két lehetőséget emelnék ki: megtagadhatja a számítógéppel létrehozott művek szerzői jogi védelmét, vagy az ilyen művek szerzői jogát a program készítőjének tulajdoníthatja.

Tudomásom szerint a mesterséges intelligencia által létrehozott művek szerzői jogának átruházása soha nem volt kifejezetten tiltva. Több ország törvényei nem vonatkoznak a nem emberi szerzői jogokra, például Spanyolország és Németország vonatkozó rendelkezései mondják ki, hogy csak az ember által készített művek részesülhetnek szerzői jogi védelemben. Az Egyesült Államokban pedig a Szerzői Jogi Hivatal kijelentette, hogy „egy eredeti szerzői művet regisztrál, feltéve, hogy a művet emberi lény hozta létre”. Ez az álláspont az ítélkezési gyakorlatból ered, amely kimondja, hogy a szerzői jogi törvény csak „a szellemi munka gyümölcsét” védi, amely „az elme kreatív erején alapul.”

Európában az Európai Unió Bírósága is több alkalommal kijelentette, hogy a szerzői jog csak az eredeti művekre vonatkozik és ennek az eredetiségnek tükröznie kell a „szerző saját szellemi alkotását”. Ezt általában úgy értelmezik, hogy az eredeti műnek tükröznie kell a szerző személyiségét, ami egyértelműen azt jelenti, hogy emberi szerzőre van szükség a szerzői joggal védett mű létezéséhez.

A második lehetőség, a programozó szerzői jogának átadása, ezen az úton halad Hongkong, India, Írország, Új-Zéland és az Egyesült Királyság is. E mögött az a gondolat áll, hogy kivételt teremtsenek minden emberi szerzői követelmény alól azáltal, hogy elismerik azt a munkát, amely egy olyan program létrehozásához szükséges, amely képes alkotásokat generálni, még akkor is, ha a kreatív szikrát a gép vállalja fel.

Mindez nyitva hagyja a kérdést, hogy: a törvény szerint kit tekintene annak a személynek, aki rendelkezik a mű létrehozásáról? El kell ismernie a törvénynek a programozó vagy a program felhasználójának hozzájárulását? Az analóg világban ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy a szerzői jogokat a tollkészítőre vagy az íróra kell-e ruházni. Miért bizonyulhat problémásnak a meglévő kétértelműség a digitális világban?

A jövő

A kérdés megítélése valószínűleg még bonyolultabbá válik, ahogy a mesterséges intelligencia művészek általi használata egyre szélesebb körben elterjed, és ahogy a gépek egyre jobbak lesznek a kreatív alkotások előállításában, ami tovább mossa a különbséget az ember és a számítógép által készített műalkotások között.

A számítástechnika határtalan fejlődése és a rendelkezésre álló számítási teljesítmény óriási mennyisége megkérdőjelezheti a megkülönböztetést: ha lehetőséget ad egy gépnek, hogy stílusokat tanuljon meg nagy mennyiségű tartalomból, az egyre jobban utánozza az embereket. Előfordulhat, hogy nem tudunk különbséget tenni az ember által generált és a gép által generált tartalom között. Még nem tartunk ebben a szakaszban, de ha eljutunk odáig, akkor el kell döntenünk, hogy milyen típusú védelmet adjunk – ha van ilyen – az intelligens algoritmusok által, csekély emberi beavatkozással vagy anélkül készített alkotásoknak. Bár a szerzői jogi törvények eltávolodtak a szakértelmet, munkát és erőfeszítést jutalmazó eredetiségi szabványoktól, talán kivételt tehetünk e tendencia alól, ha a kifinomult mesterséges intelligencia gyümölcseiről van szó.

A legésszerűbb megközelítésnek tűnik a szerzői jogok megadása annak, aki lehetővé tette a mesterséges intelligencia működését, és az Egyesült Királyság modellje tűnik a leghatékonyabbnak. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a vállalatok továbbra is befektessenek a technológiába, biztonságban tudva, hogy befektetésük megtérül.

A következő nagy vita az lesz, hogy a számítógépeknek meg kell-e adni az emberek státuszát és jogait, de ez egy teljesen más történet.

Ez a cikk az Arsboni 2022. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források: