Amikor a nő emberi áru – az emberkereskedelem problematikája a bírói gyakorlatban (1. rész)

Az emberkereskedelem egyre inkább elterjedt jelenségét tekintve, bizonyára senki számára sem meglepő, hogy napjainkra a szervezett bűnözés egyik legnagyobb méretű üzleti iparágává nőtte ki magát. A jogsértés hivatalosan 1999. március 1. napjától szerepel önálló tényállásként a hazai jogrendszerben, melynek tilalmát jelenleg az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése is tartalmazza. Kétrészes cikksorozatunkban az emberkereskedelem hazai büntetőjogi megítélését, valamint problematikáját elemezzük a bírói gyakorlatban.

Az emberkereskedelem fogalmi meghatározása

A nemzetközi normák alapján megalkotott Brüsszeli nyilatkozat értelmében az emberkereskedelem jelensége magába foglalja az áldozat szexuális és munkaerő kizsákmányolását, a bérkoldulást, továbbá a háztartási rabszolgamunkát is.  A statisztika szerint jelenleg is rengeteg a felderítetlen eset, amelyet kihasználva az elkövetők határokon átnyúló szervezettséggel, gyakran törvényes piaci eszközök útján mossák tisztára bűncselekményből származó bevételüket.

További fogalom meghatározásként értékelhető az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU Irányelve, amely szerint emberkereskedelem valósul meg kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek nyújtásával vagy elfogadásával valamely személy megszerzése érdekében.

A Palermói ENSZ Egyezmény Jegyzőkönyve alapján az emberkereskedelem tényállása alatt kifejezetten „kereskedelemmel” kapcsolatos cselekményeket értünk, például az áldozatok szállítását, eladását, toborzását, elrablását. Szintén emberkereskedelem valósul meg a sértett kiszolgáltatott helyzetével való visszaélésével, valamint fenyegetés és erőszak alkalmazásával is. A tényállás szükségszerű eleme viszont, hogy az elkövető céljának az áldozat kizsákmányolására kell irányulnia.

Ilyennek minősülhet a szexuális jellegű kizsákmányolás, például prostitúcióra kényszerítés, a szexuális kényszerítés, a gyermekpornográfia, a kényszermunka, valamint a szervkereskedelem és a kényszerházasság.

Az emberkereskedelem hazai büntetőjogi megítélése

Az emberkereskedelem, mint önálló törvényi tényállás hivatalosan 1999-től szerepel a hazai büntetőjogi kódexben, amelyet az 1998. évi LXXXVII. törvény 43. §-a iktatott be az akkori 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) rendelkezései közé.

A jogsértés jelenleg a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C törvény (továbbiakban: Btk.) XVIII. fejezét képező Emberi szabadság elleni bűncselekmények között szerepel.

A hatályos rendelkezést 2020. július 1-i hatállyal módosították, melynek keretében az emberkereskedelemre vonatkozó tényállással együtt került szabályozásra a kényszermunkára vonatkozó törvényi tényállás is, így jelenleg is ugyanazon jogszabályi rendelkezések vonatkoznak rájuk.[1]

A módosítás egyébként a passzív alany, azaz az áldozat emberkereskedelem és kényszermunka során nyújtott szolgáltatását igénybe vevő személyekre is kiterjesztette szankcióit, ennek keretében a gyermekprostitúció kihasználására vonatkozó büntetési tételeket is szigorították.

Jelenleg emberkereskedelem bűntettét követi el az, aki mást elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad, átvesz, vagy ilyen jellegű cselekmény megvalósítása érdekében szállít, elszállásol, elrejt, vagy másnak megszerez.

A bűncselekményt ugyanakkor szintén megvalósítja az, aki mást rendszeres előny szerzése céljából munkavégzésre, vagy jogellenes cselekmény folytatására megtévesztéssel vesz rá, erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít, vagy esetleg kiszolgáltatott helyzetét kihasználva rábír. A jogszabályi rendelkezés továbbá ide sorolja azon eseteket is, ha az elkövető a sértett nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével kapcsolatos, illetve vele kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el a cselekményt.

Súlyos jogsértés révén a törvény további minősített esetként értékeli, ha a bűncselekményt szexuális cselekmény végzése vagy emberi test tiltott felhasználása érdekében követik el, továbbá még súlyosabban minősülő eseteket is tartalmaz, amelyet a cikk következő részében részletesen ismertetünk.

A törvény – különös tekintettel az emberi méltóságot sértő cselekményekhez hasonlóan – az emberkereskedelem és kényszermunkára történő előkészületet is büntetni rendeli, továbbá az emberkereskedők áldozatait kihasználó személyeket is.

A gyakorlatban tehát, ha prostitúcióra kényszerített nő szolgáltatásait valaki bármely módon igénybe veszi, vagy felhasználja, tette szintén büntetést vonhat maga után.

Kerítés vagy emberkereskedelem?

Bár jelenleg a tényállás egységesnek tűnhet, a jogszabályi rendelkezés mégis számos kérdést felvetett a korábbi és a jelenlegi bírói gyakorlatban is. Ilyennek számított például a tényállásban említett kiszolgáltatott helyzet fogalmi meghatározása, hiszen a büntetőjogi tényállás 2020. július 1-jei módosítását megelőzően is a bírói gyakorlatra hárult annak megítélése, hogy tulajdonképpen kiszolgáltatottnak minősült-e az áldozat helyzete. A Legfőbb Ügyészség állásfoglalásának megfelelően a bírói gyakorlat uniós irányelvekre és nemzetközi normákra támaszkodott, főként a Palermói Egyezményben foglaltakra, illetve a 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre.

Utóbbi jogforrás szerint kiszolgáltatottság alatt olyan helyzetet értünk, amelyben az adott személy tényleges vagy elfogadható választási lehetőség hiányában kénytelen alávetni magát a bűncselekménynek.

Az irányelv alapján tehát a kiszolgáltatott helyzet már akkor is megállapítható, ha az áldozat különösebb fizikai erőszak vagy pszichikai ráhatás nélkül, más elfogadható választás hiányában, saját akaratból létesített például prostitúciós tevékenységet.

Az ügyészség iránymutatásával ellentétben ugyanakkor számos alkalommal hoztak a törvényszékek a terhelt számára enyhébb mértékű ítéletet, hiszen sok esetben problémát jelentett a sértett szabad akaratának feltárása. Ennek keretében, ha nem volt teljeskörűen bizonyítható a kiszolgáltatott élethelyzet megállapítása, a terhelt cselekményét csak kerítés bűntetteként értékelték, amely bizonyára enyhébb büntetési tételt is jelentett.

A gyakorlatban tehát például, ha az elkövető a női áldozatot mással, másokkal történő szexuális kapcsolat létesítésére megszerzi, amelyért ő anyagi ellenszolgáltatásban részesül, tette a nő futtatása, azaz a kerítés bűncselekményeként értékelhető. A bírói gyakorlat szerint a megszerzés olyan magatartást jelent, amely megteremti másokkal történő nemi kapcsolat közvetlen lehetőségét. Ezzel szemben, ha nem konkrét haszonszerzés a cél, hanem valamely előny megszerzésére irányul az elkövető célja, illetve a sértett kiszolgáltatott élethelyzetét kihasználják, már emberkereskedelemről beszélhetünk. További lényeges különbség még, hogy az emberkereskedelem megvalósulásának szükségszerű eleme az áldozat kizsákmányolása, továbbá a bűncselekmény elkövetése majdnem minden esetben az áldozat befolyásolásával jár. A kerítés bűntettének ezzel ellentétben nem szükséges feltétele az áldozat befolyásolása, ugyanakkor velejárója is lehet, kizsákmányolás viszont nem valósulhat meg.

Fontos itt megjegyezni viszont, hogy szexuális cselekmény alatt nemcsak konkrétan a közösülés értendő, hanem minden súlyosan szeméremsértő cselekmény annak tekinthető, amely a nemi vágy felkeltésére, kielégítésére alkalmas vagy arra irányul.

A kérdés azért is tekinthető meglehetősen problémásnak, hiszen a kerítés bűntette alapesetben három évig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, így amellett, hogy az elkövető viszonylag könnyedén mentesülhet a súlyosabb mértékű büntetés alól, a bűncselekmény újbóli elkövetésének sem lesz megfelelő mértékű visszatartó ereje.

Utóbbira példaként szolgálhat a tény is, hogy a kerítés bűncselekményét elkövetők nagyon sok esetben a későbbiekben az emberkereskedelemtől sem riadnak vissza. Erre jó példa lehet egy 2019. áprilisában, a Budapest Környéki Törvényszék által alkotott ítélet is. A döntés alapjául szolgáló ügyben az egyik vádlott egy 14 éves állami gondozott, érzelmileg lelkisérült kamaszlánnyal kezdett szerelmi kapcsolatot, aki rövid ismeretség után oda is költözött hozzá, illetve annak családjához. Néhány hónap elteltével a vádlott prostitúciós tevékenységre toborozta a kamaszlányt, aki rövid hezitálást követően bele is egyezett a cselekménybe.

A vádlott nővére ötletére az áldozatról készült szexuális tartalmú képeket internetes szexuális oldalakon is hirdették, majd prostituáltként dolgoztatták. Ezt követően egy közvetítő bevonásával a vádlott mindössze 35 ezer forintért eladta egy szexrabszolgát kereső idősebb férfinak, aki az eladás után a sértettet többször is megerőszakolta.

A vádlott közben kihasználva a kamaszlány érzelmeit, arra is rá akarta venni őt, hogy az őt megvásárló férfit meglopja, majd egy csellel meg is szökjön tőle. A terv azonban meghiúsult, a lány visszaszerzése érdekében a vádlott a szülők segítségét kérte, így sikerült végül kiszabadulni a sértettnek. A lány azonban visszakerülve a nevelőotthonba, ismét megszökött a vádlotthoz. A büntetőeljárás során a vádlott mellett felelősségre vonták a lányt futtató férfi nővérét, a közvetítő nőt, továbbá az áldozatot megvásárló idősebb férfit is, akit közülük a legsúlyosabb büntetéssel ítéltek el.[2]

Az ügy részletei így egyrészről azt a feltételezést is megerősítik, hogy a sértett manipulációja akár olyan mértéket is ölthet, hogy minden bántalmazás ellenére, folyamatos jelleggel visszatérjen az őt kihasználó elkövetőhöz. Másrészről utóbbi ügyben az is jól látható, hogy a bűntény majdnem minden esetben jól szervezetten épül fel, és több vádlott is érintett lehet valamely szinten.

A cikk kétrészes, a folytatása itt olvasható.

Neked is van egy érdekes témád, amit megosztanál az olvasóinkkal? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak!