Amikor a nő emberi áru – az emberkereskedelem problematikája a bírói gyakorlatban (2. rész)

Cikkünk folytatásában az emberkereskedelem egyik elkövetési magatartására, a rábírásra térünk ki. Emellett elemezzük, milyen jogi problémák is adódhatnak, ha a bűncselekményben több áldozat is érintett. Az írás első része itt olvasható.

A rábírás, mint elkövetési magatartás kérdése

A Btk. 192. § (2) bekezdésében nevesített rábírás elkövetői magatartása szintén felvethet bizonyos kérdéseket. A rábírás fogalmát, bár nem határozza meg konkrétan a törvény, számos tényállásban (például prostitúció elősegítése, kiszolgáltatott személy megalázása) szerepel, így a joggyakorlat e bűncselekményekben foglaltakat veszi alapul. Ennek alapján a rábírás felbujtói, célratörő tevékenységként értelmezhető, amely egyaránt megvalósulhat felhívással, rábeszéléssel, kéréssel, esetenként bizonyos ajándék vagy előny ígéretével is.

A tényállásszerűség ugyanakkor csakis akkor állapítható meg, ha az elkövető szándéka az emberkereskedelem és kényszermunka tényállásában meghatározott cselekményre történő felhívására, késztetésére irányul.

A rábírással ugyanakkor szorosan összefügghet a toborzás elkövetési magatartása is.

A Btk. a toborzáshoz, bár szintén nem rendel pontos fogalmi meghatározást, az ügyészi kommentár értelmezése alapján a toborzás egyfajta előkészületi magatartás, amely az áldozatot önkéntes csatlakozásra készteti.

A Kúria Büntető Kollégiuma 2022. március 30. napján elfogadott, emberkereskedelem értelmezésével kapcsolatos összefoglaló véleménye alapján a toborzás elkövetői magatartás kiegészíthető azzal, hogy általában ennél az elkövetői magatartásnál nem jellemző az erőszak, a legjellemzőbb, hogy az emberkereskedő a sértett bizalmába férkőzzön, illúzióba ringassa a jelentkezőt, hitegesse.[1]

Utóbbira kiváló példa az úgynevezett „loverboy” módszer, amely a statisztika alapján az egyik leggyakoribb módja az áldozat behálózására.

A módszer lényege, hogy a „loverboy” többnyire alacsony intellektusú, nevelőotthonban nevelkedett, esetleg mélyszegénységben élő fiatalkorú nőt szemel ki, akinek megtévesztéssel, érzelmi befolyásolással szerelmet, esetleg jobb anyagi körülményeket ígér, majd veszi rá a őt kényszermunkára vagy prostitúciós tevékenységre.

Bár sok példa előfordulhat rá a gyakorlatban, önkéntességről így sem lehet beszélni, hiszen az áldozatot manipulációval, hamis ígéretekkel tévesztik meg. A jogsértés súlyosságára való tekintettel így a törvény az előkészületi magatartást is bünteti, tehát ha például a sértett nem megy bele a prostitúciós tevékenységbe, az elkövető emberkereskedelem kísérletének bűntettével vonható felelősségre. Utóbbinak viszont szükségszerű eleme, hogy az elkövető csak felhívhatja a sértett figyelmét az adott cselekményre, fenyegetés és erőszak nem valósulhat meg.

Fontos itt megemlíteni, hogy a Legfőbb Ügyészség 2018. október 25. napján kiadott iránymutatása szerint a kiszolgáltatott sértett emberi méltóságot és személyi szabadságot sértő bűncselekmények elkövetéséhez soha nem adhatja beleegyezését, ezáltal emberkereskedelem elkövetője nem is hivatkozhatna arra, hogy az áldozat szabad akaratából egyezett bele a bűncselekmény elkövetésébe.

Elengedhetetlen említést tennünk az elkövető és a passzív alany, tehát az áldozat kapcsolati rendszeréről is. A loverboy módszer, bár minősülhet a megtévesztéssel rábírásnak, könnyedén előfordulhat, hogy az áldozat és maga az elkövető is szerény anyagi körülmények között, esetlegesen nevelőotthonban nevelkedtek, hasonló életkoruk alapján pedig nem állapítható meg köztük alá-fölé rendeltségű viszony sem. Erre jó példa lehet, hogy az elkövető és a későbbi áldozat egy párt alkotnak, az elkövető pedig folyamatosan panaszkodik az áldozatnak anyagi helyzetéről, a sértett pedig talán az elkövetőhöz fűződő érzelmek hatására önkéntesen ajánlja fel szolgáltatásait. Az ilyen esetek vizsgálatát tovább bonyolíthatja, ha a sértett élethelyzeténél is kiszolgáltatottabbnak minősül az elkövető élete, valamint ha fiatalkorúakról van szó.

Cikkünk előző részében foglaltakra visszatérve fontos megemlítenünk itt a Kúria egy ügyben alkotott állásfoglalását is. A vélemény alapján kiszolgáltatott élethelyzetűnek tekinthető a hajléktalan, jövedelemmel, családi kapcsolatokkal nem rendelkező, alacsony intellektusú és/vagy testi fogyatékos személy, ezáltal a nevelőotthonban nevelkedett elkövető is könnyedén számíthat jövedelem és családi kapcsolatok hiányában szintén kiszolgáltatottnak.[2]

Láthatjuk tehát, hogy az ilyen ügyekben az élethelyzetet még körültekintőbben kellene megvizsgálni, hiszen ha például a sértett élethelyzete nem minősül teljes mértékben kiszolgáltatottnak, az elkövető csak kerítés bűntette miatt vonható felelősségre.

Az emberkereskedelemre vonatkozó ügyek gyakorlatában nem elhanyagolható tény a Btk. 192. § (2) bekezdésében foglalt rendszeres előny jellegének vizsgálata is. A rendszeres előny például munkajellegű kizsákmányolásnál nemcsak konkrét vagyonban jelentkezhet, hanem egyaránt vonatkozhat az elkövető mindennapi szükségleteinek kielégítésére, az áldozat bizonyos járandóságainak (pl. nyugdíj) rendszeres felvételére, esetenként házimunka elvégzésének kikényszerítésére is. Ennek alapján a bűncselekményekből származó jövedelmek és a bűncselekményekhez kapcsolódó egyéb javak felkutatására, azonosítására és a vagyonbiztosítás érdekében teendő feladatokról szóló 20/2018. (V.31.) ORFK utasítás értelmében vizsgálni kell a vagyonelkobzás lehetőségét. Tekintve pedig, hogy jelen esetben csakis munkacélú kizsákmányolás történt, a szerzett előny nem feleltethető meg a vagyonelkobzás intézményének.

A több ember sérelmére történő elkövetés

A Btk. alapján az emberkereskedelem minősített, tehát a súlyosabban büntetendő esetei meglehetősen komplex egységet alkotnak.

Cikkünk első részére visszatérve egyrészről súlyosabban büntetendő az elkövető, ha az áldozatot megtéveszti, vele szemben hatalmi viszonyban áll, a sértett esetleg a felügyelete, nevelése alatt áll, valamint azon eset is, ha az áldozatot fenyegetéssel, erőszakkal kényszeríti a cselekményre.

Ettől további három súlyosabban büntetendő eset különíthető el.

Egyrészt, ha a jogsértésben tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek, vagy többen is érintettek, illetve ha a sértett sanyargatásával, hivatalos személyként, vagy e minőséget felhasználva valósítják meg a cselekményt.

A jogsértés legsúlyosabban viszont már életfogytig terjedő szabadságvesztéssel is büntetendő, ha a cselekményben tizenkettedik életévét be nem töltött személy az áldozat, illetve ha a jogsértést életveszélyt vagy különösen súlyos hátrányt okozva valósították meg.

A több ember sérelmére elkövetett eseteken túl tehát a törvény súlyosabb eseteket is tartalmaz, ha pedig halmozódás, tehát ezek közül több eset fennállása esetén, a magasabb büntetési tétellel járó esetek kizárják az enyhébbek alkalmazását. A rendező elv szerint ugyanakkor az azonos szinten lévők együttesen állapíthatók meg. Ennek értelmében tehát a gyakorlatban előfordulhat, hogy egyéb minősítő körülmény hiányában azonos büntetési tétellel büntetendők a két felnőttkorú személy sérelmére, illetve a több 12-18 év közötti sértettek ellen elkövetett emberkereskedők köre is.

A gyakorlat azért is tekinthető meglehetősen komplikáltnak, hiszen a fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények erkölcsi szempontból jelentősen súlyosabbnak tekinthetők, mint a felnőttkorúak esetei, a társadalom pedig jogosan várná el, hogy tettük kellő mértékű büntetést vonjon maga után.

Nem elhanyagolható tény viszont a fenti sorokban említett következtetés sem, mely szerint a fiatalkorú sértettek sokkalta befolyásolhatóbbak, érzelmileg feltehetőleg sebezhetőbbek, az alacsonyabb büntetés pedig arra ösztönözheti az elkövetőt, hogy a későbbiekben továbbra is félelemben tartsa a sértettet. Utóbbi azért is vethet fel problémákat, hiszen a sértettben keltett félelem megakadályozhatja őt esetleg a vádlott ellen tett tanúvallomásban, továbbá cikkünk első részében említett ügyből kifolyólag, arra is késztetheti a sértettet, hogy időről időre visszatérjen az elkövetőhöz. Nem utolsó sorban az esetleges büntetőeljárás meghiúsítása növelheti a társadalomra való veszélyességet is, amely további áldozatok kizsákmányolásához vezethet.

Záró gondolatok

Láthatjuk, hogy az emberkereskedelem – az emberi méltóságot és szabadságot sértő bűncselekményekhez hasonlóan – meglehetősen komplex rendszert alkot, jövőbeli kihívásai és megoldási javaslatainak megalkotása egyaránt a jogalkotó és a társadalom felelőssége is.

Úgy vélem, a a cikkben említett irányelvekhez hasonló egységes definíciót, továbbá ugyanilyen módon meghatározni, mit is érthetünk toborzás, valamint rábírás stb. alatt.

Az emberkereskedelemi ügyek magas elterjedésére való tekintettel, fontos lenne felhívni már idejekorán a fiatalkorúak és a tizenkét éven aluli gyermekek figyelmét is a rájuk leselkedő veszélyre, hiszen sokszor az elkövetők az áldozat megtévesztésével érik el céljukat.

Cikkünk első részében ismertetett jogesetből kifolyólag az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az emberkereskedelem és kerítés bűncselekményében érintett terheltek sokszor internetes portálokon, szexuális oldalakon keresztül gyakorolják-e tevékenységet, ezáltal az áldozatok védelmének megóvása és esetleges kiszabadulások egyaránt a nyomozó hatóságok és a társadalom felelőssége is.

Célszerű lenne továbbá a nyomozó hatósági vizsgálat során megfelelő mértékben megvizsgálni az elkövetők és a sértettek közötti teljeskörű kapcsolatot, különösen a kiszolgáltatott élethelyzet kérdését, ha az elkövető és a sértett is fiatalkorú, és nem áll fent köztük hierarchikus viszony.

Látható viszont, hogy a legnagyobb kihívás az emberkereskedelem minősített eseteiben keresendő, például, hogy a 12-18 év közötti gyermekek sérelmére elkövetett emberkereskedelmi ügyek ne kerülhessenek szabályozásra azonos büntetési tételekkel a felnőtt áldozatok sérelmére elkövetett jogsértések eseteivel.

Neked is van egy érdekes témád, amit megosztanál az olvasóinkkal? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak!