Elérkeztünk a harmadik cikkhez is, amellyel lezárjuk ennek az esetnek a tárgyalását, de izgalomban nem lesz hiányunk a következő hetekben sem. A cikk első része, illetve a második része itt található. A mai alkalommal a jogesetben szereplő jogi személyeket és a mi szempontunkból fontos eseményeket ismerjük meg. Sajnos az időt és a helyet elsztorizgattam a korábbi két cikknél, így most ez kimarad, de a későbbiekben pótolni fogom. Csapjunk is bele és ismerkedjünk meg a másik oldallal. A mai cikk tartalmát és tanulságát ismételten össze tudjuk foglalni egy filmből vett idézettel: „Az élet egy lengőajtó. Sosem tudod, honnan nyílik, de mindig pofán talál.”
A jogeset további szereplői
- Egyik szereplőnk a Magyar Telekom, amelyet szerintem nem kell bemutatni. A mi szempontunkból az a fontos, hogy a cégnek leányvállalatai voltak Macedóniában és Montenegróban. A szóban forgó időszakban a Magyar Telekom értékpapírjai az American Depository Receipts-en („ADR” -ek) keresztül voltak jegyezve a New York-i tőzsdén (New York Stock Exchange – „NYSE”).
- Továbbá, a Deutsche Telekom, amelynek 2000. júliusában mintegy 60%-os részesedése volt a Magyar Telekomban, így a Magyar Telekom eredményei a Deutsche Telekom konszolidált mérlegében (remélem felismeri a kedves Olvasó a visszacsatolást egy korábbi cikkhez, ahol meg is tudja nézni, hogy mi az a konszolidált mérleg) is szerepeltek. A szóban forgó időszakban a Deutsch Telekom értékpapírjai ugyancsak az American Depository Receipts-en („ADR” -ek) keresztül voltak jegyezve az amerikai tőzsdén (New York Stock Exchange („NYSE”).
- Nézzük, ki van még itt! A Makedonski Telekommunikacii AD Skopje („MakTel”), korábbi állami tulajdonú távközlési szolgáltató volt Macedóniában. 2001. januárjában a Magyar Telekom megelőzve az ajánlattevőket részleges tulajdont szerzett MakTel-ből, a macedón kormánytól a privatizáción keresztül. 2004. végére a Magyar Telekom kizárólagos tulajdont szerzett, körülbelül 51%-os részesedést a MakTel-ből, további részvények vásárlása révén pedig a macedón kormánytól és a magánbefektetőktől.
- Végül, a Telekom Crne Gore AD (n / k / aCrnogorski Telekom) („TCG”), amely egy korábbi, állami tulajdonú nyilvános távközlési szolgáltató volt Montenegróban. 2005. márciusában a privatizáció keretében, a Magyar Telekom mintegy 51%-os részesedést vásárolt meg a TCG-ből a montenegrói kormánytól, ugyanakkor további 22%-ot vásárolt meg a kisebbségi részvényesektől.
A jogsértéseket alapvetően nagyvonalakban szeretném tárgyalni, mert a jogkövetkezmények és a jogszabályi hivatkozások valamelyest izgalmasabbak, illetve csak egy-egy pillanatképet szükséges kiragadni ahhoz, hogy a jogkövetkezményeket megértsük. Ha valaki kíváncsi a hosszabb részletekre, akkor a források feltüntetésénél találja a korábbi folyóirat-cikket teljes terjedelmében.
Az FCPA rendelkezéseinek megsértése Macedóniában
Egyik ilyen esetünk az, amikor 2005. augusztusában két korábbi vezető egy titkos megállapodást kötött a vezető macedón kormányzati tisztviselőkkel és a többi politikai párttal, hogy üzleti és szabályozási előnyöket kapjanak. Ezek a megállapodások nyilvánvalóan jogellenesek voltak. Egyrészt a macedón törvény szerint, mivel sértette az akkoriban elfogadott Electronics Communications Law-t, másrészt a tisztviselők figyelmen kívül hagyták a törvényes feladataikat, és nem voltak megfelelően rögzítve a hivatalos kormányzati dokumentumok sem. A macedón kormányzati tisztviselők hozzájárultak a titkos megállapodáshoz. A „tanácsadói” és a „marketing” címmel kötött szerződéseket 2005-ben és 2006-ban is visszadátumozták vagy teljesítettnek tüntették fel. A kifizetések és felajánlások eredményeként, a macedón kormány elhalasztotta a harmadik mobiltelefon cég bevezetését 2007-ig, amikor is (1) egy köztes választás történt, és az új koalíciós kormány szerzett ellenőrzést Macedóniában, és (2) a korábbi vezetők lemondtak a Magyar Telekomnál. Azok a kifizetések, amelyek e szerződések alatt jöttek létre, rögzítésre kerültek a Magyar Telekom jegyzőkönyveiben és nyilvántartásaiban, azonban ezek nem tükrözték pontosan a szerződések célját, és azt, hogy mi alapján készültek. Emellett pedig összevonták őket a Deutsche Telekom pénzügyi kimutatásaival, így azok kevésbé voltak feltűnőek. Abban az időben, amikor a kifizetések történtek, a Magyar Telekom és a Deutsche Telekom nem rendelkezett megfelelő belső számviteli ellenőrzési rendszerrel, így nem volt ésszerű biztosíték arra, hogy az ügyletek jogszerűen és megfelelően legyenek rögzítve.
Az FCPA rendelkezéseinek megsértése Montenegróban
Ennél a résznél, vegyük például a 2005-ben történtekek. 2005-ben a Magyar Telekom és leányvállalatainak egykori vezetői korrupt módon befolyásolták a montenegrói kormányzati tisztviselőket annak érdekében, hogy megszerezzék a TCG-t, a korábban állami tulajdonú távközlési vállalatot. 2005. márciusában ez végül sikerült, mintegy 73%-os részesedést szerzett a TCG-ből, de csak miután a kormányzati tisztviselők rávették a montenegrói kormányt, hogy az járuljon hozzá ahhoz a kiegészítéshez, hogy a Magyar Telekom 0.30 € ad egy részvényért a magánbefektetőknek. A Magyar Telekom két, közel azonos szerződést kötött két külső (3. fél) tanácsadóval, állítólag azért, hogy azok segítséget nyújtsanak további részvények vásárlásánál a kisebbségi részvényesektől.
A tanácsadók természetesen álvállalatok voltak, melyeknek székhelyei a Mauritiusi Köztársaság és a Seychelle Köztársaság voltak. Ezek sohasem nyújtottak szolgáltatást a Magyar Telekom és a Deutsche Telekom számára, és az egyik szervezet még jogszerűen sem volt bejegyezve, mikor a szerződést állítólag aláírták, amelyek egyébként ugyancsak vissza lettek dátumozva. Ezek a szerződéseknek a célja az volt, hogy elrejtsék a szerződések tényleges haszonhúzóit (parties-in-interest).
A TCG és leányvállalatai további két tanácsadói szerződést kötöttek 2005-ben, amelyek TCG felvásárlásához kapcsolódtak. Ezek közül a szerződések közül az egyik azt tartalmazta, hogy egy New York központú ügyféltől kapott segítséget a Magyar Telekom a TCG megszerzésével és integrációjával kapcsolatban. Ennek a szerződésnek valójában az volt a célja, hogy elrejtsen egy magas rangú montenegrói kormányzati tisztviselő testvérének juttatott kifizetést, amely egy, a szerződésben jelölt személyen keresztül lett végrehajtva. A tisztviselő rokona valójában semmilyen szolgáltatást sem tett a Magyar Telekom, illetve a TCG részére.
Összefoglalva a fentieket, általánosságban elmondható, hogy a tanácsadói szerződések (l) rejtve hagyták a valós szerződő feleket, (2) nem írták le pontosan a felek részére nyújtott valódi szolgáltatásokat, (3) sikeresnek lettek beállítva, holott akkor jöttek létre, miután a tárgyhoz tartozó szolgáltatásokat már más szolgáltatók teljesítették (4) nem volt törvényes üzleti céljuk, és (5) a hamis tanúsítványokat kiállítását támogatták, valamint koholt bizonyítékkal támasztották alá az eredményeket.
Az ítélet és a jogkövetkezmények
Mint várható volt, sokáig nem lehetett ezeket a cselekményeket titokban tartani. A jegyzőkönyvekben, számlakönyvekben, illetve egyéb dokumentumokban a számok eltérése szemet szúrt néhány munkavállalónak, mely eltérésekre nem tudtak ésszerű magyarázatot adni a vezetők. „A Magyar Telekom magasabb rangú tisztviselői arra használták fel a hamis szerződéseket, hogy több millió dollárt utaljanak olyan külföldi hivatalnokoknak járó korrupt fizetésekben, akik segíteni tudtak nekik távol tartani a versenytársakat és így üzleteket nyerni.” [1] Mondta Kara Novaco Brockmeyer, a SEC Enforcement Division’s FCPA Unit főnöke.
A vezetőket érintő polgári per részemről nem került feldolgozásra, így nem is említek embereket, mert nincs relevanciája számunkra. A SEC célja az volt, hogy a vagyoni előnyt elvonják és pénzbüntetéseket szabjanak ki a bűncselekmények miatt. Büntetőjogi szempontból mindkét cég ellen elhalasztották a vádemelést. A két vállalat elleni polgári perben a következő ítéletek születettek. A vizsgálatok szerint a Magyar Telekom megsértette az FCPA 15 USC § 78dd-l. §-át [2]. Eredetileg itt volt egy féloldalas jogszabály-szöveg. Ezt most szkippeljük.
A másik rendelkezés, melyet mind a Magyar, mind a Deutsche Telekom megszegett az FCPA 15 USC § 78m (b) (2) (A) és (B) bekezdését érintette [3]. Ennek idézését ugyancsak elengedjük ma.
Röviden, ahogyan a tanulmány elején is ki lett emelve, az FCPA számviteli rendelkezései megkövetelik a pontos, folyamatos könyvelést és nyilvántartást, valamint előírják, hogy megfelelő belső számviteli ellenőrzési mechanizmusok legyenek kidolgozva. Ennek ellenére, amikor a kifizetések történtek, a Magyar Telekom és a Deutsche Telekom nem rendelkezett megfelelő belső számviteli ellenőrzési rendszerrel, így nem volt biztosíték arra, hogy az ügyletek jogszerűen és megfelelően legyenek rögzítve, valamint a könyvelést és nyilvántartást sem vezették a jogszabályoknak megfelelően.
Egyezség útján végül lezárták a vizsgálatot és kiszabták a társaságra a fizetendő összeget, ami 90,8 millió amerikai dollár (21,8 milliárd Ft), a vádemeléstől pedig, mint említettem, elálltak. Ez az összeg eltörpül amellett, amennyit a vállalatok a korrupcióval megszereztek, azonban ezt az összeget valószínűleg sosem fogjuk megtudni.
Véget ért a kalandos kis utazásunk, sok országot bejárhattunk és megismerkedhettünk egy igen érdekes jogszabállyal is, az amerikai külföldi korrupciós gyakorlatról szóló törvénnyel. Mai napra a kérdés: Ön kötött-e már színlelt szerződést, hogy előnyhöz jusson? Írja meg kommentben…
A cikk dr. Hancz Patrik Arsbonin indult rovatának nyolcadik része. Az eddigieket itt találod.
A szerző jogász-közgazdász, az Arsboni Közösség tagja.
Források Felhasznált források és irodalom:
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
