Oh, those Russians! – Oroszország közelmúltja a sportjogi szankciók tükrében

Az orosz-ukrán háborús konfliktus számos sportjogi szankciót eredményezett nemzetközi szinten: jónéhány orosz sportoló és sportcsapat került eltiltásra a nemzetközi porondon való versenyzéstől, ezzel is mutatva: a különböző nemzetközi sportszövetségek és szervezetek nem tolerálják az Ukrajnával szembeni háborús agressziót. Ugyanakkor ki kell emelni: nem ez az első eset, amikor Oroszország ilyen szankciókkal találkozik: az elmúlt évtizedben ugyanis Oroszország és a sportjogi szankciók kéz a kézben jártak egymással.

A „páratlan páros” viszonyának kezdete egészen 2014-ig, a Szocsiban lezajlott Téli Olimpiáig nyúlik vissza. Az Olimpiáról – amelynek éremtáblázatán Oroszország az élén végzett – szóló botrányok 2016-ban kezdődtek, ekkor derült fény arra, hogy az oroszok rendszerszinten, államilag koordinálva használtak doppingszereket sportolóik teljesítményének fokozására: maga az orosz Doppingellenes Ügynökség (RUSADA) értesítette a sportolókat előre a mintavételekről, semmisített meg mintákat és félemlített meg doppingellenőröket. Ennek eredményeként már a 2016-os Nyári Olimpián sem szerepelhettek az orosz sportolók saját zászlójuk alatt, és ugyanez volt irányadó a 2018-as Téli Olimpiára is. 2019. decemberében a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) a minták manipulálása miatt az elkövetkező négy évre kitiltotta Oroszországot a világversenyekről, így az Olimpiáról, a 2022. évi téli olimpiáról és a 2022-es labdarúgó világbajnokságról is, ugyanakkor a semleges zászló alatti indulás jogát meghagyta a sportolóiknak. Az oroszok fellebbeztek, ennek az elbírálására került sor 2020. december 17. napján, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) által.

Az ítéletben[1] kimondták, hogy az ország sportolói az államilag szervezett doppingügyek miatt az ítélet meghozatalától számított két évig nem vehetnek részt orosz színekben a világversenyeken, ezeken az orosz himnuszt nem lehet lejátszani, ugyanakkor a sportolók indulhatnak a versenyeken, ha bizonyítják, hogy nincs közük a doppingrendszerhez.

A háborús konfliktus előtti utolsó nagyobb sporteseményen, a pekingi téli olimpián Oroszország újabb doppingbotránnyal került a rivaldafénybe: a műkorcsolyázó Kamila Valijeva előbb világraszóló teljesítménnyel kiharcolta hazája csapatának győzelmét a csapatversenyben, majd megérkezett a hír a díjátadó határozatlan időre való elhalasztásáról. Itt már sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben az Orosz Olimpiai Bizottság győzelme körül: később kiderült, hogy a már említett RUSADA a díjátadót megelőző napon kapott értesítést arról, hogy Valijeva egy, még december végén leszűrt mintájában tiltott szert találtak. A trimetazidint mellkasi fájdalom esetén használják, amikor nem jut elég vér és oxigén az ember szívébe. A szer fokozza a vérkeringést, aminek következtében az izmok jobban teljesítenek. Ez az a hatás, ami miatt a WADA a 2014 szeptember 1. napjától hatályos tiltólistáján[2] tiltott szernek minősítette, amely megítélést azóta minden évben kiadott tiltólista, így a 2022. január 1. napjától hatályos új szabályozás 4.4-es pontja[3] is fenntartotta. Az Orosz Doppingellenes Szervezet a rossz hírt követő napon előzetes felfüggesztést szabott ki a versenyzőre, ami ellen a sportoló és ügyvédje sikeresen fellebbezett. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), a WADA és a Nemzetközi Korcsolyázószövetség (ISU) erre reagálva kért a Nemzetközi Sportdöntőbíróságtól felülvizsgálatot.

A Bíróság ítélete[4] alapján Valijeva tovább versenyezhetett az Olimpián, az említett szervezetek kérelmét tehát visszautasították. Ezt egyrészt azzal indokolták, hogy Valijeva, mint 16 éven aluli, úgynevezett „védett személynek” („Protected Person”) minősül a WADA szabályozása szerint, így a botrányban a nevét és más adatát sem lehetett volna nyilvánosságra hozni (és a vele szemben kiszabható maximális eltiltás is csak 2 év lehet), másrészt a doppingeredmény bejelentésének rossz időzítése – néhány nappal jártunk az egyéni versenyek előtt – miatt a sportoló nem élhetne a számára egyébként biztosított jogi lehetőségekkel. Az ügy pikantériáját tovább fokozza, hogy a WADA teljes mértékben azt a RUSADÁT tartja felelősnek azért, hogy a minta eredménye ilyen későn (másfél hónap elteltével) érkezett meg, amely jelenleg is non-compliant státuszban van a korábbi, 2014-ben kezdődött állami doppingbotrány miatt, ami minden gyakorlati tevékenysége feletti ellenőrzésre jogosítja fel a Doppingellenes Ügynökséget. Az ügy folytatása és az esetleges további szankciók még váratnak magukra, Kamila Valijeva pedig – a botrány után végül darabjaira hullott és dobogós helyet nem eredményező egyéniben bemutatott mutatványát is figyelembe véve – meglehetősen fiatalon megtapasztalta, hogy milyen néhány nap alatt a mennyből a pokolba kerülni.

Így érkeztünk meg február végéhez, Oroszország Ukrajnával szembeni inváziójának kezdetéhez. Ennek következményeként számos nemzetközi sportszervezet hozott döntést arról, hogy kizárja az orosz sportolókat és klubokat a különböző versenykiírásokból. A két ország konfliktusa miatti sportjogi szankcionálás nem újkeletű: 2014-ben a Krím-félszigeten történt konfliktus idején az UEFA Vészhelyzeti Ülésén például döntés született arról, hogy orosz és ukrán csapat nem játszhat egymás ellen az UEFA európai kupasorozataiban.[5]

Az Európai Labdarúgó-szövetség idén sem maradt sokáig tétlen, néhány nappal a támadás után az UEFA Végrehajtó Bizottsága – a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel együtt -döntött az orosz klubok és az orosz válogatott valamennyi kupasorozatból való szisztematikus kizárásáról, a határozatban kimondva azt, hogy „a futball itt teljes egységben áll, és teljes mértékben szolidaritást vállal az összes érintett ukrajnai emberrel”.[6] A döntés többek között súlyosan érinti például a Szpartak Moszkva csapatát, aki a második számú európai kupasorozatban, az UEFA Európa-Ligában játszott volna nyolcaddöntőt az RB Leipzig csapatával. A párharcot törölték, a Leipzig játék nélkül jutott tovább. Az Orosz Labdarúgó Szövetség erre reagálva fordult a Sportdöntőbírósághoz, kérelmezve a szankciók felfüggesztését, mondván, hogy azok ellentétesek a sport szellemiségével. A Bíróság azonban – a vizsgálat folytatása mellett – fenntartotta a felfüggesztést.[7]

A sportjogi szankciók nem kímélték az egyéni sportágakat űző orosz sportolókat sem. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség közleményében[8] szintén felfüggesztette valamennyi orosz és fehérorosz sportoló részvételét a kontinentális és nemzetközi versenyeken, és ugyanígy járt el többek között a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) és a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség (IBA) is. Az orosz sportolók és sportcsapatok a közeljövőben így csak a nemzeti ligáikban versenyezhetnek, ami biztosan visszaveti majd az orosz sport fejlődését, lemaradást eredményezve ezzel a világ többi részével szemben.

A világ sportszövetségei tehát összezártak, ugyanakkor már most felmerült néhány aggályos pont a szankciók kapcsán: mennyire igazságos ez az orosz csapatokban játszó külföldi légiósok szempontjából (a Szpartak Moszkva csapatának például nyolc ilyen játékosa van), vagy mi lesz például a külföldi csapatokban légióskodó orosz játékosok sorsa (az olasz Atalanta csapatában játszó Aleksei Miranchuk például a háborús támadást követően játszott és szerzett gólt egy Sampdoria elleni olasz élvonalbeli mérkőzésen, majd március 5. napján az AS Roma elleni bajnokin végig a pályán volt, klubja azóta sem szankcionálta őt)? Felmerülhet az a vélemény is, hogy sok sportoló számára ezek a szankciók – amelyek jelen esetben az ő akaratuktól és ráhatásuktól teljesen függetlenek – egy egész élet munkájának a lerombolását jelenthetik, arról nem is beszélve, hogy a háború kitörése miatti büntetések a sport politikamentességét, világ és országon belüli politikától való függetlenségét is erőteljesen megkérdőjelezik.

Az ilyen kérdésekre, érvekre, illetve arra, hogy hogyan sikerül Oroszországnak újra normalizálnia a sportjogi helyzetét csak a jövőben kaphatunk választ, jelenleg meg kell elégednünk bizonyos spekulációkkal. A magam részéről reménykedem abban, hogy a háború kitöréséért felelős személyekkel szemben megfelelő szankciók kerülnek foganatosításra, ugyanakkor bízom abban is, hogy -dacára az utóbbi idők botrányainak és szankcióinak- Oroszország nem veszti el örökre vezető sportnemzet jellegét.

Ez a cikk az Arsboni 2022 tavaszi Gyakornoki Programjának keretében készült.