A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court – ICC) az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) létrehozatala óta a nemzetközi jog egyik legkiemelkedőbb újítása. Olyan történelmi események hívták életre a működését, mint a volt Jugoszlávia területén a kilencvenes években elkövetett bűntettek, vagy a ruandai népirtás. Fontos szerepe van a legsúlyosabb nemzetközi deliktumok elkövetőinek felelősségre vonásában, ha az állampolgárság, illetve az elkövetés helye szerinti állam nem kész vagy képes erre. A cikkben négy példán keresztül mutatom be a Bíróság korábbi joggyakorlatát, kitérve a jelenleg is zajló orosz-ukrán konfliktusra.
A Nemzetközi Büntetőbíróság
A Nemzetközi Büntetőbíróság a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás legmagasabb szintű szerve. Az első olyan állandó nemzetközi bíróság, amely a legsúlyosabb nemzetközi jogsértések, nevezetesen a népirtás, az emberiesség elleni bűntettek és a háborús bűncselekmények üldözésére jött létre. 2018 óta a Bíróság hatáskörébe tartozik az agresszió bűncselekménye is. Ezek jellemzően áldozatok tömegeivel szemben elkövetett atrocitásokat jelentenek, így súlyosabb minősítést követelnek, mint a hagyományos bűncselekmények. A Bíróságot hágai székhellyel hozták létre, de tárgyalásait bárhol lefolytathatja. Működésének célja a jogállamiság előmozdítása és annak biztosítása, hogy a legsúlyosabb nemzetközi deliktumok elkövetéséért leginkább felelős személyeket bíróság elé állítsák. Először is, fontos definiálni, mit értünk egyes bűncselekmények fogalma alatt.
A népirtás az emberiséggel egyidős, a fogalmat először azonban csak 1944-ben használta egy lengyel jogász, Raphael Lemkin. A II. Világháború és egy erős lobbitevékenység hatására alkalmazása gyorsan elterjedt. Az ENSZ 1948-ban fogadta el a népirtás megelőzéséről és megbüntetéséről szóló nemzetközi egyezményt, amelynek II. cikke tisztázza a népirtás fogalmát. A genocídium tényállása alig változott az évtizedek alatt, a kodifikáció során alakult át kissé. A korai felvetésekben még szerepelt a politikai és társadalmi csoport, ezeket állandóságuk és stabilitásuk híján mára mellőzték. A népirtásra külföldi szakirodalmakban az emberi gonoszság csúcspontjaként hivatkoznak, a Római Statútum hatályos rendszerének legtetején is ez a bűncselekmény áll.
A háborús bűncselekmények szűkebb értelemben a háborús jog (ius in bello) és szokásának megsértését jelentik. Számtalan bűntett tartozik ide, de a lista nem teljesen zárt, ezzel teret hagyva a későbbi jogszabály-módosításoknak és a bírói jogalkalmazásnak. Vannak mégis a humanitárius jogból levezethető szignifikáns szabályok, amelyek megsértése egyértelműen ebbe a kategóriába sorolható. Ilyen például a polgári lakossággal vagy hadifoglyokkal szembeni rossz bánásmód, katonai szükség által nem indokolt méretű pusztítás, gyilkosság és a fosztogatás. A Római Statútum huszonhat szakaszon keresztül foglalkozik a háborús bűntettekkel. Érdemes megjegyezni, hogy a Bíróság joghatóságába tartozó tényállások közül ezek az egyik „legkevésbé súlyos” jogsértések, a katonai szükség néhány kivételes esetben akár büntethetőséget kizáró ok is lehet.
Az emberiesség elleni bűncselekmények kategóriája alakult át strukturálisan és tartalmilag a leginkább az évek során – például korábban követelmény volt, hogy háborús vagy béke elleni bűncselekményekkel párhuzamosan kövessék el őket. Alapvetően a polgári lakosság elleni támadás sajátos fajtái tartoznak ide. A tényállás általános jellemzői közötti különbség a háborús bűntettekhez képest a támadás szisztematikus, átfogó jellege. Az elkövetőnek tudatában kell lennie, hogy tevékenysége egy széleskörű terv része. A tényállás nyitott az elkövetési magatartások tekintetében. Emberiesség elleni bűncselekmények közé tartozik többek között a szándékos emberölés, a rabszolgaságba taszítás, személyek erőszakos eltűntetése, bebörtönzés vagy más kiemelkedő formája a személyi szabadság elvonásának.
A Bíróságot létrehozó Római Statútum 2002. július 1-jei hatályba lépése óta az ICC 31 eljárást folytatott le, 17 országban zajlik nyomozás, 4 ország ügyei pedig az előzetes vizsgálati szakasznál tartanak. Az eljárás több forrásból is kiindulhat: a részes állam a főügyész elé terjeszthet egy ügyet, mint tette azt például a Kongói Demokratikus Köztársaság 2004-ben. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) is a főügyész elé utalhat eseteket, erre került sor például Darfúr (Szudán) kapcsán 2005-ben. Ezen kívül a főügyész maga is indíthat hivatalból nyomozást: ez történt például a 2007-es kenyai erőszakhullám után. Utóbbi esetkör egy diszkrecionális jogkör, tehát a főügyésznek lehetősége van megindítani az eljárást, de nem kifejezett kötelessége. Végül, megindítható a büntetőeljárás abban az esetben is, ha egy nem részes állam külön elfogadja a Bíróság joghatóságát egy szituáció kapcsán, mint ahogy az orosz-ukrán háború vonatkozásában is ez a helyzet állt elő. A következőkben a fent felsorolt ügyeket kívánom részletesebben bemutatni.
A Kongói Demokratikus Köztársaság
A Kongói Demokratikus Köztársaság (Democratic Republic of the Congo – DRC) Afrika legnagyobb államai közé tartozik. A törzsi viszályok először polgárháborúba torkollottak, majd az 1994-es ruandai népirtást követően eszkalálódott a helyzet. Ehhez hozzájárultak többek között a hatalomért folytatott harcok, és a törekvés a gazdasági előnyök iránt az ásványokban gazdag területekhez való hozzáférés által. A kilencvenes évek második felétől 2002-ig két háborúba is belesodródott az ország, amelyekben 3-6 millió ember veszítette életét. A második kongói háborúban mintegy 12 afrikai állam volt érintett, ezért sokan „Afrika világháborújának” is nevezik.
A Büntetőbíróság eljárását a közép-afrikai ország elnöke kezdeményezte a főügyésznél 2004 tavaszán abból a célból, hogy méltó büntetésben részesüljön minden súlyos bűncselekmény elkövetésében részt vevő személy, viseljen bármilyen katonai vagy politikai rangot. Az országban új katonai büntető törvénykönyv lépett életbe, amely büntetni rendelte az ICC joghatóságába tartozó bűncselekményeket, illetve elfogadtak egy törvényt, amely a nemi erkölcs elleni jogsértésekkel foglalkozott. A Római Statútumot a Kongói Demokratikus Köztársaság 2002 áprilisában ratifikálta, de a Statútum csak 2002. július 1-jétől lépett hatályba, így az ICC a joghatóságát ettől a naptól gyakorolhatta. A nyomozás (amely egyébként a Bíróság történetének első nyomozása volt) 2004 júniusában indult meg, középpontjában a DRC keleti tartományaiban bekövetkezett állítólagos háborús bűnök és emberiesség elleni bűntettek álltak. A Bíróság kiadott egy közleményt, amelyben megállapította, hogy a ’90-es évek óta jelentettek Kongóból feltételezett bűncselekményeket, viszont a Statútum hatályba lépéséig hivatalosan nem járhattak el.
A nyomozás végül több vádemeléshez vezetett, három esetben pedig elmarasztaló ítélet született. Ezek voltak a Thomas Lubanga Dyilo, a Germain Katanga, és a Bosco Ntaganda ügyek. Ezen kívül egy férfit, Ngudojolo Chuit felmentették. Vádemelés többek közt háborús bűntettek (gyermekkatonák besorozása és aktív felhasználása, civilek megtámadása, tulajdon megsemmisítése, fosztogatás, védett objektumok megtámadása), illetve emberiesség elleni bűncselekmények (gyilkosság, gyilkossági kísérlet, üldözés, kínzás, szexuális visszaélések, lakosság erőszakos áttelepítése) elkövetésének gyanúja miatt történt.
Thomas Lubanga Dyilo – a Nemzetközi Büntetőbíróság első ítélete
A Thomas Lubanga Dyilo ügy volt az első a Bíróság történetében, amely során a terheltet sikerült bíróság elé állítani. Emellett ez volt az első olyan eset, ahol bűnösséget deklaráló bírói döntés született. Lubanga a Kongói Hazafiak Uniója, és a Kongó Függetlenségéért Küzdő Hazafiak Csoportja nevű szervezeteket vezette, amelyekben a 15.000 tag közel fele kiskorú volt. A vád három rendbeli háborús bűntett elkövetése volt: 15 év alatti gyerekeket toborzott, sorozott be, és aktívan felhasználta őket fegyveres összecsapásokban. 2006-ban adták ki az elfogatóparancsot, amelynek teljesítése után Hágába szállították. Ekkor még a nyomozati szakasz zajlott, és a tárgyalás-előkészítő tanács előtt kellett megjelennie.
2007-ben kezdődött meg a bírói szakasz, majd 2012. március 14-én elítélték. Ekkor még csak a bűnösségéről döntöttek, a büntetésről csak később, július 10-én. A Római Statútum 78. cikkének (3) bekezdése szerint „ha egy személy bűnösségét egynél több bűntett miatt állapította meg a Bíróság, minden egyes bűntett miatt külön büntetést állapít meg, és összbüntetésben jelöli meg a szabadságvesztés büntetés teljes időtartamát”. Ennek értelmében a toborzásért 12, besorozásért 13, a katonai alkalmazásért 14 év börtönbüntetést szabott ki a bíróság, végül összbüntetésként 14 évet kapott az elítélt, amelynek időtartamába beleszámított az, hogy 2006 óta fogságban volt.
Germain Katanga és Bosco Ntaganda
Germain Katanga hadurat szintén 2014-ben ítélték el, egyrendbeli emberiesség elleni bűncselekmény (emberölés) és négyrendbeli háborús bűncselekmény (civil lakosság elleni támadás, fosztogatás, emberölés, vagyontárgy elpusztítás) elkövetése miatt. 12 év börtönbüntetésre ítélték, amelyből levonásra került az a közel 7 év, amelyet az ICC által fogva tartásban töltött.
Bosco Ntaganda különböző politikai és katonai formációkban játszott fontos szerepet a DRC-ben, a Bíróság 2006-ban állította ki az őt nevesítő letartóztatási parancsot, végül a helyiek bosszújától tartva 2013-ban váratlanul feladta magát. A per sokáig húzódott, 2100 érintettet hallgattak meg, Ntaganda végig ártatlannak vallotta magát. Az ellene felhozott vádak között gyilkosságok, etnikai alapú üldözés, nemi erőszak, szexrabszolgaságra kényszerítés és gyerekkatonák toborzása szerepelt. A Bíróság az összes vádpontot megalapozottnak ítélte: 2019 júliusában a három bíróból álló testület egyhangúlag bűnösnek találta 13 rendbeli háborús és 5 rendbeli emberiesség elleni bűncselekmény elkövetésében. Az ICC történetének eddigi leghosszabb börtönbüntetését szabták ki – 30 évet. A volt kongói hadúr áldozatainak emellett 30 millió dolláros kárpótlást is megítélt a Bíróság, ez közel százezer embert érintett. A Human Rights Watch jogvédő szervezet szerint az ítélet erős üzenetet közvetített, miszerint az igazságszolgáltatás, ha sokat is kell rá várni, végül utolér mindenkit.
Darfúr – Szudán
Darfúr régió Szudánban helyezkedik el Líbia, Csád és a Közép-afrikai Köztársaság határán. A fegyveres konfliktus már az 1990-es években elkezdődött, de hivatalosan 2003-hoz társítjuk a kirobbanását. A viszály gyökerei etnikai ellentétekhez köthetőek, az arab és nem arab, valamint a letelepedett és a félnomád lakosság között. Az országban 19 etnikai csoportot, valamint közel 100 nyelvet és dialektust különböztethetünk meg. A Szudáni Felszabadító Hadsereg mellett az Igazság és Egyenlőség Mozgalom 2003-ban a nem-arab lakossággal szembeni diszkriminatív akciók ellen fellépve megtámadták a kormányt. A helyi hatóságok és a kormány támogatásával a Dzsandzsavid (arab paramilitáris erők) milícia egységei módszeresen ölni kezdték a fekete-afrikai lakosságot. Ennek hatására egymillió ember hagyta el az otthonát, 2003-ban mintegy 30.000 embert végeztek ki, felégették a termőföldeket, nőket erőszakoltak meg, újságírókat raboltak el, a lakosságot éheztették és akadályozták a vízellátást is. A kormány a bizonyítékok ellenére nem ismerte el a Dzsandzsaviddal való kapcsolatát. Felvetődött, hogy az ICC joghatóságába tartozó bűncselekményeket követtek el, azonban Szudán nem részes fele a Római Statútumnak, ezért végül az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalta a Bíróság hatáskörébe az ügyet. Erre az Alapokmány VII. fejezete jogosítja fel, mely szerint megállapíthat olyan szerződéses kötelezettségeket, amelynek nem részese az adott állam.
A nyomozás megkezdését követően a főügyész félévente jelentést küldött a munkáról, majd 2008-ban az összegyűjtött bizonyítékok alapján arra kérte a bírákat, hogy adjanak ki elfogatóparancsot Omar al-Bashir hivatalban lévő szudáni elnök ellen. Ban Ki Mun, akkori ENSZ-főtitkár tiltakozott a vádemelés ellen csakúgy, mint az Arab Liga, akik az UNAMID (United Nations Hybrid Operation in Darfour) ENSZ-misszió béketeremtő erőfeszítéseinek kértek még egy évet. A Bíróság a főügyészt először további bizonyítékok beszerzésére kérte, majd fél évvel később már elrendelte az elnök letartóztatását. Ennek hatására veszélybe kerültek a békefenntartó és a humanitárius tevékenységek, az Afrikai Unió és az Arab Liga megpróbálta ellehetetleníteni a főügyészt, valamint harminc afrikai ország helyezte kilátásba a kilépését a Római Statútumból. Szudán megtagadta al-Bashir kiadatását, az elfogatóparancsot nem hajtották végre az államfői immunitásra hivatkozva (2019 áprilisában viszont a hadsereg eltávolította az ország éléről, majd börtönbe zárták). Említésre méltó ugyanakkor, hogy a Ghánából származó Kofi Annan (korábbi ENSZ Főtitkár) ellenezte az Afrikai Unió büntetlenséget követelő diplomáciai offenzíváját.
A válság kiváló példaként világít rá arra, hogy az ICC és az ENSZ BT között milyen potenciális konfliktusforrásokat lehet találni, mivel a Bíróság célja a büntetőjogi felelősségre vonás és az igazságszolgáltatás, ami ellentmondásba kerülhet a béketeremtéssel mint az ENSZ BT céljával. Öt ügy indult meg az ICC előtt Darfúr vonatkozásában, ezek népirtáshoz, háborús bűntettekhez, és emberiesség elleni bűncselekményekhez kapcsolódnak. Érdemben egy fejeződött be: halála miatt megszüntették az eljárást Abdallah Banda Abakaer Nourain ellen.
Az Al-Bashir ellen felhozott vádak között volt öt rendbeli emberiesség elleni bűncselekmény és három rendbeli népirtás elkövetése. Népirtás miatt az elmúlt húsz évben kizárólag Al-Bashir esetében indult eljárás a Bíróság előtt. Ebből egy rendbeli csoport tagjainak meggyilkolása, egy rendbeli csoport tagjainak testi vagy lelki épsége elleni súlyos sérelem okozása, egy rendbeli pedig csoport olyan életfeltételek közé kényszerítése szándékosan, amelyek a csoport teljes vagy részleges fizikai megsemmisülését okozhatják. A letartóztatási parancs kiadása után az elnök számos alkalommal utazott a Római Statútum egyes részes államaiba. A Statútum alapján ezeknek az államoknak kötelessége lett volna letartóztatni őt, ennek elmulasztását pedig a Tárgyalás-előkészítő Kollégium az együttműködési kötelezettség megszegésének titulálta.
A Kenyai Köztársaság ügye
A legelső eljárás, amit főügyész kezdeményezett, a korábban Kelet-Afrika legstabilabb államának tartott Kenyai Köztársasághoz kapcsolódik. 2007 decemberében helyi, parlamenti és elnökválasztást tartottak, amelynek eredményeit mindkét induló oldal megpróbálta befolyásolni, elcsalni. Az előrejelzések az ellenzék előnyét mutatták, mégis a 2002 óta hatalmon lévő Mwai Kibaki elnök került ki győztesként a versenyből. A gyors beiktatás napokon belül országos szintű erőszakhullámot, tüntetéssorozatot idézett elő. Félmillió embernek kellett elhagynia a lakhelyét és 1200-an haltak meg a zavargások alatt. Etnikai vonzata is volt az összetűzéseknek: a kalendzsik csoportjának célja a kikujuk elűzése és a monoetnikus földtulajdon kialakítása volt az ország legtermékenyebb földterületein. Meghatározó esemény volt egy templom felgyújtása a Rift-völgyben, ahol 50 kikuju égett halálra, és az áldozatok között csecsemők is voltak. Válaszlépésként a kikujuk is vérontásba kezdtek, az agresszió kontrollálhatatlanná vált, és mivel a politikai szereplők nem voltak nyitottak semmilyen diskurzusra, az egységkormány megalakításához szükség volt az ENSZ közbeavatkozására.
A Nemzetközi Büntetőbíróság tárgyalás-előkészítő tanácsa 2010 tavaszán engedélyt adott a Luis Moreno Ocampo főügyésznek, hogy vizsgálatot indítson Kenyában. Ocampo nem sokkal később bejelentette, hogy hat magas rangú személy ellen idézést adnak ki emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt. A 2007-ben elnöki székért induló Mwai Kibaki és Raila Odinga ellen nem találtak bizonyítékot, amely indokolta volna a felelősségre vonásukat. A gyanúsítottak közül többen is politikai indíttatású rágalomnak tekintették a Bíróság beidézéseit, a lakosság pedig újabb erőszakos megmozdulásoktól tartott. A kenyai kormány az Afrikai Unió támogatásával az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmet adott be az ENSZ Biztonsági Tanácsához. A parlament emellett elfogadott egy indítványt, amely a Római Statútumból való kilépést szorgalmazta, illetve nyomatékosította, hogy a 2007-es eseményekkel kapcsolatos nyomozás kizárólagosan a helyi hatóságok joghatóságába tartozik.
A BT tagjai nem tudtak konszenzusra jutni, ezért a Bíróság folytatta a nyomozást, amelynek eredményeképpen három személy (Uhuru Kenyatta, William Ruto és Joshua Arap Sang) ellen emeltek vádat. 2013 tavaszán Kenyattát elnökké, Rutót pedig alelnökké választották, így az eljárás felfüggesztése ismét aktuálissá vált, azonban a BT-ben nem kapott kellő támogatást.
Kenyattát ötrendbeli emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével vádolták, azonban a tanúk visszavonták vallomásaikat és bizonyítékok hiányában az eljárást megszüntették. Ruto esetében szintén gyengének találták a bemutatott bizonyítékokat, a nyomozás ebben az esetben is megszűnt.
Az orosz-ukrán háború
A Nemzetközi Büntetőbíróság legújabb nyomozása a nemrég kirobbant orosz-ukrán konfliktushoz fűződik. Február 24-én Vlagyimir Putyin orosz elnök egy „különleges katonai műveletet” – háborút – indított Ukrajna ellen. A helyzetet kiemelt médiafigyelem övezi, az újságcikkekben és riportokban felmerülő egyes kérdések arra keresik a választ, felelősségre tudnak-e majd vonni bárkit a nemzetközi bíróságok.
Oroszország érvei a háború megindítására
Az orosz-ukrán konfliktus vonatkozásában elsőként azt érdemes tisztázni, hogy Oroszország megsértette-e az erőszak tilalmát. Ez a nemzetközi ius cogens, vagyis a nemzetközi jog feltétlen érvényesülést kívánó szabályainak egyike. Kivételt képez ez alól az ENSZ BT által adott felhatalmazás mellett az önvédelem joga is. Utóbbi azért lényeges, mert a háború megindítását orosz részről három érvvel magyarázzák. Az egyéni és kollektív önvédelem jogára, illetve humanitárius intervencióra hivatkoznak.
Egyéni önvédelemről egy küszöbön álló támadással szembeni, feltartóztató, vagy preventív esetben lehet szó, de ezek közül egyik szituáció sem állt fenn. A kollektív önvédelemre hivatkozást azzal magyarázzák, hogy Donyeck és Luhanszk biztonsága miatt volt szükséges a beavatkozás. Az önvédelem azonban csak államokat illet meg, ezen „népköztársaságok” esetében pedig nem teljesülnek maradéktalanul a független államiság kritériumai, hiszen nagy mértékben függnek Oroszországtól, és rajtuk kívül senki nem ismerte el államiságukat. Emellett, ha államok is lennének, az arányosság és a szükségesség elvei akkor is sérülnek. Végül a humanitárius intervenció érve azért támadható, mert ahhoz ENSZ BT felhatalmazás szükséges, ez pedig nem volt. Amennyiben Donbaszban genocídium következett volna be, Oroszországnak először a BT fellépését kellett volna követelnie. Ehhez kapcsolódóan egyébként Ukrajna már a Nemzetközi Bírósághoz fordult azzal az indokkal, hogy Oroszország hamisan vádolja őt népirtással.
A Nemzetközi Büntetőbíróság nyomozást indít
Ahogy a cikk elején említést tettem róla, az ICC eljárhat abban az esetben is, ha az érintett állam egy korábban fennálló szituációban már elfogadta a Bíróság joghatóságát. Ukrajna a Krím-félsziget megszállásakor megtette ezt, illetve később is tett egy időbeli hatályát tekintve nyitott nyilatkozatot, amellyel alávetette magát a Bíróság joghatóságának a területén elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban. A főügyész hivatala indokoltnak találta annak vizsgálatát, történtek-e a joghatóságába tartozó bűncselekmények, ezért Karim Kahn február 28-án bejelentette a nyomozás megkezdését. Emellett egy nyilatkozatában kérte a részes államokat, hogy a helyzetet utalják a Bírósághoz – ennek célja, hogy kikerülhessék a bírósági előtárgyalást, amely a Statútum 15. cikke szerint szükségszerű lenne. Eddig 43 részes állam szorgalmazta a nyomozás megindítását. Az eljárás lefolytatásának menetével egy korábbi cikkben foglalkoztam.
Karim Khan a nyomozás megkezdését követően kihangsúlyozta, hogy a konfliktusban érintett felekkel közösen, objektíven és pártatlanul fog a Bíróság eljárni, és ehhez kéri a nemzetközi közösség segítségét is. Az ICC a nyomozása alatt olyan bizonyítékokat próbál szerezni, amely alapján beazonosíthatóak adott elkövetők, ellenük lehet majd később vádat emelni. A főügyész március 16-án látogatást tett Nyugat-Ukrajnában, találkozott többek között Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és Dmytro Kuleba külügyminiszterrel is, akiket támogatásáról biztosított annak érdekében, hogy a fennálló helyzetben is érvényesüljenek a nemzetközi humanitárius jog és a hadijog szabályai. A főügyész hivatala április 25-én csatlakozott Litvánia, Lengyelország és Ukrajna mellé az Eurojust égisze alatt működő nemzetközi bűncselekményekkel foglalkozó közös nyomozócsoporthoz. Khan szerint ez az információkhoz való hozzájutást és azok összegyűjtését segíti.
A felelősségre vonás kérdése
A Bíróság a vádemelésnél a legmagasabb rangú vezetők felelősségre vonására fog hangsúlyt fektetni. Ugyanakkor bármennyire is egyértelműnek tűnhet Vlagyimir Putyin és az orosz katonai irányítók felelőssége, a gyakorlatban nehéz lesz őket bíróság elé állítani. Amennyiben Ukrajna területén elfognák az elnököt, vagy egy orosz felsővezetőt, rögtön kiadhatnák Hágának, erre azonban reális esély nem mutatkozik. Továbbá, a nemzetközi jog az államfőknek immunitást biztosít, ezért semmilyen jogi eljárást velük szemben nem lehet lefolytatni, ahogyan a már említett al-Bashir ügyben is ez volt a kiadatás megtagadásának indoka.
Ami szinte biztosra vehető, az, hogy Ukrajnában háborús bűntetteket és emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el. Bucsában, Harkivban, Vuhledarban, Mariupolban, Csernyihivben, Kijevben és számos más városban találtak erre bizonyítékokat, többezer bűncselekmény került dokumentálásra. Joe Biden amerikai elnök, és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök népirtással is vádolja emellett Putyint, viszont nemzetközi jogászok és a frissen újraválasztott francia elnök, Emmanuel Macron is felhívta a figyelmet arra, hogy a genocídiumnak van egy pontos definíciója, a konkrét szándék bizonyítása nehéz, ezért körültekintően kell bánni ezzel a váddal.
Több szakértő, és például az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése is azon az állásponton van, hogy tekintettel az Oroszország által elkövetett atrocitásokra, a bűntettek kivizsgálására és a vádeljárás lefolytatására lényeges lenne egy ad hoc nemzetközi bíróság létrehozása. Munkájuk kiegészíthetné a nemzetközi jogi bűncselekményekkel kapcsolatos jelenlegi eljárásokat, amelyeket már az ICC és a Nemzetközi Bíróság elé vittek. Mindenesetre a vádemelések után hosszú, évekig tartó bírósági eljárások fognak végül dönteni arról, kik lesznek a szomszédban dúló háború felelősei, és Putyin a hatalomban maradása esetén biztosan nem lesz közöttük.
Ez a cikk az Arsboni 2022 tavaszi Gyakornoki Programjának keretében készült.
FORRÁSOK: http://www.grotius.hu/doc/pub/UQWMMY/2010_66_hettyey_andras_prunier_recenzio.pdf https://jog.tk.hu/uploads/files/2019-01-BERES.pdf http://midra.uni-miskolc.hu/document/22992/17533.pdf https://www.hrw.org/news/2020/08/11/iccs-work-congo-isnt-done https://jogaszvilag.hu/napi/nem-enyhitette-nemzetkozi-buntetobirosag-a-kongoi-terminator-bunteteset/ https://www.icc-cpi.int/darfur https://kki.hu/assets/upload/Kulugyi_Szemle_2009_04_Demokrecia_inkluzivites.pdf https://www.justiceinfo.net/en/31056-kenya.html https://kki.hu/assets/upload/03_Mathe.pdf https://www.bbc.com/news/world-africa-11996652 https://hu.euronews.com/2016/04/05/a-hagai-birosag-nem-talalt-fogast-a-kenyai-alelnokon https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/%C3%81d%C3%A1ny%20Tam%C3%A1s%20PhD.pdf https://www.parlament.hu/irom37/4490/4490.htm http://jesz.ajk.elte.hu/biedermann48.html https://jak.ppke.hu/uploads/articles/12332/file/%C3%81d%C3%A1ny%20Tam%C3%A1s%20PhD.pdf http://real.mtak.hu/117333/1/Marco%20Pesci.pdf https://hu.euronews.com/2022/03/01/a-nemzetkozi-buntetobirosag-vizsgalja-az-ukrajnai-haborus-bunoket https://lattmanntamas.hu/2022/03/ https://www.atv.hu/videok/20220411/birosag-ele-allithato-vlagyimir-putyin-haborus-bunok-miatt https://hu.euronews.com/2022/04/15/haborus-bunoket-vizsgal-ukrajnaban-a-nemzetkozi-buntetobirosag https://hu.euronews.com/2022/04/12/vajon-birosag-ele-kerulnek-az-ukrajnai-haborus-bunok-elkovetoi *** Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.