Vásárolható Kékvér

Nagy sorozatrajongó vagyok, és novemberben éppen valami újat kerestem. Több ajánlás után végül a „The Crown” című, immár három évados sorozatra esett a választásom. Elöljáróban annyit érdemes tudni róla, hogy II. Erzsébet angol királynő uralkodásáról szól; hihetetlen részletességgel mutatja be uralmának főbb állomásait, és bevezeti a nézőt a brit monarchia rejtelmeibe.

Magával ragadott a miliő, de legfőképpen az, hogy milyen kimérten és illemkódexbe illően beszélnek egymáshoz, egymásról. Minden szereplőnek rangja van, amit természetesen használ, így néhány rész után elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy hogyan szerezhetnék magamnak is egy hasonlót. Tisztában vagyok vele, hogy ezekbe a rangokba születni, vagy beházasodni szokás, esetleg a királynő ajándékozhatja őket az arra méltóknak, de úgy gondoltam, hogy nincsen semmi veszíteni valóm azzal, ha utánanézek, hogyan is működik ez pontosan. Nagyjából harminc másodperc böngészés után rá is bukkantam kettő weboldalra, amik brit nemesi címeket kínálnak, természetesen némi pénzért cserébe. Mondanom sem kell, hogy egyből gyanús lett a dolog, de ettől függetlenül érdekelt a lehetőség.

I. Sealand – A nemlétező ország

Az első weboldal, ami szembe jött velem, – Sealand fejedelemségé volt, amiről– töredelmesen bevallom – én azelőtt még nem hallottam. A fejedelemség saját honlapján árusítja a nemesi címeket, sőt, ezek mellé még egy „darabka földre” is szert tehet a vásárló. A legcsekélyebb címektől, mint a Lord és Lady páros, egészen a magasabbakig (pl.: Duke és Duchess), válogathatunk, hovatovább, személyi igazolványt is igényelhetünk. Bevallom, mire én idáig eljutottam a webshopban, már teljesen meggyőztek, hogy „nekem ez kell”. Mielőtt azonban vásárlásra adom a fejem, mindig alaposan utánanézek, hogy mire is készülök. 

Történeti áttekintés

Ekkor ért a hidegzuhany, ugyanis a fejedelemség, aminek nemesi címét már a markomban éreztem, lényegében egy olajfúrótorony. Valójában egy tengeri állomás, amelyet az angolok hoztak létre a második világháború során, védelmi céllal. Az eredeti neve Roughs Tower, és egy Paddy Roy Bates nevű kalóz DJ, valamikor a hatvanas években úgy döntött, hogy onnan fogja sugározni a saját adását. Ez a brit kormánynak természetesen feltűnt, és felszólították Batest, hogy hagyja el a tornyot. Ezt azonban a DJ megtagadta, odaköltözött a családjával, kikiáltotta Sealand függetlenségét, létrehozta a saját alkotmányát, választott himnuszt és zászlót az országának, majd megtette magát uralkodónak. 

A fejedelemség létezését egyetlen másik ország sem ismeri el, így nemzetközi színtéren láthatatlanok. Az egyetlen kapaszkodópontjuk annak érdekében, hogy elismertessék létezésüket, a Montevideói egyezmény első cikkelye, mely négy kritériumot támaszt arra, hogy mely államok lehetnek a nemzetközi jog alanyai. Ebből hármat kétségkívül teljesít Sealand, az állandó lakosságot, területet és kormányt. A negyedik kitétel jelentette hosszú évekig a problémát. Eszerint ugyanis aki a nemzetközi jog alanya szeretne lenni, annak kapcsolatba kell tudnia lépni más államokkal. E szabály nyilvánvalóan nem arra vonatkozik, hogy elméletben fenn kell, hogy álljon annak a lehetősége, hogy kapcsolatot tudnak létesíteni, hanem arra, hogy azt valóban meg is teszik. Sealanddel azonban egyik állam sem „állt szóba”. Néhányszor a brit haditengerészet odahajózott, hogy megpróbálja visszafoglalni az építményt, de mindannyiszor tüzet nyitott rájuk a mikroállam népessége. Az efféle incidens nem tekinthető nemzetközi kapcsolatnak, azonban 1978 augusztusában fordult a kocka.

Sealand minisztere, Alexander Gottfried Achenbach, puccsot hajtott végre, hogy ezzel átvegye az uralmat a fejedelemség felett. A puccs megbukott és Achenbach, aki német állampolgár volt, néhány német és holland társával együtt „hadifogságba” esett. A német és a holland kormány petícióval fordultak Londonhoz, hogy szabadítsák ki honfitársaikat, azonban ők visszautasították ezt, hiszen egy korábbi bírósági végzés értelmében nem avatkozhatnak bele Sealand ügyeibe, mert az több mint három tengeri mérföldnyire fekszik a szigetország partjaitól, és így nem áll szuverenitása alatt. (Ezt később kiterjesztették 12 tengeri mérföldre, így attól kezdve már Nagy-Britannia szuverenitása alatt áll.) És ekkor jött el Sealand nagy pillanata, ugyanis Németország már egyenesen velük folytatott tárgyalásokat a „hadifoglyok” ügyében, miután Anglia kihátrált a helyzetből. Még egy nagykövet is ellátogatott a fejedelemséghez, a tárgyalások sikeresek voltak, a „hadifoglyokat” elengedték. A puccs után Sealand már a negyedik pontot is kipipálhatta a Montevideo listán, hiszen azt, hogy a német követ közvetlenül velük tárgyalt, Sealand vezetősége egyenlőnek tekintette azzal, hogy a Németország elismeri államuk létezését. 

Ezután a kitérő után, már teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy egy Sealand-i nemesi cím magaménak tudásával, semmivel sem lennék előrébb, hiszen nem csak a cím hivatalos mivolta kérdőjelezhető meg, hanem maga a kibocsájtó ország is. Ugyanis attól, hogy egy másik ország kapcsolatba lépett Sealanddel, még nem ismerte el az államot. E sajnálatos konklúzió után nincs más választás, mint egy másik ország után nézni, aminek lehetőleg legalább a létezése biztos. 

II. Skócia 

Nem is olyan sok keresgélés után rábukkantam egy Highland Titles nevű honlapra, ami skót-felföldi címeket kínál; itt a választék jóval kisebb, a Lady, Lord illetve Laird címeket tudhatja magáénak a vállalkozó szellemű vásárló. A felállás itt már egészen a kezdetektől teljesen különbözik Sealand helyzetétől, hiszen nincs ember a Földön, aki ne hallott volna még Skóciáról, vagy esetleg kétségbe vonná annak állam mivoltát. 

Föld és cím, kéz a kézben

Ebben az esetben nem maga az uralkodó vagy az állam árusítja a címeket, hanem egy teljesen hétköznapi ember, Peter Bevis, aki felvásárolt egy nagyobb területet a Glencoe-völgyben. A motivációja, – saját elmondása szerint az volt, hogy megmentse a pusztulóban lévő kaledóniai erdő egy részét, azzal, hogy egészen apró darabonként eladja. De hogyan jogosítja fel ez Bevis urat a nemesi címek osztogatására? Egyszerű, legalábbis állításuk szerint. Skóciában az ősi hagyományok szerint, bárki, aki földdel rendelkezik, az „Laird” azaz földbirtokos lesz, ezt pedig a Land Registration etc. (Scotland) Act 2012 is alátámasztja. Ők pedig lényegében semmi mást nem csinálnak, mint kiállítanak egy igazolást arról, hogy valaki földet vásárolt tőlük. 

A hivatalossá váláshoz vezető út: bejegyzés, adózás, névváltoztatás

A kínált földek kis méretük (általában 1-10 négyzetméter) és értékük miatt, „souvenir plot” –nak számítanak a skót jog szerint, ami annyit tesz, hogy nem kell bejegyeztetni. Ez az egyedi jogszabály 1979 óta él Skóciában. A tulajdonjognak és a bejegyzésnek ugyanis itt nem kell kéz a kézben járnia, elég, ha csak az elsővel rendelkezünk, írja a Hihgland Titles weboldal.

A valóságban azonban ennél jóval árnyaltabb a kérdés. Fontos tudni, hogy a skót jogban a „real rights” (magyarul talán a dologi jog a legjobb fordítás) és a „personal rights” (személyekkel szemben alkalmazható jogok) között nincsenek átmeneti, köztes, úgynevezett hibrid jogfajták, mint például az angoloknál. A skót „real right” megköveteli a tárgy birtoklását és átadását a vételár megfizetése mellett. Az erre vonatkozó törvényrészletet a Abolition of Feudal Tenure (Scotland) Act 2000 tartalmazza: 

“(1) Ownership of land shall pass-

(a) in a case where a transfer is registrable under s.2 of the Land Registration (Scotland) Act 1979, on registration in the Land Register of Scotland;

(b) in any other case, on recording of a conveyance of the land in the Register of Sasines.”

A vevő nem szerezheti meg a földet, hacsak azt a valóságban is átadják neki, ezt a tradíciót a skót jog mind a mai napig megköveteli. Földet természetesen nem lehet átadni, ezért vezették be a Sasine-nyilvántartást, majd ennek az utódját; a Land Register-t. Itt egészen máig vezetni kell a földtulajdonra vonatkozó jogcímet. 

A Sales of Goods Act (1979) 4 (2)(b) kimondja, hogy az olyan földet, amely elhanyagolható méretű vagy gyakorlati hasznosságának hiányában valószínűleg nem akarnak elszigetelten értékesíteni, kivéve pusztán tulajdonjog miatt, érzelmi okokból, vagy megemlékezés céljából, nem lehet bejegyezni. Tehát a weboldal kijelentése, miszerint nem kell bejegyezni a szuvenír földet hatalmas ferdítés, mert egyszerűen csak nem lehet bejegyezni. A jogalkotó meg is indokolja is ezt: hatalmas lenne a rendszer leterheltsége, ha minden egy négyzetméter méretű (vagy annál kisebb) földet bejegyeznének. 

 Ha valaki a későbbiekben megvásárolja az egész ingatlant, amit feldaraboltak, akkor minden előzetes „földbirtokos” csupán a neki eladóval szemben tudja érvényesíteni igényét, ha a tulajdon nem volt bejegyezve a Sasines-ba. A gyakorlatban ez persze nem mindig számít, hiszen a vevők többsége nagyon boldog csupán a gondolattal, hogy van egy darabka földje valahol Skóciában.

A Laird-ek, a Highland Titles szerint, a Lady vagy Lord megnevezést használhatják, ami ebben az esetben egy úgynevezett courtesy title, ami hagyományosan az angol főrangúak gyermekeinek címét jelenti. A lairdek, azaz a földbirtokosok vagy földesurak ezt a jelzőt maguk kezdték el használni, bár sokkal gyakoribb volt, hogy a birtokaikon dolgozók, vagy egyébként ott élők kezdték őket így nevezni. Azonban ez közel sem szinonimája a Lady vagy Lord jelzőknek. A skót common law-ban bárki hívhatja magát jóhiszeműen Lady-nek, Lord- nak, vagy bármilyen más néven; nincsen szükség okiratra, vagy hivatalos névváltoztatásra ehhez. Azonban pusztán attól, hogy Lordnak hívatja magát valaki, még nem lesz az. Nem nyer semmilyen jogosítványt a királyság felé, nem használhat címert. (A jogosulatlan címerhasználatot meglepően szigorúan kezeli a skót büntetőjog.) 

A fent idézettek alapján egyértelmű, hogy, aki souvenir földet vesz, nem használhatja a Laird kifejezést, ami pedig nem szinonim a Lord és Lady szavakkal. 

Az árusító honlap azt az ígéretet teszi a vásárlóknak, hogy habár a hivatalos dokumentumaikon nem –,vagy csak nagyon megengedő helyi szabályok esetén – változtathatják meg a nevüket, azonban a bankjuknál, repülőjegy és szállásfoglalásaiknál azonban büszkén használhatják a címüket egy esetleges „upgrade” reményében. Teljesen sajnos ez sem igaz. A legtöbb országban a bankok kérik a hivatalos dokumentumok másolatát, amik igazolják a névváltoztatást, mielőtt a saját rendszerükben helyesbítenének, és mivel hivatalos névváltoztatáshoz nem nyújt jogosultságot a souvenir föld, így csak kivételes esetben szerezhetünk ebből előnyt. A repülőjegyünk foglalásához ugyan nem kérik előre a dokumentumaink másolatát, viszont a beszállás előtt ellenőrzik azokat, ezért ha nem egyezik a két név, akár még az is előfordulhat, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen engednek felszállni a gépre.

A jelenség a címet jogosan használó skót Lairdeknek is szemet szúrt, akik egy külön honlapot is létrehoztak annak érdekében, hogy lebeszéljék az embereket a souvenir földek vásárlásáról. Ők is felsorakoztatják azokat a tényeket, amelyeket fentebb leírtam, de fellelhető egy plusz érdekesség az érvelésükben:

Vannak, akik csupán azért venne egy darabka földet, valamint ezzel címet, hogy ezzel hozzájáruljanak a skót erdők fenntartásához – és persze maradandó emléket is kapnak érte. Azonban itt sem minden az, aminek látszik. Nem minden eladó állítja, hogy a pénzt az erdők konzerválására fordítja, és amelyek igen, azokat sem köti semmi, hogy valóban ezt is tegyék. Így akit a puszta jószándék vezérel, jobban teszi, ha egy alapítványnak ajánlja fel a pénzt. A sokat emlegetett Highland Titles üdítő kivétel, ugyanis ők bizonyítottan környezetvédelmi célokra használják a befolyt összeg nagy részét.

III. Nemesi címek hazánkban és nemzetközi kitekintés

Érdemes kitérni arra is, hogy vajon hazánkban honosítható lenne-e egy külföldön kiállított nemességről szóló okirat? A válasz röviden és határozottan: nem. „A külföldi államfők által adományozott nemesi és főnemesi rangot jelző címek viselésére adott engedélyek, illetőleg az ilyen engedélyek jellegével bíró törvényi rendelkezések hatályukat vesztik.”  Nem Magyarország az egyetlen, ahol kollektíven betiltották állampolgáraiknak a nemesi rangok és címek hivatalos használatát; Ausztriában is hasonló a helyzet.

 A szomszédos államnak egy témába vágó ügye még az Európai Unió Bírósága elé is eljutott: Ilonka Sayn-Wittgenstein, aki osztrák állampolgár, német lakcímmel, 1991-ben örökbefogadás útján megszerezte a Fürstin (hercegnő) rangot. Ugyan Ausztriában 1919 óta törvény tiltja, hogy „egy osztrák állampolgár nemesi címet magában foglaló nevet szerezzen egy olyan német állampolgár általi örökbefogadása útján, aki jogszerűen viseli ezt a címet, mint nevének alkotórészét.”

Ilonka Fürstin von Sayn-Wittgenstein mégis kapott anyakönyvet, útlevelet és egyéb iratokat. Egy 2003-as osztrák alkotmánybírósági ítélet alapján azonban – amely hasonló tényállással rendelkezett – a bécsi anyakönyvi hivatal megváltoztatta a nevét. Sayn-Wittgenstein ezután az osztrák bíróságok előtt akarta visszaszerezni a rangját, majd a hazai fórumok kimerítése után az Európai Unió Bírósága elé vitte az ügyet. Arra hivatkozva, „hogy örökbefogadása névjogi következményeinek el nem ismerése szabad mozgásának akadályát képezi – mivel két különböző tagállamban eltérő családneveket kell viselnie –, valamint a családi élet tiszteletben tartásához való jogának azon okból történt megsértésére, hogy módosították azt a nevet, amelyet egyébként tizenöt éven keresztül folyamatosan viselt.”

Az Európai Unió Bírósága előzetes döntésében lényegét tekintve elutasításra kárhoztatta Ilonka Sayn-Wittgenstein osztrák keresetét. Leszögezte, hogy a vezetéknevekre és a nemesi címekre vonatkozó szabályozás a tagállamok hatáskörébe tartozik, azzal, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot.

„Ausztriát illetően megállapítható, hogy a nemesség eltörléséről szóló törvény valamennyi osztrák állampolgár jogegyenlősége általánosabb elvének végrehajtása, amely elv mint általános jogelv tiszteletben tartásának biztosítására az uniós jogrend törekszik.

Valamely alapvető szabadságot korlátozó intézkedések csak akkor igazolhatók a közrendhez kapcsolódó okokkal, ha az általuk biztosítani kívánt érdekek védelméhez szükségesek, és csak annyiban, amennyiben e célkitűzések kevésbé korlátozó intézkedésekkel nem érhetők el.”

Ezek alapján tehát az állampolgárok jogegyenlősége elsőbbséget élvez, erre tekintettel korlátozzák a szabad névviseléshez való jogot. Így Ilonka Sayn-Wittgenstein sem hivatkozhat e jogára, mert csak annyiban korlátozzák névviselését, amennyiben azt az egyenlőség elve megkívánta. 

IV. Összegzés

Összességében tehát: a vásárolt nemesi címek/rangok, jó mulatságnak tűnnek, de semmiképpen nem szabad többet beleképzelni, mint ami: egy darab szépen szerkesztett oklevél, amivel legfeljebb a témához egyáltalán nem értőknek henceghetünk. Magyarként pedig a névváltoztatás ilyen formájának még a lehetőségével sem rendelkezünk, így tényleg csak annak érdemes beruháznia egy címre, aki a viccet látja benne és kellő komolytalansággal tud hozzáállni. 

„Like an Englishman, a Scot’s home may be his castle but it’s never going to provide a short cut to nobility.”

A szerző az Óriás Nándor Szakkollégium Civilisztika Tagozatának tagja

Források:

Principality of Sealand: https://www.sealandgov.org 

Hihgland Titles – https://www.highlandtitles.com/ 

https://www.sealandgov.org/shop/ 

Montevideo Convention on the Rights and Duties of States: https://www.ilsa.org/Jessup/Jessup15/Montevideo%20Convention.pdf 

Mike Bird: WELCOME TO SEALAND: The bizarre independent micronation that’s been sitting off the coast of Britain for 50 years: https://www.businessinsider.com/the-history-of-micronation-sealand-2015-6#sealand-has-a-red-black-and-white-striped-flag-while-the-royal-coat-of-arms-says-e-mare-libertas-or-from-the-sea-freedom-8 

Dylan Taylor-Lehman: The Plot Against the Principality of Sealand: https://narratively.com/the-plot-against-the-principality-of-sealand/

1936. évi XXX. törvény a hadrakelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javítása és a hadifoglyokkal való bánásmód tárgyában Genfben 1929. évi július hó 27. napján kelt egyezmények becikkelyezéséről: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=93600030.TV

Land Registration etc. (Scotland) Act 2012: http://www.legislation.gov.uk/asp/2012/5/contents/enacted 

Abolition of Feudal Tenure etc. (Scotland) Act 2000: http://www.legislation.gov.uk/asp/2000/5/contents 

National Records of Scotland: https://www.nrscotland.gov.uk/research/guides/sasines 

Can You Really Become a Lord of the Scottish Highlands for Less than $50.00? https://www.hg.org/legal-articles/can-you-really-become-a-lord-of-the-scottish-highlands-for-less-than-50-00-27172 

Courtesy Titles: https://www.debretts.com/expertise/essential-guide-to-the-peerage/courtesy-titles/ 

The Scottish Laird Title and History of the Blackwood Estate: https://www.lairdofblackwood.com/laird-title/ 

Advice for Scotland: Changing your name: https://www.citizensadvice.org.uk/scotland/family/birth-certificates-and-changing-your-name-s/changing-your-name-s/ 

Greg Taylor: The Constitution of Victoria. The Federation Press, Monash University 2006. 20. o.

https://books.google.hu/books?id=jcuj0PmbRjYC&pg=PA19&lpg=PA19&dq=using+unauthorized+coat+of+arms+scotland&source=bl&ots=E_fM2HVMhJ&sig=ACfU3U3y0S6felsCZPpGTb1nLgBQflwrKw&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjHztCAjeXmAhVjwIsKHaM8AR4Q6AEwDHoECAoQAQ#v=onepage&q&f=false 

The Court of the Lord Lyon- Scotland’s Heraldic Authority: https://www.courtofthelordlyon.scot/ 

The Court of the Lord Lyon- Lairds: http://www.lyon-court.net/lordlyon/776.html

1947. évi IV. törvény egyes címek és rangok megszüntetéséről:

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=94700004.TV 

Az Európai Unió Bíróságának közleménye: https://www.jogiforum.hu/hirek/24397 

Gesetz vom 3. April 1919 über die Aufhebung des Adels, der weltlichen Ritter- und Damenorden und gewisser Titel und Würden. 

https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&Gesetzesnummer=10000036 

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A62009CJ0208

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS