Véleménynyilvánítás, szólás-, sajtószabadság!

Napjainkban nehezen lehetne találni olyan területet, ahová a technológia ne robbant volna be valamilyen vívmányával. Így a médiában megjelenő elektronizáció és a hagyományos, nyomtatott sajtó között húzódó viszonyrendszer a 21. század „Bastille ostromának” is tekinthető. A papír alapú, kézzel megfogható újság helyébe, apránként a digitális forma lépett, amely egy korszaktól való búcsúzást is magába foglal, megdöntve ezzel a tradícionális média – eddig – töretlenül fennálló önkényuralmát.

„Semmi sem állandó, csak a változás maga”- fogalmazta meg Epheszoszi Hérakleitosz még az időszámításunk előtt. A megszokottból való kiszakadási vágy, az újdonság iránt érzett kíváncsiság, a fejlődés gondolata és az ismeret gyűjtésére irányuló fogékonyság mind-mind olyan komponensek, amelyek okán a filozófus bölcselete korokon és korszakokon átívelve is helytálló, örökérvényű igazság maradhat.

A média, majd a digitalizált média megjelenése is egy ilyen megújulásnak tekinthető, amelyhez alkalmazkodni szükséges, és amelyből eredően, a szerzői jog területén is különféle és egyben érdekes változások mentek végbe, reflektálva az elektronikus sajtó felbukkanására és egyre erőteljesebb térnyerésére.

A szerzői jog összefonódása a médiajoggal

A modern média világában megnő tehát a szerzői jog jelentősége, hiszen a médiajoggal határos jogterületek – úgymint a hírközlési jog vagy a versenyjog – mellett, felértékelődik a különböző terjesztési platformok által eljuttatott tartalom és az azt létrehozó szerzői alkotások szerepe.

Ekként, a szerzői jognak a digitális korban ki kell törnie abból a „szemérmes” elhatárolódottságból és izolált visszavonultságból, amelyben évtizedek óta egzisztál. Az „elit” jogterület kategóriája nem tartható már, a médiát átszövő forradalmi technológiai fejlődés kikényszeríti a szerzői jog válaszait ezen változások által felvetett kérdésekre.

A szerzői jog médiajoggal való kapcsolódási pontjait pedig három aspektusból is érdemes megközelíteni és vizsgálatnak alávetni. E három nézőpont: (1) az alapjogi megközelítés, mely szükségképpen magában foglalja a vonatkozó nemzetközi egyezmények és uniós jogforrások figyelembevételét is; (2) a két jogterületet átszövő törvények tanulmányozása és (3) a joggyakorlat elemzése, különös tekintettel az SZTNH Szerzői Jogi Szakértő Testülete egyes szakvéleményeinek tükrében. 

Ám ezen elemek részletezése előtt hangsúlyos kiemelni, hogy a szerzői jog és a médiajog a véleménynyilvánítás szabadságában és a művészeti önkifejeződésben metszik egymást.

Az alapjogi megközelítés

A szerzői jog kétféle megközelítése vált ismertté az alapjogok vizsgálatának szintjén. Az egyik szerint ez a terület a kulturális jog részét képezi, a másik felfogás értelmében pedig a szerzői jog a tulajdonjog részének tekinthető. 

A II. világháború után számos nemzetközi dokumentum deklarálta a szerzői jog biztosítását a szerző számára. Ennek következtében elismerésre került a szerző műve feletti rendelkezési joga. A szerzői jog ebben az értelemben a kultúrában való részvétel szabályrendszerét jelenti. Ehhez a felfogáshoz áll közel a szerzői jognak a véleménynyilvánítási jog részeként való elismerése, miszerint a szerzői mű, az alkotás nem más, mint a szerző formába öntött véleménye. 

A szerzői jog másik megközelítése a szerzői jog tulajdonjog részeként való felfogása, hiszen a szerzői jog a szerző alkotása felett kvázi tulajdonjogi részjogosítványokat biztosít, amelyről az Szjt. II. fejezete rendelkezik, mint például a műhöz fűződő vagyoni értékű jogokról. Ezekkel a tulajdonjogi részjogosítványokkal, a kulturális és a véleménynyilvánítási megközelítés pedig együttesen képezi a szerzői jogi védelem rendszerének hálóját. 

A kétfajta megközelítés egymásra épülve, közösen biztosítja a kiegyensúlyozott – a szerző, a jogosult érdekeit és a felhasználó érdekét, valamint a közérdeket egyaránt figyelembe vevő – szabályozást.

Ezen alapjogi megközelítések bemutatását pedig a nemzetközi egyezmények taglalásával érdemes folytatni, amelyek közül a szerzői jog kulturális szemléletével foglalkozó nemzetközi megállapodások tartalmaznak  -a tárgyalt téma szempontjából- relevanciát. 

A szerzői jogot kulturális jogként elismerő nemzetközi dokumentumok rendelkezései közül ki kell emelni: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 15. cikkét (EJENY, 1948), valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikkét (GSZKJNE, 1966). Mindkét rendelkezésből ugyanis kiolvasható a szerzői jog egyik legjelentősebb alapelve: a szerző–fogyasztó közötti érdekegyensúly fenntartásának princípiuma. Továbbá megfogalmazzák a szerző „erkölcsi és anyagi értelemben vett védelmének” biztosítását, illetve azokat az elveket, amelyek ezzel szemben a széles közönség jogainak elismerésében testesülnek meg. A véleménynyilvánítás szabadsága pedig nemcsak a szerző javára, hanem az ő terhére is érvényesíthető, amikor más személy kívánja gyakorolni a véleménynyilvánítás szabadságát azzal, hogy közben a szerző jogát, például azzal, hogy a művéről véleményt nyilvánít, háttérbe szorítja.

Ezzel szemben az Európai Unió eredeti céljai között nem szerepelt a szerzői jogok védelme. A szerzői jog tulajdonjogi megközelítésének előretörésére is előbb került sor, mint annak a kulturális jog részeként való deklarálására. Ennek indoka pedig az unió kialakulásának gyökereiben, elsődlegesen gazdasági szemléletében rejlik. Az uniós szabályozás területén – a Lisszaboni Szerződés értelmében – az Alapjogi Charta bír jogi kötőerővel. Ennek eredményeként pedig a szerzői jog a tulajdonhoz fűződő jogok körében került „szabályozásra” (17. cikk (2) bekezdés). Ez a cikk kimondja ugyanis, hogy a szellemi tulajdon védelmet élvez, amelynek részét képezi a szerzői jogi védelem is. 

Az Európai Unió másodlagos jogalkotásában is megjelenik a szerzői jognak az egyes alapjogokhoz – így a szabad véleménynyilvánítás alapjogához – való kapcsolódása (a Tanács a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK irányelve). Megállapítható továbbá, hogy a médiajog bizonyos szintű harmonizáltságával szemben (példa okán az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról), egységes uniós szerzői jogról egyelőre – olyan lényegi kérdések harmonizációjának hiánya miatt, mint például a védelem tárgya, a vagyoni jogok köre, a védelmi idő – nem beszélhetünk.

Az unióra jellemző „megkésettség”, valamint a kulturális és tulajdonjogias megközelítés ambivalenciájának az oka pedig egy vélekedésben összpontosul, amely szerint, míg a tulajdonjogi megközelítés az uniós szerzői jognak a motorja, addig a szerzői jog kulturális jogként való felfogása a harmonizációs gépezet fékjének tekinthető.

A nemzetközi és az uniós kitekintést követően, érdemes a hazai alkotmánybírósági gyakorlatot is figyelemmel kísérni, melynek keretei közötta szerzői jog mind a tulajdonjognak, mind pedig a véleménynyilvánítás szabadságának (kulturális alapjognak) egyaránt a részét képezi. 

Ez utóbbi felfogást tükröző legjelentősebb alkotmánybírósági döntés pedig a 30/1992. (V. 26.) AB határozat, amely szerint tágabb értelemben a művészi kifejeződés a véleménynyilvánítás szabadságának részét képezi. A véleménynyilvánítás szabadsága ugyanakkor nem korlátlan jog, erre utal az Alkotmánybíróság 34/2009. (III. 27.) AB határozata is. Mindebből tehát az következik, hogy a médiatartalom tárgya (például sajtótermék) adott esetben a mindenkori társadalmi értékrend kontrollja alá kerül. Ennél fogva biztosítva van, hogy ne bármilyen tartalmú médiatartalom váljon hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, korlátozva ezáltal a szerző terjesztéshez való kizárólagos jogát.

A két jogterületet átszövő törvények

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) és a médiaszolgáltatásokról, a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mttv.), valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (továbbiakban: Smtv.) preambulumában megfogalmazott célok között vannak olyanok, amelyek azonos irányt mutatnak. 

Elsőként említhető, hogy mindhárom szabályozás kiemeli a kultúra jelentőségét. Míg az Szjt. a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvására, addig az Mttv. és az Smtv. a kulturális identitás megerősítésére utal. Mindhárom szabályozás emellett az alkotások létrehozására ösztönöz. Ezen utóbbit támasztja alá az Szjt.- ben szereplő „szellemi alkotás ösztönzése” kitétel, amely a szerzői művek létrehozását jelenti valamennyi műtípusra – így például az audiovizuális művekre, vagy éppen az újságcikkekre – kiterjedően. 

Továbbá kiemelhető, hogy mindhárom esetben a cél az információk, gondolatok valamilyen formában történő terjesztése, ahogyan azt a fentebb hivatkozott törvények preambulumai is magukban hordozzák:

„felismerve a médiaszolgáltatások kiemelkedő kulturális, társadalmi és gazdasági jelentőségét” (Mttv.)

 „tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is” (Smtv.)

Ezt követően kell utalni és említést tenni, a médiajog és a szerzői jog szabályozásának eltérő rendeltetéseiről. 

Az Szjt.-nek ugyanis – a médiajogi törvényekkel ellentétben – nem feladata az egyes kreatív tartalmak kiszűrése, monitorozása. Sőt az egyes alkotások tartalmuktól függetlenül élveznek szerzői jogi védelmet. Az Szjt. a tartalmakat ex lege egyéni, eredeti módon kifejező alkotókat és alkotásokat védi, a művek minőségétől függetlenül. A szerzői jogi védelem tehát nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. Ezzel szemben a hazai médiajogot átölelő két törvény eltérő jogkérdéseket hivatott óvni és szabályozni, mint az Szjt., amelyben így a tartalom nem a jellege alapján, hanem annak érdemi, lényegi része tekintetében helyeződik védelem alá. Ezen utóbbi mutatkozik meg például a médiajog és a személyiségi jogok között húzódó kapcsolatrendszerben is (pl.: jóhírnév vagy becsület sérelme egy sajtótermékben).

Ebből eredően pedig az következik, hogy akár az Smtv. egyes rendelkezéseit sértő tartalom is állhat szerzői jogi védelem alatt. Így például olyan médiatartalom is szerzői műnek minősülhet, amelyik egyrészről valótlan tényeket tartalmaz (Smtv. 12. §); másrészről emberi méltóságot sért [Smtv. 14. § (1)] és harmadrészt kiskorúak fejlődését kárósító hatással rendlelkezik [Smtv. 19. § (1)].

A Szerzői Jogi Szakértő Testület egyes szakvéleményeinek elemzése

A Testülethárom nagy témakört érintve fejtett ki állásfoglalásokat a médiajog és a szerzői jog összekapcsolódásáról. Ezek a tárgyalt problematikák: (1) a véleménynyilvánítás szabadsága, (2) a műsorformátum szerzői jogi védelme és (3) a műsorszám megszakításával megvalósított szerzői jogi jogsértések. 

Mindegyik esetében olyan aktualitásokat és különleges eseteket boncolgató kérdések merültek fel, mint a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tények vagy napi hírek kizárt szerzői jogi védelme a média tükrében, vagy a reklám mint a műsorszolgáltatás részét képező szegmensszerzői jogi kapcsolódásainak esetkörei. 

Mindközül pedig az úgynevezett „Cappucino-ügy” emelkedik ki, amely kapcsán szakvéleményében az eljáró szakértői tanács megállapította, hogy a rádióműsorok szerkesztése eredményezheti gyűjteményes művek létrejöttét. Ennek azonban a feltétele az, hogy a szerkesztői tevékenység szellemi alkotásnak minősüljön, mégpedig a gyűjteményben szereplő művek vagy adatok, illetve bármely más nem védett anyag egyéni, eredeti jellegű összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése folytán. Ez az eset a műsorformátum szerzői jogi védelmének egy igazán érdekes problematikáját vizsgálta.

Zárszó

Jól érzékelhető tehát, hogy a szerzői jog a szerzőt és az alkotást védő egyéni érdekeket szem előtt tartó rendszere, valamint a médiaszabályozásnak a közérdeket fókuszba helyező szemlélete között alapvető szembenállás húzódik. 

A médiaszolgáltatás úgynevezett értéklánc alapú szemlélete a médiaszabályozásban is megnyilvánul, vagyis az egyes szolgáltatásokat a maguk egészében veszi figyelembe. 

Ezzel szemben a szerzői jogi szabályozás az egyedi felhasználásokra összpontosít. A szerzői jogi szemléletmód tehát nem veszi számba az egyes szolgáltatásokat, illetve azok folyamatát.

A két szabályozás céljai között azonban egyaránt jelentőséget kap egyrészt a kultúra, a kulturális értékek védelme, másrészt a szellemi alkotások létrehozásának ösztönzése, ugyanakkor a médiajog a véleménynyilvánítás szabadságának, azaz a művészi kifejeződésnek egyaránt adhat teret és szabhat gátat is.

Ezen utóbbiakra példaként szolgál és pontosan úgy, mint ez a rövid, online megjelenő írás a médiajog szerzői jogi vonatkozásairól, amely egyúttal a szemléltetés és az ismeret átadás mellett, hordozza is magán mindazt, amiről szól. 

Ugyanakkor a tárgyalt problémakör korántsem lezárt, hiszen további kérdések ágaznak belőle, többek között az is, hogy ez az online cikk lehet-e elektronikus publikáció, és ha igen, akkor miként? A jelen írás azonban nem tűzte ki célul, hogy ezt aprólékosan taglalja – így az erről szóló vizsgálódásig – ezen cikk mindenképpen csak egy online iromány marad.

Ez a cikk az Arsboni 2022. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Forrás: