A COVID-19 és a demokratikus választási rendszer anyagi alapelvei

Az Alaptörvény hatályba lépése óta több országgyűlési, önkormányzati, európai parlamenti, továbbá nemzetiségi választásokban, valamint néhány országos népszavazásban is részünk volt, ám egyik választást sem egy világméretű járvány alatt kellett lebonyolítani. Ugyan a választásokra vonatkozó szabályoknak több vetülete is van, léteznek anyagi jogi és eljárási jogi szabályok, amelyek alapjaiban határozzák meg a szabályozási rendszert, de felmerül a kérdés, hogy mindezen szabályok betartására lehetőség van-e a 2019 év vége óta tomboló COVID19 világjárvány időszakában, vagy változtatásokra, esetleg új szabályok meghozatalára van-e szükség?

Miként a választásokra irányadó szabályok egyik leglényegesebb elemét képezik a bennük foglalt alapelvek, melyek számos szabály összhatásaként érvényesülnek – természetesen az alkotmányossági témakör nagyságára tekintettel, nem lesz lehetőségem minden összhatásra és kérdésre kiterjedően választ adni –, ezért a hangsúly az alapelvek bemutatása során elsősorban a járványhelyzet kapcsán, a választás anyagi alapelveire kerül. A kérdés, hogy a világjárvány időszakában lebonyolítani kívánt választás során is képesek lesznek-e eredeti céljukat, és lényeges tartalmukat megtartva hasonlóan jól működni? Különösen aktuálissá teszik e probléma felvetést az országgyűlési képviselők közelgő általános választása.

Az Alaptörvény meghatározott alapelveket fektet le, amelyek kijelölik a választójogi szabályozás és a választási rendszer kereteit. Ezek az alkotmányos elvek pedig, az általános, egyenlő és szabad választás, valamint a közvetlen és titkos szavazás. „Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.”[1] Továbbá „ezek az alkotmányos alapelvek a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó, nemzetközileg elismert és védett demokratikus értékek kifejezői. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának megfogalmazásával élve „a közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata: ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján, időszakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifejezésre jusson”.”[2]

A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy az alapelvek megtartása alapvető feltétele egy legitim választásnak, éppen emiatt egyesével érdemes megvizsgálni azt, hogy a COVID19 járvány okozta elszigeteltség, bezártság és az érintkezések minimalizálása a gyakorlatban milyen kényszerű változtatásokat hozhat az egyes elvek megtartása kapcsán.

Általánosság

A választójog általánosságával kezdve – a hosszas történeti áttekintést kihagyva –, mára azt mondhatjuk, hogy az általános választójog a népszuverenitás biztosítéka, a demokratikus választás fontos eleme, mely biztosítja a választásra jogosultak széles alanyi körét. „Azt jelenti, hogy a közösség minden tagja jogosult részt venni a közös döntéshozatalban (választás, népszavazás), e részvételhez semmilyen előzetes feltétel (cenzus) nem társítható, és a közösség tagja nem kötelezhető arra, hogy neki kelljen az államtól kérnie ezt a jogot (lehetőséget). Az állam ugyanakkor – kellően alátámasztott, ésszerű és az elért céllal arányban lévő indokok alapján – megszabhat bizonyos korlátozásokat.”[3] Tehát alapvetően minden állampolgár nemre, fajra, nyelvre, tulajdonra, foglalkozásra, helyzetére, képzettségére, vallási vagy politikai meggyőződésére tekintet nélkül választójogosultsággal kell rendelkezzen és választható kell, hogy legyen. Természetesen az állam által mindeddig megindokolt, elengedhetetlen feltételek nem ütköznek ebbe az alapelvbe, ilyen példának okáért a nagykorúság, a cselekvőképesség vagy a magyar állampolgárság.

Ezzel szemben a járvány okozta korlátozások, mint a járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés, a hatósági házi karantén vagy az „egyszerűen” fertőzésre utaló jeleket mutató személy önkéntes karanténja okozhat az elv érvényesülésére vonatkozva problémát. Hisz nyilvánvaló, hogy a nagykorú, cselekvőképes, magyar állampolgárságú személyek azon csoportja, mely a járvány miatt a fenti korlátozások valamelyikébe esik, személyesen nem jelenhet meg a szavazóhelyiségekben, ezáltal pedig az általánosság alapelve személyükben sérül.

Kérdés, hogy a személyes részvétel miként váltható ki, milyen alternatív szavazási mód fogadható el, és valósítható meg a gyakorlatban? Valamint, hogy a fertőzés jeleit nem mutató személyek számára egészségügyileg hogyan biztosítható egy több százak által használt helyiség? Az utóbbira válasz, a szavazóhelyiségekben bevezetett higiéniai szabályok alkalmazása, mint a kézfertőtlenítés, a helyes maszkviselés, a rendszeres szellőztetések vagy a helyiségekbe tartózkodók létszámkorlátozása és megfelelő távolságtartása, melyet számos ország általánosan bevezetett. Az előbbire pedig sokan, sokféle módszert alkalmaztak, a skála egyik végén helyezkedik el az az eljárás, mely esetén az adott ország nem alkalmaz semmiféle speciális eljárást, gyakorlatilag negligálja a helyzetet, így járt el Albánia is, ahol „a választójogi törvény értelmében a választópolgárok csak személyesen szavazhattak (…) Az emberek nem szavazhattak levélben, és az urnát sem biztosították. (…) A Covid19 vírussal fertőzött vagy az önkéntes karanténban lévő választópolgárok kénytelenek voltak betartani az elkülönítés szabályait és otthon maradni, ami gyakorlatilag a választójoguktól történő  megfosztásukat eredményezte.”[4] Hasonlóan jártak el Kazahsztánban, Chilében vagy akár Ghánában is. A skála másik végén helyezkednek el azok az országok, akik valamiféle speciális módot találtak azok számára, akik a járvány miatti korlátozások alá estek. Így például meghosszabbították a szavazatleadásra megengedett időt, vagy idősávokat hoztak létre (Jamaica), megkérték a szavazókat, hogy saját tollat hozzanak magukkal (Brazília, Lengyelország), valamint elkülönített szavazófülkét biztosítottak a karanténban lévők és a COVID tüneteket mutatók számára (Sri Lanka). Ám ezen országok sem találtak arra tökéletes megoldást, hogy a pozitív teszteredménnyel rendelkezők leadhassák voksukat.

Az utóbbi alternatív módok számunkra is irányadóak lehetnek, ugyanis az általánosság követelményének érvényesülését segítik, ám érdemes lenne elgondolkodni az elektronikus, vagy postai úton leadható szavazatok elfogadhatóságáról a pozitív fertőzöttek esetén. Hisz így valóban nem sérülne az általánosság követelménye, valamint esélyt adnak azon szavazók számára is, akik egészségük megóvása érdekében, lemondanának a személyes részvételről. Bár az elektronikus és postai módszerek a titkosság kérdését igencsak felvetik, sőt ezen túlmenően időben való tájékoztatást, valamint elektronikai infrastrukturális felkészülést és kiépítést is igényelnek – látva Lengyelország esetét is – mind a szavazó, mind az állam oldaláról, így megfontolandó, hogy valóban alternatívát jelent-e?

Egyenlőség

Ami a választójog egyenlőségét érinti, úgy érzem itt nem okozhat problémát a járványhelyzet, hisz maga az alapelv kettős – egyesek szerint hármas – tartalma nem sérül. Ugyanis az elv egyik oldalának értelmében a választópolgároknak ugyanannyi szavazattal kell bírniuk, azaz azonos számú és azonos értékű szavazattal kell rendelkezniük. Az egyenlőség másik oldala, hogy a szavazatok súlya között nem lehet jelentős eltérés, mely azt juttatja kifejezésre, hogy a választókerületek kialakítása során figyelembe kell venni, hogy a választásra jogosultak és a választható képviselők elosztása lehetőleg egyenlő legyen, valamint, hogy minden leadott szavazat a végső eredmény meghatározásánál megközelítően ugyanannyit érjen. Mindezt beláthatjuk, hogy gyakorlatban nem érintik a járvány okozta intézkedések.

Emellett az egyenlő választójog harmadik követelménye, „melyet akár eljárási egyenlőségnek is nevezhetünk, a diszkrimináció tilalma. Ez azt jelenti, hogy a választójog gyakorlását az állam köteles minden állampolgára számára azonos módon biztosítani, és olyan szabályozási környezetet kialakítani, amely nem hoz létre egyenlőtlen, egyes választópolgárok számára diszkriminatív helyzetet.”[5] Az egyenlőség harmadik vetülete már lehet probléma forrás, de meglátásom szerint a diszkrimináció tilalomból fakadó követelmények megoldásai konkurálnak az általánosság követelményének fentebb részletezett megoldási lehetőségeivel.

Közvetlenség

A közvetlen szavazás elve értelmében a választópolgárok közvetlenül, vagyis közvetítő szerv vagy testület, avagy idegen akarat közbeiktatása nélkül szavaznak a jelöltekre, ugyanis csak így tud érvényesülni teljes mértékben a választói akarat. Az alapelvek közül kiemelkedő, ugyanis „jelenleg nem ismert olyan európai gyakorlat, ahol közvetett választásra kerülne sor, és ez alkotmányosnak minősülne, valamint az európai emberi jogi minimumstandardokkal összeegyeztethető lenne. Ez azt is jelenti, hogy jelenleg nem ismerünk olyan indokot, amely alkotmányosan elfogadható módon negligálhatná a közvetlenség elvét.”[6]

Ezen elv érvényesülése esetében tehát nem igen lehet problémát felfedezni, de a gyakorlat mégis okozhat meglepetéseket. Ugyanis az elv érvényesülését elősegítő eszközök a járványhelyzet idején okozhatnak egészségügyi kockázatot, mint például a mozgóurna igénylése a fogyatékossággal élők joggyakorlásának elősegítése szempontjából, vagy az átjelentkezés intézménye. Mindkét esetben elképzelhető olyan forgatókönyv, mely miatt egyik-másik eszköz kizárása az alapelv sérülését okozza. Az átjelentkezés esetén például nagy gondot okozott eddig is egy-egy szavazókörben összegyűlt szavazók száma, a hét órás „zárás” utáni kígyózó sorok esete, mely a mostani távolságtartás és egyéb védekezési formák esetén elképzelhetetlen. Az urnák igénylése pedig nemcsak a fogyatékossággal élőket érinti, de ha őket érintené mindösszesen, akkor is, az urnát vivő személy több kontaktot is számolhat egy órában, mely akár lappangó vírust is rejthet magában.

Ezeknek az akadályoknak a kiküszöbölésére a szavazóhelységek hosszabb „nyitva tartása”, különböző idősávok létrehozása, magának a szavazásnak az időbeni kihúzása, a szavazókerületek közötti tehermegosztás, vagy több szavazóhelyiség fenntartása (Venezuela), és mindenekelőtt a megfelelő, korai tájékoztatás tud alapot adni. Emellett természetesen a higiéniás szabályok betartása sem utolsó (Kanadában) főleg, ha opció marad az urnás szavazás, mely egyébiránt az általánosság alapelvénél felmerült problémák megoldására is alkalmas tud lenni. Emellett itt is felmerülhet az elektronikus, valamint postai út alternatív megoldásként.

Titkosság

A következő elv, a titkos szavazás elve alapján a szavazatok nem köthetők össze konkrét választópolgárokkal, a választók döntése mások megítélésétől független, azaz befolyásmentes, valamint a szavazat tartalma nem hozható nyilvánosságra – legalábbis senki sem kötelezhető erre.  Az Alkotmánybíróság értelmezésében: „A szavazás titkosságának követelménye azt jelenti, hogy az egyes választópolgárok által leadott szavazat tartalma semmilyen körülmények között nem kerülhet nyilvánosságra. Ez az alkotmányos alapelv azt a követelményt támasztja az állammal szemben, hogy a szavazás rendjére és a szavazatok számlálására, összesítésére olyan szabályokat köteles alkotni, és a szavazáskor olyan feltételeket köteles biztosítani, amelyek garantálják, hogy a választópolgár által leadott szavazat tartalma mások számára ne legyen megismerhető, illetőleg megállapítható. (…) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szavazás titkossága a választásokkal szemben támasztott feltétlen érvényesülést kívánó követelmény. A szavazás titkosságát az államnak minden körülmények között biztosítania kell. ”[7] A Kúria 2016-ban hozott döntésében kifejezte, hogy „A szavazás titkossága nem csak a választói akarat biztonságos érvényesülését, hanem az egész szavazás jogállami, demokratikus módon történő megvalósulását is biztosítani hivatott, így jelentősége túlmutat az egyes választók magatartásán.”[8]

Az általánosság és a közvetlenség mellett ez a következő olyan elv, mely a legnagyobb problémákat okozhatja, hisz könnyen hozhatnak az országok olyan speciális szabályokat a szavazatok leadására, amelyek az általánosság elvének érvényesülése jegyében született, de a titkosság elvét sérti. Ilyen volt a kanadaiak által elvetett, de az izlandi szavazásnál alkalmazott módszer is, melynél a személygépjárművekből való szavazás egyes problémákat megoldott, viszont az érintkezés elkerülése végett, a szavazóknak fel kellett mutatni a szavazatukat, amit így egy harmadik személynek kellett rögzítenie, ami abszolút szembe megy a titkosság alapelvének minden elemével. Hisz ebben az esetben egyáltalán nem biztosított sem az anonimitás, sem pedig az összeköthetetlenség, sőt a közvetlenség elve is sérül. Egyébiránt maga az autóból való szavazás, megfelelő higiéniai szabályok betartásával és eszközök alkalmazásával teljesen legitim alternatívává tud válni, mely minden alapelvnek megfelel.

Összegzés

Ahogyan az a fentiekből kitűnik, a járvány nem egy gyakorlati problémát vet fel a választások lebonyolításával kapcsolatban. Tehát a „hogyan” igen nagy kérdés, melyre egyes országok válasza az alternatív eszközökkel, de a választás lebonyolítása, míg mások ezzel szemben főleg a pandémia kezdeti időszakában az elhalasztást pártolták. Az International Institute for Democracy and Electoral Assistance összesítő oldala a Global overview of COVID-19: Impact on elections[9] egy kvázi folyamatosan frissülő adatbázis arról, hogy a világ különböző pontjain az országok hogyan reagáltak a választásokat érintő akadályokra. Az oldal szerint 2020. február 21. napjától 2021. december 31. napjáig globálisan összesen 80 országban halasztottak el valamilyen választást a kialakult járványhelyzet miatt, viszont 153 országban – ebből 63 ország esetében korábbi halasztások után – végül megtartották a választásokat az egyes alapelveknél fentebb részletezett módosításokkal, alternatív szavazási módok használatával. Mindez arra enged következtetni, hogy igenis van módja egy választás lebonyolításának a járványhelyzet ideje alatt is. De egy biztos, bármilyen módot is válasszon az adott ország, megfelelő időben kell elkezdeni a szavazásra való felkészülést, mind infrastrukturális szinten, mind pedig a szavazók tájékoztatását illetően. Ennek köszönhetően pedig, ha zökkenőmentesen nem is, de kellőképpen megfelelő módon le lehet bonyolítani egy országos voksolást, melynek a legitimitása és demokratikus volta biztosítottá válik az alapelvek, avagy tartalmi kritériumok megtartása által és olyan biztonsági megoldások születésével, melyek nem limitálják a szavazók számát a COVID19 járványra való tekintettel.

Neked is van egy érdekes témád, amit megosztanál az olvasóinkkal? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak!