Az ismeretlen természeti erőforrás: a geostacionárius pálya

Sokat hallunk és olvasunk olyan természeti erőforrásokról, mint a kőolaj, a földgáz, az arany vagy például a víz. Ezeknek a különböző erőforrásoknak az ára sokféleképpen alakulhat többek között attól függően, hogy mennyi áll rendelkezésre belőlük, mennyire korlátozott a hozzáférés az adott erőforráshoz vagy például attól, hogy mekkora kereslet van rá. Több ilyen természeti erőforrást a tőzsdék is beáraznak, így például a kőolaj (amelynek egyik ára – a WTI – a napokban zuhant 0 dollár alá először a történelem során) vagy az arany árát. Azonban létezik egy korlátozottan elérhető, szinte ismeretlen természeti erőforrás: a geostacionárius pálya (a továbbiakban: GEO pálya). 

A cikk célja, hogy röviden ismertesse ezt a „titokzatos” természeti erőforrást és annak jogi szabályozóit (a részletszabályokra nem kitérve), amely erőforrásnak a teljes piaca dollár milliárdokban mérhető mégsem hallunk róla szinte soha az újságokban.

Az első kérdés adott, mi az a geostacionárius pálya? 35,786 km-re a föld felszínétől létezik egy olyan orbitális pálya, amelyen amennyiben egy objektumot (pl. műhold) elhelyezünk, akkor a földfelszínről úgy tűnik, mintha folyamatosan fölöttünk lebegne az az objektum egy fix pontban. Ennek az az oka, hogy a GEO pályán mozgó objektumok forgási sebessége megegyezik azzal az idővel, amennyi szükséges a Földnek ahhoz, hogy teljesen megforduljon saját tengelye körül, azaz kb. 24 óra. Ebből következően az adott objektum ténylegesen egy adott terület felett fog orbitális pályán mozogni.

Az fenti fizikai adottságból következik, hogy ezek az objektumok, amelyek jellemzően műholdak (nevük is jelzi: geostacionárius műholdak) folyamatosan képesek különböző frekvenciákon kommunikálni az adott területtel, amelyre „rálátásuk” van (ún. footprint). Ebből következően nem szükségesek bonyolult ún. követő-antennákat alkalmazni a geo-műholdak kommunikációjához úgy, mint pl. egy alacsony-földkörüli pályán (LEO: low-earth-orbit) mozgó földmegfigyelő műholdhoz.

Ezeket a geo-műholdakat jellemzően különböző adattovábbításra alkalmazzák, de a leggyakoribb az ún. broadcasting, azaz műsorszóró tevékenység. Ezeket a műholdakat sokszor különböző rádiók vagy televízió-csatorna szolgáltatók használják ki, mivel ezekkel a műholdakkal egy adott területre folyamatos szolgáltatást tudnak nyújtani. Ezért, amikor ún. műholdas csatornaszolgáltatást veszünk igénybe a mindennapjaink során a TV előtt ülve, akkor többnyire ezeket a geo-műholdakat használjuk. Természetesen ezek a szolgáltatások is már sokkal bonyolultabb „ellátási lánccal” rendelkeznek, de a fenti leírás az alapokat tartalmazza.

Az előbbiekből kiderült, hogy ezek nem luxus termékek és szolgáltatások, hanem az emberek mindennapjait érintő kérdések (rádió, televízió, bizonyos esetekben internet, de bármilyen más adattovábbításra is lehet gondolni). Mindezek mellett természetesen, a civil felhasználáson kívül, a védelmi és biztonságpolitikai jelentősége is nagy lehet ezeknek a szolgáltatásoknak. Mivel ennyire szerteágazó és mindennapi szükségletet kielégítő szolgáltatásokról beszélünk, természetesen hatalmas üzleti lehetőségeket is rejtett és rejt jelenleg is a GEO pálya. 

Beláthatjuk tehát, hogy a GEO-pályából egy van, ezért ez a természeti erőforrás korlátozottan hozzáférhető, mivel nem bármennyi műhold fér el rajta. Éppen a korlátozott hozzáférés és a nagy üzleti érték miatt bizonyos államok már korán felismerték a GEO-pálya szabályozásának fontosságát.

A világűr az 1967-es Világűregyezmény alapján res communis omnium usus. A Világűregyezmény I. és II. cikke szabályozza ezt a kérdést, aminek lényege, hogy a világűr szabadon kutatható és felhasználható, mint az emberiség közös vállalkozása, azonban egyik állam sem sajátíthatja ki.

Ez az alapelv szépen hangzik, azonban a GEO-pálya üzleti lehetőségeit felismerve, továbbá félve attól, hogy a fejlettebb államok már előbb kihasználják ezeket a lehetőségeket, az Egyenlítő mentén fekvő bizonyos fejlődő államok (Ecuador, Indonézia, Kenya, Kolumbia, Kongó, Uganda, Brazília, Zaire) 1976-ban kiadták az ún. bogotai-nyilatkozatot, amelyben kimondták, hogy a GEO-pálya joghatósága a fenti államokhoz tartozik. Azonban a bogotai-nyilatkozatot máig nem fogadta el egy komolyabb űrhatalom sem, így azt nem tekinti a nemzetközi közösség irányadónak.

A bogotai-nyilatkozat azonban rámutat arra, hogy a GEO-pályához való hozzáférést szabályozni kell és méltányos hozzáférést kell biztosítani minden állam részére. Ezt az ENSZ már a bogotai-nyilatkozat előtt is megtette, amely máig irányadó a GEO-pályán lévő pályapozíciók kapcsán. Az ENSZ szervezete az International Telecommunication Union (ITU) jelenleg is a felelőse a GEO-pályapozíciók szabályozásának. Hatáskörébe tartozik a GEO-pályapozíciók elosztása, a frekvenciák kijelölése, megpályáztatása és a pályázatokról való döntés is. Jelenleg a GEO-frekvenciák és pályapozíciók jogi és adminisztrációs kérdéseit az ITU Alapokmánya, illetve a Radio Regulation (Rádiószabályzat) szabályozza.

Az ITU Alapokmányának 44. cikke a következő alapelvet fogalmazza meg: „A frekvenciasávok rádiótávközlési szolgálatok céljából történő használata során a Tagállamok szem előtt tartják, hogy a rádiófrekvenciák, valamint bármely kapcsolódó pálya, ideértve a geostacionárius műholdak pályáit is, korlátozott természeti erőforrások, és ezeket ésszerűen, hatékonyan és gazdaságosan, a Rádiószabályzat rendelkezéseivel összhangban kell használni, úgy, hogy az egyes országok vagy országcsoportok méltányosan hozzáférhessenek ezen pályákhoz és frekvenciákhoz, figyelembe véve a fejlődő országok sajátos igényeit és bizonyos országok földrajzi helyzetét.”

Ennek megfelelően az ITU jelenleg is törekszik arra, hogy minden tagállam, amely szeretné használni a GEO-pályát, méltányosan hozzáférjen. További szempont, hogy a különböző műholdak között interferencia ne lépjen fel, ezért ennek megfelelően biztosítja ezeket a lehetőségeket a tagállamoknak.

Természetesen jelenleg a nagyobb űrhatalmak (pl. USA, Oroszország, Kína stb.) a legnagyobb haszonélvezői a GEO-pálya adottságainak (érdekesség: a legnagyobb geo-műhold üzemeltető cégek luxemburgi központtal működnek már a ’80-as évek óta pl. a SES). Azonban már több kisebb- vagy az űrszektorában még fejlődő ország megkezdte összeszerelését vagy már üzemelteti saját geo-műholdját (európai példa Bulgária és a 2017-ben felbocsátott BulgariaSat-1).

Magyarországra is kiosztásra került egy pályaszakasz, azonban azt jelenleg egy külföldi társaság műholdja használja.

Források:

  • 2011. évi XLV. törvény a Nemzetközi Távközlési Egyesület 1992. évi genfi Meghatalmazottak Rendkívüli Értekezletén aláírt Alapokmányának és Egyezményének az 1994. évi kiotói, az 1998. évi minneapolisi, a 2002. évi marrakesh-i és a 2006. évi antalyai Meghatalmazotti Értekezleteken történt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt kihirdetéséről, valamint a Nemzetközi Távközlési Egyesület 1992. évi genfi Meghatalmazottak Rendkívüli Értekezletén aláírt Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről
  • 1967. évi 41. törvényerejű rendelet a „Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket” című, Moszkvában, Londonban és Washingtonban 1967. január 27-én aláírt szerződés kihirdetéséről
  • Kende Tamás, Nagy Boldizsár, Sonnevend Pál, Valki László: Nemzetközi jog (Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2018)
  • https://arsboni.hu/urtechnologia-es-jog-uj-kihivasok-elott-az-urjog/
  • https://sarhegyi.hu/kit-pereljek-ha-ram-esik-egy-urallomas/

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.