Az egészségügyi ellátórendszer megújításáról szóló miniszteri előterjesztésben foglaltak szerint a Belügyminisztérium nem tartja szükségesnek a társadalmi egyeztetést a tervezett változtatásokról, amelynek okát abban jelöli meg, hogy „annak sürgős elfogadásához kiemelkedő közérdek fűződik”. A következőkben összefoglalom, pontosan milyen változásokkal járna az előterjesztés, valamint részletesebben kitérek a szabad orvosválasztás kérdéskörére, és ezen jog korlátozásának következményeire.
Pintér Sándor egészségügyért felelős belügyminiszter nyújtotta be a kormánynak azon előterjesztést, amelynek értelmében átalakítanák az egészségügyi szűréseket, csökkentenék a várólistákat, felszámolnák az egészségügyben történő közreműködési jogviszonyokat, emelnék az egészségügyi dolgozók bérét, Nemzeti Laborhálózatot alakítanának ki, átalakítanák a szakápolási rendszert, valamint megszüntetnék a szabad orvosválasztást.
Az Alaptörvény II. cikke tartalmazza az emberi méltósághoz való jogot, amelynek része az (egészségügyi) önrendelkezési jog. Ebből levezethető a jelenleg hatályos egészségügyi törvény 8. §-a, amely rögzíti, hogy a betegnek joga van szabadon megválasztani az egészségügyi szolgáltatóját, valamint orvosát, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki. További korlátot jelent még, ha a páciens választásával az adott orvos nem ért egyet vagy nem áll rendelkezésre (túlterheltség vagy összeférhetetlenség miatt), ha más egészségügyi intézményből kíván orvost választani, mint ahova járóbeteg ellátásra beutalták, valamint a büntetés-végrehajtási intézményekben sem érvényesül ezen jog.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor milyen esetekben illet meg bennünket a szabad orvosválasztás joga?
Egyrészt az alapellátásoknál, amelynek egyik oka a fent idézett törvényszövegben keresendő: ilyenkor nincs szükség olyan eltérő, specifikus szakmai ismereteket igénylő beavatkozásra, mint amilyenre például szív- vagy szürkehályog műtét során. A másik lényeges indok az, hogy egészen más orvos-beteg viszony jellemzi a háziorvosi ellátást, mint az egyéb (pl. kórházi) ellátásokat: Homicskó Árpád szavaival élve nem betegség-, hanem betegcentrikus, hiszen a beteg minden esetben tartósan (éveken keresztül) tart folyamatos kapcsolatot háziorvosával. Fontos, hogy az orvos már a betegség kialakulásának elején észrevegye azt és megfelelő szakorvoshoz küldje páciensét, ezt követően pedig a szükséges mértékben kapcsolatot is tartson velük.
Az alapellátás tekintetében nem is szűnne meg a szabad orvosválasztás, annyiban azonban érintené az előterjesztés, hogy a körzethatárok kijelölése átkerülne az Országos Kórházi Főigazgatósághoz (OKFŐ) az önkormányzatoktól. A betöltetlen körzeteket egy ún. praxiskezelő venné át, 2028. január 1-ig pedig felszámolnák a gazdaságtalan praxisokat. A védőnők jogviszonyában is változásokat hozna az előterjesztés: ők a városi kórházaknál lennének alkalmazottak, és a védőnői körzetek kialakítását is az OKFŐ venné át.
Másrészt a szülész-nőgyógyász szakorvosi, nem sürgősségi ellátás keretében. Ahogy arra már kitértem, a szabad orvosválasztásnak vannak bizonyos korlátjai – úgy, mint a választott orvos egyetértése, valamint az egészségügyi szolgáltató működési rendje. Ezutóbbi a gyakorlatban azt jelenti, hogy az orvosválasztás az ún. tervezhető ellátásokra korlátozódik, tehát a sürgősségi ellátásokat az éppen ügyeletben lévő orvosok nyújtják. A szülészetben nehézséget okoz, hogy az ellátásnak tervezhető (várandós- és utógondozás) és nem tervezhető (maga a szülés) szakaszai is vannak, így a szabad orvosválasztás joga a tervezhető részekre korlátozódik, amikor azonban biztosítani kell a szabad orvosválasztás jogát a várandós nő számára, amennyiben az orvosnak sincs kifogása a döntés ellen.
Azért tartom különösen fontosnak, hogy a szülés-nőgyógyász szakorvosok esetében a beteget továbbra is megillesse a szabad orvosválasztás joga – annak ellenére, hogy ezesetben speciális szakorvosi ismereteket igénylő ellátásról van szó –, mert azon pontok tekintetében, amelyek okán a jogalkotó lényegesnek tartotta, hogy az egyén eldönthesse, ki legyen a háziorvosa, több hasonlóság is felfedezhető a szülész-nőgyógyász szakorvos és beteg viszonyát illetően. Ide tartozik többek között az, hogy mindkét esetben többször ismétlődő, folyamatos egészségügyi ellenőrzésről (adott esetben kezelésről) van szó, valamint rendkívül fontos a nagyfokú bizalom kiépítése annak érdekében, hogy a páciens félelem vagy szégyenérzet nélkül keresse fel háziorvosát vagy nőgyógyászát, és számoljon be panaszairól. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben korlátozzák a szabad orvosválasztás jogát ezen a területen, megmarad-e a megfelelő egészségügyi ellátáshoz szükséges bizalom, és ha igen, milyen mértékben?
*Az országgyűlés elé terjesztett, és december 7-én elfogadott reformcsomagnak végül nem képezte részét a szabad orvosválasztás megszüntetésére vonatkozó javaslat.
Ez a cikk az Arsboni 2022. őszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források: *** Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
