Nagy változások történtek az OPL házatáján. Két éve online platformot alapítottak a Legalis HR céggel szabadúszó jogászoknak, policy tanácsadó cégük pedig idén irodát nyitott Brüsszel. A legnagyobb változás mégsem ez: az OPL partnerséget kötött az angol gunnercooke ügyvédi irodával. A most már OPL gunnercooke-ként működő csapat lesz felelős a cég közép-európai terjeszkedéséért, és itt fog működni a gunercooke legal tech cége is, amit Orbán Miklós vezet majd. Miklóssal, aki egyben tag lett a gunnercooke-ot vezető nemzetközi managementben is, a jogi piac jövőjéről és a legal techről beszélgettünk.
Szia, régen beszélgettünk… Mintha kicsit eltűntél volna az elmúlt 2 évben a nyilvánosság elől: korábban állandóan írtál, előadtál, szerepeltél, borzoltad a kedélyeket forradalmi ötleteiddel. Ráadásul az OPL is mindenhol ott volt, de az elmúlt 2 évben mintha csendesebbre vetted volna. Meguntad, vagy csak a covid miatt tűnik így?
Lázadni lehet egy évig, két évig, de egy életen keresztül nem lehet. Pontosabban lehet, csak nem szabad. Az életvitelszerű forradalmárok unalmasak, ripaccsá válnak elég gyorsan. Nézz csak a „lázadó” Nagy Feróra, vagy az üzleti élet életvitelszerű lázadóira: röhejes mind. Én elmondtam, amit gondolok a hazai jogi piacról elég sokszor, és úgy döntöttem, hogy megpróbálom inkább megmutatni, hogy mit lehetne másképpen csinálni itthon is, és nem csak puffogni.
Nem akartad már még egyszer elmondani, hogy az ügyvédek a modern kor cipészei?
Nem akartam, de ez egy olyan toposz, amit érdemes tisztába tenni! A jogászok a modern kor cipészei, igen, de van ennek is két aspektusa. Egyrészt volt olyan kor, amikor a cipész volt az egyik legmenőbb szakma, és jó mesterembernek lenni soha nem ciki. Másrészről viszont a mesterember problémája pont az, hogy egy „szaki”: egy egyre bonyolultabb, és egyre gyorsabban változó világban, egy egyre szűkebb és kisebb terület specialistája lesz. És persze igaz, hogy ezek az ügyfél elvárások, és a verseny is mindenkit erre kényszerít, de lépjünk hátra egy lépést! A szakit szakkérdésekben keresik: akkor megyek lakatoshoz, ha a zár elromlik, akkor megyek fűtésszerelőhöz, ha mondjuk a fűtésemet ki akarom cserélni, de ha át akarom alakítani a házam vagy építeni egy újat, akkor hívok egy építési vállalkozót. Az egyértelmű politikai vicceket most kihagyom, és azt mondom, hogy normális esetben az építési vállalkozó egy építőmérnök, aki holisztikusan látja a házat: lehet, hogy a fűtést éppen nem tudja megszerelni, de érti az épületek működésének csínját-bínját. Na, az én bajom a jogi szakmával az, hogy a szaki irányt választotta, így abból van sok, holisztikusan gondolkodóból viszont alig.
Ennél a holisztikusan gondolkodó ügyvédnél a „trusted advisor”-ra gondolsz?
Mindenki imádja ezt a kifejezést, és minden komolyabb ügyvédi iroda azt állítja magáról, hogy ők aztán azok. De ahhoz, hogy „trusted advisor” légy, nem elég az üzleti élet egy iciri-piciri területéhez érteni. Az ügyfeleknek egyre bonyolultabb problémái, divatos szóval „kihívásai” vannak. Az igazgatósági üléseken ezekről a kihívásokról beszélnek, aminek akár része lehet egy szakjogi kérdés is, de a probléma nem az: az mindig egy nagyobb, szélesebb kérdés. A jogi szakkérdések túlnyomó része egy cégnél csak egy szám egy nagy Excel táblázatban.
Az a „trusted advisor”, aki érti és beszéli a nyelvet, amit az üzleti élet döntéshozói beszélnek. Ez pedig jogi szempontból például az állammal való kapcsolatot jelenti szélesebb értelemben: itt a hatóságoktól az egyre bonyolultabb szabályozáson keresztül a szerződéseken át egészen a politikai döntéshozókig való kapcsolatot értem. Milyen legyen egy cég kapcsolata a jogszabályalkotási folyamattal? De ilyen kérdés a jogi problémák kvantifikálása is: minden jogi kérdés egy lehetséges üzleti lehetőség vagy kockázat, és annak a valószínűségének a szorzata. Aki így tud gondolkodni, egész biztosan egy nyelvet beszél az ügyfelével, különösen akkor, ha ezt a számot súlyozni tudja az adott helyzet emberi tényezőjével: azzal, hogy mondjuk az ügyfél most nagyon meg akarja mutatni annak, aki átvágta, vagy pont ellenkezőleg, most nagyon ki akar maradni minden hangos perpatvarból.
De én ide raknám egy vállalaton belül egy jogi osztály munkafolyamatainak elemzését is. Aki munkafolyamatokban tud gondolkodni, az nagyon érti a 2020-as éveket, hiszen csak az tud automatizálni is. Az automatizáció pedig az elsőszámú hívószó a vállalati életben, mert egyszerre jelenti a gyorsaságot, a költséghatékonyságot, és az emberi hiba kiküszöbölését – persze csak akkor, ha jól is csinálják.
És akkor még nem is beszéltünk a jogi osztály által generált e-mailek, szerződések, feljegyzések és más dokumentumok elemzéséről. Hiszen ez mind-mind adat, és az elmúlt két évtized az adat forradalma. A jogász, aki adatként is tudja látni a jogi információkat, ne adj’ Isten a jogszabályokat is, az egész biztosan kompatibilis lesz az ügyfelei gondolkodásával. Ezen a gondolkodásmódon keresztül maradhatsz releváns a döntéshozók szemében.
Maradhatsz…? Tehát a jogászok most relevánsak a vállalati döntéshozók szemében?
Szerintem most csak nagyon kevesen. A mai világban nagy a szakadék a vállalati jogi osztályok és az ügyvédek között. A régi világ „belsős ügyvédeiből” egy-két évtized alatt a legtöbb vállalati jogász menedzserré vált még Magyarországon is – pedig itthon legalább tíz évvel van elmaradva a jogi piac. A vállalati jogász világ nagyon elhúzott az ügyvédi irodák előtt: üzleti problémákon dolgoznak, bevételre és kiadásra fordítják le a jogi világot, munkafolyamatokban gondolkodnak, jogi kockázatokat kezelnek. És náluk minden adat, folyamat és kommunikáció. Jól nézzük meg őket: ha minden jól alakul, ilyenek lesznek az ügyvédek is.
De nem volt mindig így: volt olyan, hogy az ügyvédek törték az utat a belsős jogászok előtt. A hetvenes években, amikor igazán beindultak az USA-ban a tőzsdére bevezetések, valamint a vállalati felvásárlások és fúziók, akkor ennek az üzleti trendnek éllovasai voltak az ügyvédi irodák. Pontosabban néhány iroda, amik viszont a semmiből emelkedtek fel, és a mai napig meghatározó nevek a piacon. Olyan cégekre gondolok, mint a Wachtell vagy a Skadden, akik nagyon innovatív módon új jogi módszereket dolgoztak ki, amik lehetővé vagy éppen lehetetlenné tették a piaci konszolidációt.
Most is egy ilyen transzformatív korban élünk, csak éppen nem a felvásárlások korát éljük, hanem sokkal inkább a robotikáét és digitalizációét. És ebben a korban is azok az irodák emelkednek majd fel, amik megértik az idők szavát. Azok viszont, akik nem hajlandóak alkalmazkodni, azok majd lassan vagy éppen gyorsan eltűnnek.
Térjünk vissza az eredeti témánkhoz: akkor miről szólt az elmúlt két éved? Mi volt ez a nagy bejelentés nemrégiben, hogy az OPL csatlakozott a gunnercooke-hoz?
Arról, hogy visszatértünk a londoni piacra, de úgy, hogy közben Budapesten maradtunk. Mindez úgy kezdődött, hogy évekig azzal jártuk a londoni jogi piacot, hogy azt mondtuk a kinti ügyvédi irodáknak, hogy szerintünk ne álljanak meg ott, hogy Belfastban vagy Leedsben irodát nyitnak, jöjjenek egészen Budapestig. Ugyanis ezeket az irodákat azért nyitották a kisebb angol városokban az elmúlt 10-15 évben, hogy az ügyvédi irodák londoni működését versenyképesebbé (értsd: olcsóbbá) tegyék: a belfasti ügyvéd ugyanis olcsóbb, mint a londoni, de szerintünk a budapesti még olcsóbb, ráadásul van is olyan jó, mint az észak-ír. A jogi munka, azon belül is a „corporate”-nek nevezett jogi munka nagyon nemzetközi, ezért nagy részét Budapestről is el lehetne végezni.
És jól ment?
Igen, elég jól ment, sok munkát sikerült szereznünk Angliából, de úgy láttuk, hogy egy nagyon innovatív csapattal ezt még könnyebb lenne elérnünk. Így találtuk meg a gunnnercooke-ot, ami az elmúlt 10 év legnagyobb növekedését generáló angol ügyvédi irodája: 10 főből mostanra 500-nál is többen vannak. Egy igazi jogi ökoszisztéma: a csapat egynegyede nem jogász, megannyi vállalkozást alapítottak jogászként, és ezek veszik körül az ügyvédeket, valamint a pénzügyi rendszerük is forradalmian más.
Tehát szerinted a magyar jogászok is vannak olyan jók, mint a kintiek? Mi is el tudnánk látni azt a munkát, amit ő végeznek?
Több tiszteletet a magyar jogásznak! Állítsuk meg Londont! (nevetve) Csak a nyomorunkon nevetek, ez igazából sajnos nem vicces. Azt mondom inkább, hogy vannak olyan jogászok a régióban, és nem is kevesen, akik könnyedén el tudnának végezni londoni munkákat kiválóan, gyorsan, és távolról. Sőt, fiatalok is el tudják látni az ilyen munkákat, csak fel kell őket rá készíteni, tanítani és felügyelni.
Oké, de miért ambicionálod ezt ’a külföldi jogi munkát végezni Magyarországon’ dolgot?
Elsősorban azért, mert jó üzlet. A magyar piac egy nagyon kicsi, de kompetitív piac. Sok iroda, egyre több ügyvéd, kevés nagy ügyfél, kevés nagy jogi ügy, és ráadásul az ügyvédi díjak is az elmúlt 20 évben alapvetően csökkentek, és nem nőttek. És ez nem igaz mondjuk Frankfurtra, New Yorkra vagy Londonra: bár nagyobb a verseny, sokkal nagyobb a növekedés, és sokkal több a lehetőség is. A másik ok pedig a centrum-periféria kérdés: az ügyvédi piac centruma New York és London, itt vannak a legnagyobb ügyek, és a legsikeresebb jogi csapatok. Szerintem természetes, hogy az ember a saját szakmája legelejéhez szeretne tartozni, a legérdekesebb ügyekben részt venni, és kimondott felfrissülés, amikor 1-2 magyar munka után valami mással is foglalkozhat az ember.
Tehát „win-win”: az OPL dolgozhat több londoni melón, a gunnnercooke-nak meg jól jönnek a budapesti ügyvédek, akik majd költséghatékonyabbá teszik a működésüket…?
Reméljük, de nem ezért kellettünk nekik elsősorban, hanem a legal tech miatt. Míg a régiónknak nincs különösebben jó hírneve a jogi szolgáltatások piacán, az IT-ban viszont erősek vagyunk. Ha azt mondod, hogy szoftver fejlesztés, fel sem merül, hogy azt Londonban vagy Berlinben végezd: a kelet-európai programozó olyan toposz a piacon, mint az indiai helpdesk-es vagy a londoni bankár.
Mi 4-5 éve fejlesztünk jogi szoftvereket, és ez az innovatív gondolkodásunk fogta meg a gunnercooke-ot: az, hogy nem csak dumálni akarunk az innovációról, hanem jogászok vagyunk, akik tudnak szoftvert fejleszteni. Ez baromi ritka, ehhez érteni kell nemcsak a jogot, hanem a számítógépet is. Nem fetisizálni akarom a programozást, mert egy kisgyereket is meg lehet tanítani programozni. A programozás egy nyelvismeret, pont ugyanolyan, mint egy idegen nyelv ismerete: tudod, hogy az ’asztal’ angolul ’table’, és ennyi. Komplex problémákat megoldani számítógép segítségével: az már jóval több, az már egy tudomány – és ez a lényeg.
Engem a programozásban mindig az érdekelt, hogy megértsem: mire NEM képes a gép. Magyarul: hol vannak a határok? Erre a kérdésre adott válasz mutatja meg, hogy mit érdemes digitalizálni, hol kellene bejönnie az automatizációnak, és mit kell tűzön-vízen át is az embernél tartani.
Az interjú második részében szó lesz a legal tech-ről és az újgenerációs jogi közösség építéséről is.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
