Nők a munka világában

Rengeteg nehézséggel kell szembenéznie a nőknek, az élet számos aspektusai közül például a munkaerőpiacon is. Hiába élünk a 21. században, a nemek közötti egyenlőség problematikája a mai napig egy rendkívül összetett, megosztó kérdéskör. Na de honnét indult ez az egész, milyen történeti előzményei vannak? Milyen szabályozások vonatkoznak a témára nemzetközi, illetve hazai szinten? Hova fordulhatnak a nők, ha diszkrimináció éri őket?

Hogyan nyertek maguknak nagyobb teret a nők?

A nők tömeges munkába állása az első világháború kitörésével hozható összefüggésbe, mivel a hátországban maradt nők úgy tudták segíteni országukat, hogy pótolták azokat a férfiakat, akik a fronton harcoltak. Tekintettel a munkaerőhiányra, részt vettek a gyárak termelésében, postai csomagküldésben, a kórházban az egészségügyi feladatokat láttak el, de még a bányákban is dolgoztak.  A háború lezárását követően sok nő továbbra is dolgozott, ennek köszönhetően kezdett még jobban eltűnni az “egykeresős” családmodell, amely új fordulatot hozott a női jogok tekintetében.

Az elmúlt évszázadokban nem csak a munkavállalás terén, de az oktatásban is jellemző volt a soviniszta berendezkedés. Ezt hűen tükrözi az 1806-ban megjelent II. Ratio Educationis, amely külön kiemelte, hogy a fiúkat és lányokat az iskolában külön kell választani és más nevelést írt elő a két nem részére. Ennek magyarázata, hogy úgy gondolták, mindkét nemnek más nevelés szükséges a fejlődéshez, máshogy kell őket felkészíteni az életre.

Nemzetközi törekvések

Nemzetközi szinten például az Európai Unióban sok előrelépés történt, az egyenlőség előmozdítása érdekében, tekintve, hogy az egyenlő bánásmód és az integráció a kezdetektől az egyik legfontosabb alapvető jogok közé tartoznak, bár fontos megjegyezni, hogy ezek az elvek a mai napig számos ponton sérülnek.

Az egyik legfontosabb jogforrás e tekintetben az Európai Unióról szóló szerződés, amelynek értelmében az Unió az emberi méltóság tiszteletén alapul, aminek alapja a férfi és a nő közötti egyenlőség biztosítása. A rendelkezés célja a társadalom békés rendjének fenntartása és az, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indulhasson.

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint a közösségnek törekednie kell a nemek közötti egyenlőség megvalósítására. Másik fontos rendelkezése a szerződésnek az, hogy rögzítésre került a férfiak és nők közötti egyenlő díjazás, egyenlő munkáért elve, amit már 1957-ben a Római szerződés is megfogalmazott.

Az Európai Bizottság a foglalkoztatási jelentésében (Joint Employment Report), 2015-ben kiértékelte a foglalkoztatási statisztikákat és levonta a következtetést, hogy bár történtek javulások, ennek ellenére még mindig magasak az egyenlőtlenségek a nemek között, különösen a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében.

Később a 2016. évi jelentés tervezetből is kiderül, hogy a női foglalkoztatás alacsony jövedelmi színvonala és a nők munkában eltöltött idejének köszönhetően, átlagosan 40%- al is kevesebb nyugdíjat kaphatnak.

A magyar szabályozási környezet az esélyegyenlőség fényében

Magyarország Alaptörvénye deklarálja az állam azon kötelezettségét, amely szerint segítenie kell az esélyegyenlőség előmozdítását és a társadalmi felzárkózást. Mindezek mellett az állam kötelezettséget vállal a családok, a gyermekek, a nők és az idősek, és a fogyatékkal élők védelmére.

Ezenkívül a 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény szabályozza az ide vonatkozó szituációkat. Erre tekintettel Magyarország területén tartózkodó természetes személyekkel, jogi személyekkel szemben azonos mértékű tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.

A 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről pedig meghatározza azt, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kell adnia a munkáltatónak a munkavállalónak.

A közvetlen és közvetett diszkrimináció

Az egyenlő bánásmód követelménye úgy határozható meg, hogy tilos hátrányt okozni a jog által védett tulajdonsággal rendelkezőnek a védett tulajdonság miatt. Megsérül ez a követelmény, ha a megkülönböztetés hátrányt okoz az érintett személyeknek, például ha: valaki azért kap kevesebb bért a vele összehasonlítható helyzetben lévő másik munkavállalónál, mert neki van gyermeke. A megkülönböztetés történhet közvetlenül és közvetve is. A közvetlenül történő megkülönböztetés a leggyakoribb, legjobban felismerhetőbb, ilyenkor arról van szó, hogy egy személyt vagy személyeket a valós vagy vélt tulajdonságuk alapján kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy van. A közvetett diszkrimináció nehezen ismerhető fel, mert első ránézésére úgy tűnhet, hogy a munkáltató jogosan cselekszik

Hova fordulhatunk, ha ilyet tapasztalunk?

Elsősorban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához nyújtható be a panasz vagy közérdekű bejelentés, amit a hivatal elkülönült szervezeti egysége az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóság bírál el. Az eljáró szerv elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, bírságot szabhat ki, eltilthatja a munkáltatót a munkája végzésétől. A megszokott bizonyítási folyamattól eltérően a sérelmet szenvedett félnek elég csak valószínűsítenie, hogy őt a védett tulajdonsága miatt érte a joghátrány. A munkáltató feladata a jogsérelem meg nem történtének bizonyítása.

Összegzés

Konklúzióként levonható, hogy számos lépés, intézkedés ellenére még mindig probléma a hátrányos megkülönböztetés a munkaerőpiacon. Azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy az elmúlt pár évben sokkal több intézkedést tesznek az egyenlőség elérése érdekében, mint korábban, tehát jó úton járunk az élhetőbb munkaerőpiaci szabályozás elérése felé.

Ez a cikk az Arsboni 2022. őszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.